Olivia

16 - Azt hittem, hogy megbízol bennem

November 16. volt az eddigi életem legjobb napja. Harry megkérdezte, hogy lennék e a barátnője, és az lettem. Hivatalosan is egy pár lettünk, és már megtehettük, hogy kézen fogva jártunk a folyóson, egy-egy lopott csókot nyomtunk egymás ajkaira, bármikor megölelhettem és bármikor azt mondhattam neki, hogy szeretem. Apukám jól fogadta, hogy lett egy barátom és elhívta hozzánk a téliszünetben. Karácsony és szilveszter között pár napra. Persze azt kijelentette, hogy a vendégszobában fog aludni, de tudom hogy csak viccelt. Annyira csak nem félt. Hiszen tudta, hogy már voltam fiúval. Még anyának mondtam el, aki persze egyből adta át a hírt apának. De persze megértem, hiszen csak a lánya vagyok. Az egy hónapos évfordulónkra nagyon aranyos meglepetést kaptam Harrytől. Sétáltunk a hóesésben, amikor Harry egy kis faházba vezetett. Előtte mondtam neki, hogy nagyon fáradt vagyok, tanultam folyamatosan a vizsgákra. Szóval a kis faházba érve égett a kandallóban a tűz, lágy zene ment, az asztalon étel gőzölgött és egy hatalmas csokor rózsa díszelgett az asztalon. Vacsora után a fürdőbe vezetett, ahol megengedve volt egy nagy kád forró víz, tele habbal. Mondta, hogy süllyedjek el és élvezzem a pihenést, majd egy szó nélkül kiment a fürdőbből. Csodálkoztam, hogy nem akart velem fürdeni, nem erőszakoskodik. Nem, egyszerűen kiment, és becsukta maga mögött az ajtót. Levettem a ruhámat, fehérneműben álltam a tükör előtt, felkötött hajjal amikor úgy döntöttem, hogy behívom Harryt. Meglepődött de nem mondott nemet. Aznap este aludtam úgy igazán Harryvel elsőnek. Csodálatos este volt. Azóta is boldogan vagyunk, túl az első hónapon. A téli szünet kezdetekor együtt ültünk fel a vonatra, majd az utolsó vonat előtt búcsút vettünk és két felé váltunk. A szentestét a családommal és Terry nénivel töltöttem, majd jött a többi családtag is, végül 28.-a délelőtt csengettek. A fekete cicanadrágomban és rénszarvasos pulóveremben szaladtam az ajtóhoz, majd a pihe-puha zoknimban lefékeztem az ajtó előtt és hatalmas mosollyal az arcomon nyitottam ki. Harry mosolyogva állt ott, mire a nyakába ugrottam

-Annyira nagyon hiányoztál – kuncogtam a nyakába, a lábam az égben volt, ő meg szorosan szorította a derekamat magához. A lábamat a dereka köré kulcsoltam és az ajkaira nyomtam az enyémet. Édes csókot loptam tőle, majd az öléből leugrottam és a kezét megfogva vezettem a házba. Levette a cipőjét, letette a cuccát majd nagyot sóhajtva követni kezdett.

-Nekem is hiányoztál, baba – suttogta mire pírba borult az arcom

-Apa, Terry néni, Caleb ő itt Harry, a barátom – mutattam be a családnak

-Szervusz – állt fel apa és kezét nyújtotta Harrynek

-Üdvözlöm, uram – fogta meg a kezét és megrázta. Apára mosolyogtam. Caleb is kezet fogott vele aztán Terry néninek is köszönt. Körbe mutattam a házat majd a szobámba tette a cuccait.

-Vissza menjünk? – kérdeztem mosolyogva és átöleltem a derekát

-Még ne – suttogta és magához húzva megcsókolt. A nappaliban ültünk és nagyon sokat beszélgettünk és szerintem megkedvelték Harryt. Vacsora után a szobámba mentünk, és láttam apán, hogy kicsit húzza a száját de Terry le csitította. A szobám ajtaját becsuktam aztán a fürdőben engedtem egy kád vizet és Harryt magammal húzva vettünk egy forró fürdőt. Kopogtak az ajtómon, szóval szencségelve tekertem magamra a törölközőt és nyitottam ajtót

-Kértek forró csokit? – kérdezte apa

-Aha, de majd később – bólintottam

-Miért, és hol van Harry? – vonta fel a szemöldökét

-Épp fürdünk – forgattam meg a szemem

-Fürdötök? – tágult nagyra a szeme – ketten?

-Apa, kérlek – nyöszörögtem. Sóhajtott egyet, aztán legyintve a fölszint felé vette az irányt. Az ajtómat becsuktam és a biztonság kedvéért kulcsra zártam majd vissza pattantam Harry mellé és a melkassára dőlve élveztem a habok által nyújtott nyugalmat. Vagy talán Harry miatt voltam ilyen nyugodt? Fürdés után az ágyba bújtunk és hamar elaludtunk. Végül nem ittunk forró csokit.

A nap gyéren sütött be az ablakomon, miközben apró pehelyben esett a hó. Mosolyogva fordultam oldalra ahol a világ legjobb pasija aludt édesen. Lassan kikeltem mellőle és a fürdőbe mentem. Fogat mostam és arcot aztán a szekrényből előhalásztam egy cica nadrágot és pulcsit, hajam laza kontyba fogtam és lementem a konyhába.

-Szervusz drágám – köszönt mosolyogva Terry néni

-Jó reggelt – mosolyogtam rá vissza aztán öntöttem magamnak kávét, felöntöttem tejjel és a mikróba tettem mivel mindig elhűtöm. A forró kávémmal ültem le Terry néni mellé

-Jól aludtatok? – kérdezte kuncogva

-Jól – forgattam meg a szememet – azt a képet miért nem raktuk el?

-Melyiket? – nézett körbe

-Ezt – fogtam meg a fehér képkeretbe tett képet. Négyen voltunk rajta. Apa, Caleb, anya és én

-Drágám, miért kellett minden képet elpakolni anyukádról? – sóhajtott fel

-Téged nem zavar? – vontam fel a szemöldökömet

-Nem, nagyon szerettem anyukádat és mindig boldognak akarta látni apukádat – mosolygott – miért nem mondod el Harrynek?

-Mert nem akarom – ráztam meg a fejem

-Olivia, egy kapcsolatban nincsnek titkok – mondta

-Ez nem.. – kezdtem de a lépcső megnyikordult mire hátra fordultam

-Titkolsz valamit? – kérdezte a lépcsőn álló fiú

-Harry – léptem felé

-Mindegy – került ki és felvette a cipőjét meg a kabátját és kiment a házból

-Az istenit – siettem utána. Gyorsan felöltöztem és még a kapuba utol értem – várj már

-Liv, én mindent elmondtam neked te meg titkolozól? – kérdezte szomorúan – azt hittem, hogy megbízol bennem

-Persze, hogy megbízok – fogtam meg a kezét – csak nehéz erről beszélnem

-De nekem bármit elmondhatsz – hajtotta le a fejét

-Gyere – fogtam meg a kezét és a kapun kisétálva elindultam egy ismerős hely felé. 5 perc séta után megálltam a kapuba majd egy nagy sóhaj után nem hagytam, hogy Harry megszólaljon és megkérdezze, hogy miért vagyunk itt – Boldog család voltunk. Soha nem volt a szüleim között olyan komoly vita, mi is jó testvérek voltunk Calebbel – kezdtem el sétálni, Harry pedig követett – aztán 16 éves voltam amikor észre vettem, hogy apa egyre idegesebb volt, anya egyre többet dolgozott. Vagyis azt mondták nekünk. Eltelt pár hónap amikor leültek velünk beszélgetni. Elmondták, hogy anya súlyos rák beteg. Onnantól minden megváltozott. Caleb suli mellett dolgozott, hogy anya a legjobb ellátást kapja mert apa fizetése nem volt elég. A 17. születésnapomon anya még otthon volt. Aztán rá pár nappal nagyon rosszul lett és bevitték a kórházba. Már nem jöhetett ki onnan. A karácsonyt és szilvesztert is ott töltöttük vele. Aztán Január közepén feladta a harcot és meghalt – értem a sírjához ahol leguggoltam és megsimítottam a nevét a kövön – apa össze zuhant. Mindenki. Calebnek már megvolt a felvételije az Egyetemre, szóval muszáj volt mennie. Én végig apával voltam. Nem voltak barátaim. Nem jártam bulizni. Megváltoztunk, már nem voltunk az a boldog család

-Annyira sajnálom, Liv – guggolt le mellém

-Csak olyan rossz – hullajtottam egy könnycseppet – a tudat, hogy anyukám már nincs

-Tudom – húzott magához

-Biztos tetszenél neki – mosolyodtam el – elkényeztetne minket

-Biztos vagyok benne - sóhajtotta – sajnálom, hogy kiakadtam

-Nem, én sajnálom, hogy nem mondtam el – ráztam meg a fejem és felé fordultam – bízok benned, csak annyira nehéz beszélnem erről

-Megértem, baba – csókolta meg a számat. Kezemet a nyaka köré fontam és bele fúrtam az arcomat a nyakába. A temetőből haza sétáltunk és együtt megreggeliztünk.