Stalker with love [BEFEJEZETT]

3.rész

Jungkook a lakásom minden szegletét alaposan megnézi magának, s nem is hagyja szó nélkül, hogy milyen rémes helyen élek, de ha egyszer ez ellen nem tudok mit tenni, akkor ne szóljon bele! Lehet, hogy ő aranykanállal a szájában született, de az emberek többsége megdolgozik azért a kevésért is, ami kijut neki. Persze, neki biztosan mindent a segge alá toltak, úgy könnyű beszélni. Majd egyszer én is szépen elhordom mindennek az ő házát, bárhol is él, legyen bármilyen fényűző! Bár miket is beszélek? Hol fogok én hozzá menni? Már megint rossz irányba fordulnak a gondolataim.

- Figyelj, nem tudom, mi céllal szándékoztál meglátogatni – kezdek bele elküldésébe -, de szeretnék lezuhanyozni, reggelizni valamit, és nem hiszem, hogy bármivel is meg tudnám kínálni őfelségedet – teszem csípőre kezeim.

- Nem kell megkínálnod semmivel, az majd fordítva az én dolgom – mosolyodik el, de ez ismét nem tetszik nekem. – Zuhanyozni is teljesen nyugodtan elmehetsz, én elleszek.

Az ablakomhoz sétál, melyiken tegnap este én is kileskelődtem, majd úgy néz körbe a környéken, s mintha egy halovány mosoly is megjelenne szája sarkában, amit nem tudok hova tenni. Látott valamit?

- Egyébként a helyedben nem vetkőznék csak úgy félmeztelenre – ül le ágyamra, mire megadóan sóhajtok fel. Ennek már semmi se szent! – Nem szép dolog, ha bárki láthat.

- Látod? Bárki, te is bárki vagy, úgyhogy nem megyek el zuhanyozni a jelenlétedben.

- Zárd magadra az ajtót, vagy talán azt szeretnéd, ha bemennék hozzád? – vigyorogja, mire a kép azonnal megjelenik lelki szemeim előtt, amint a zuhany alá ő is beáll, és végre láthatom izmos testének minden porcikáját, mikor a forró víz zubogása alatt csókolgatja a bőröm. Megrázom a fejem, kiábrándítva magam.

- Nem!

Telefonja hangos csörgésbe kezd, mire tekintete átvált komolyba, s a kijelzőn megnézve a számot, megköszörüli torkát és feláll az ágyról, úgy indul útnak lassú, kimért léptekkel a lakásban. Amint felveszi, hangja megváltozik, sokkal mélyebb és parancsolóbb lesz, mint amit eddig hallottam tőle. Fogalmam sincs, miről beszél, mivel gondolom a munkájával kapcsolatos, amihez nem értek, de azt rendesen kiszúrom, hogy mennyivel másabb így, hogy valami hivatalosról beszél valakivel, mint mikor velem. Szabad kezét zsebre is vágja, úgy néz ki egy másik ablakon, miközben lerendezi az ügyet, én meg le sem bírom venni róla a szemem. Az a kiállása, a magabiztos, határozott, parancsoló hangja egyszerre kelt bennem félelmet, de izgalmat is. Milyen lehet, ha hozzám beszél így?

Jézusom! Komoly problémák lehetnek a fejemben! Hány éve is nem voltam senkivel? Nagyjából öt éve? Az rohadt sok idő, már nem is emlékszem, milyen érzés lefeküdni valakivel. Ez így kigondolva még rémesebb, mint amúgy.

Jungkook bontja a hívást, majd ugyanazzal a felsőbbrendű nézésével fordul vissza hozzám. Megszeppenten nézek vissza rá, de nem mondok semmit. Újból végigméri egész alakom, ami elég zavarba ejtő, nekem pedig pont most kell eszembe jutnia, hogy megvan az adottságom ahhoz a munkához, amit ő ajánl nekem. Testi adottság?

- Több időt szerettem volna veled tölteni, de most muszáj elmennem – sóhajtja megadóan, tekintete meg kissé meglágyul, de nem eléggé ahhoz, hogy ne tartsak tőle.

- Tudod, mondanám, hogy egyébként sem lettél meghívva, ugyanis beengedted saját magadat, úgyhogy nem tudom sajnálni, hogy elmész. – Szavaim hatására pajzán mosoly jelenik meg arcán, és mintha kuncogna is, de lehet, csak én hallom rosszul ekkora távolságból.