-Olivia azonnal kelj fel – rángatott Spencer
-Nem megy – nyafogtam fáradtan – nem aludtam semmit az este
-Tudom, de ez nem mentség arra, hogy kihagyd az óráidat – szólt rám
-Dehogynem – sóhajtottam
-Liv – nézett rám. Az egyik szememet kinyitottam és hunyorítva próbáltam nyitva tartani. Csípőre tett kézzel meredt rám, mire megadóan felültem az ágyban. A fürdőben a tükröt elkerülve készültem el, aztán mivel a sminkeléshez elkerülhetetlen, hogy a tükörbe nézzek.. megtettem. Kár volt. Olyan volt a fejem mintha a mosógépből szedtük volna ki, és teregetés nélkül gyűrtük volna a szekrénybe. „Na mossuk ki Olivia fejét, hátha segít rajta.." Nem, nem segített. Csak rosszabb lett. Szerintem magas hőfokra tekerték a mosást. Majd legközelebb. Egy kis alapozó, korrektor és nem is foglalkoztam vele többet. Felöltöztem, aztán a táskámat magamhoz vettem és Spenc után mentem aki már a folyosón várakozott. Az ebédlőben elvettük a reggelinket, ami kalács volt és leültünk az egyik asztalhoz
-Szép jó reggelt – vágódott le mellém Harry. Fáradtan rá emeltem a tekintetem – húha, te aztán fáradt vagy
-Alig aludt valamit – vont vállat Spenc – mellettem feküdt
-Miért? – nevetett Harry
-Félek a viharoktól – szólaltam meg
-Komolyan? Pedig nem bánt – mosolygott rám
-Akkor is. Hangos és ijesztő –támaszkodtam a kezemre. Harry szépen kinevetett, aztán csendesen befejeztük a reggelit. Hárman indultunk az iskola felé ahol aztán szét váltunk. Táncórám lesz. Sajnos a mai nap elég mozgalmas, hétfőre be raktak egy táncórát, majd két tesit. Az edző cuccomba át öltöztem, ami egy ülepes szürke nadrágból és egy fekete trikóból állt, össze kötöttem egy copfba a hajam és kimentem a többiekhez. Megtanultuk már az alap dolgokat amiket egy fellépésen kell csinálni éneklés közben. És most megyünk a nagyobb vágású dolgokra. Kemény 1 órán át tartó tánc után fáradtan ültem le az öltözőbe, aztán a dzsekimet magamra aggatva sétáltam át a torna terembe, ahol a gólyabál is volt. 10 kör futással kezdtük az órát, aztán ugrókötelezés volt. 150 ugrás után megálltam és le akartam tenni a padra a kötelet, de elszédültem és már csak a sötétségre emlékszek.
Nem tudom, hogy menny idő telhetett el, de kinyitottam a szememet és szembesültem azzal, hogy a szobában vagyok, az ágyamban és két szempár figyel. Oldalra néztem hunyorítva. Két barna és két zöld szem. Egy fa. Spenc szeme a törzs, Harryé pedig a lomb.
-Szia – suttogta Spenc
-Hali – köszöntem vissza
-Hogy érzed magad? – kérdezte Harry
-Semmi különöset nem érzek, csak nem értem, hogy hogyan kerültem ide – tornáztam fel magam
-Testnevelés óra közben elájultál, kijöttek a mentősök akik megállapították, hogy semmi másra nincs szükséged, csak alvásra – mesélte Harry – azért estél össze, mert nem aludtál aztán pedig megőröltetted a szervezettedet, szóval ide hoztak és letettek aludni, de szóltak, hogy legyen melletted felügyelet és ha fel keltél akkor igyál meg legalább 1 liter vizet – állt fel és ment egy pohárért
-Hát, összeségében elég jól érzem magam – mosolyogtam és bele kortyoltam a vízbe amit Harry hozott
-Végig aludtál szinte egy teljes napot, nem csodálom – kuncogott Spenc
-Tessék? – dülledtek ki a szemeim
-Kedd, Fél 1 van – nézett az órájára barátnőm
-Huh.. – lepődtem meg – ez igen
-És ma még itt maradsz és pihensz – vette át a szót a göndör
-De már jól vagyok – ellenkeztem egyből
-Nem érdekel, maradsz és filmet nézel vagy bármi – tolt le a vállamnál fogva mire ismét fekvő pozícióban voltam
-Azért pisilni elmehetek? – vontam fel a szemöldökömet – apuci
-Ja, öm persze – bólintott zavartan. Kuncogva felültem, lelógattam a lábaimat és kinyújtóztattam az elgémberedett testrészeimet. A pizsimbe voltam. Itt mosolygott rám Snoopy és a kis csíkos nadrágomba voltam
-Ki öltöztetett át? – kérdeztem zavartan
-Én – jelentkezett Spenc – Na, megyünk ebédelni, neked hoztam fel. Még van 1 órám aztán jövök vissza – dobott egy puszit. Harry pár pillanatig habozott, hogy mit tegyen végül intett egyet és kiment, becsukva maga mögött az ajtót. Elvégeztem a dolgomat, aztán az ebédemet megmelegítve másztam vissza a takaróm alá.
YOU ARE READING
Olivia
FanfictionOlivia egy 19 éves lány, aki első évét éli a főiskolán. Nehezen megy neki az új élete, nehéz bele szoknia, de nincs egyedül. Ott van mellette a szobatársa Spencer, és Harry is. De vajon, hogyan képviseli a lányt? Vajon mi lesz a sorsuk? Az életük ma...