Stalker with love [BEFEJEZETT]

2.évad - 21.rész

Sziasztok! ^^ Oké, elismerem, már megint sokára jött a rész, sajnálom is, viszont egy valamit bejelenthetek. Már nem vagyunk messze az évad – és talán – az egész történet végétől. Remélem, türelemmel lesztek, igyekszem most már a hátralévő pár részt hozni sűrűbben, nem havonta, azért ez kicsit sok, de más dolgom volt, stb. Jöhetek a kifogásokkal, de felesleges. Most csak annyit, hogy jó olvasást ehhez a részhez is! Remélem, tetszeni fog nektek! ^^

Jungkook arcát simogatom ujjaimmal gyengéden érintve puha, fehér bőrét, ő pedig csillogó szemekkel néz enyéimbe, miközben egyik karján fekszem, mellyel átöleli vékonyka testem. Szabad kezével tincseim sepri félre, melyek rakoncátlanul szemembe lógnak, majd el is mosolyodik, ezzel elérve, hogy én is így tegyek. Egyetlen szó sem hagyja el ajkainkat, mégis megértjük, mit akarunk mondani, a szeretetet, melyet sugárzunk magunkból.

Belegondolva, kicsit le kellene hűteni magunkat, mivel a fenekemnek nem tesz jót, hogy napi szinten nekem esik, mégsem tudok ellenállni a kísértésnek, mikor vad csókba invitál, egyértelműen jelezve számomra, hogy többet akar belőlem. Ha felcserélhetnénk a szerepeket néhanapján, nem lenne probléma vele, nem csak az én hátsó felem menne szét, hanem ő is átérezné, milyen is az, amikor már egészen sűrűn járnak benne. Habár tudja jól, milyen az, de azt szeretném, ha velem lenne ilyen, velem tapasztalná meg újból, milyen is az, ha átadja magát a szerelmének.

Melegség járja át mellkasom, nem szeretném megszakítani ezt a pillanatot, viszont tudom jól, hogy még beszélnünk kell, ez a téma nem maradhat elülepedve, hogy sose kerüljön felszínre, mert meg kell oldani. Jiminnel kiviteleztünk egy tervet, ami remélem, a fiatalabbnak is tetszeni fog, közben mégis bennem a félsz, mi van, ha újra lefagy majd előtte? Azóta nem találkoztak, nem tudhatom, milyen reakcióval lesz, de neki kell beszélnie az exével.

- Említettem, hogy még beszélnünk kell – szólok csendesen, ő pedig hümmögve adja tudtomra, hogy figyel, így én mély levegőt véve fogok bele. – Beszéltem Jiminnel arról, mit lehetne kezdeni a helyzettel. – A név hallatán elsötétül tekintete, de nem szakít félbe. – Felajánlotta a segítségét, hajlandó lenne Yoongival beszélni, hogy aztán...

- Nem akarom, hogy ő beszéljen vele, ez az én dolgom, nem kell megvédenie vagy bárhogyan is belekontárkodnia a dolgaimba! – mordul fel, én pedig egy mélyről jövő sóhajt eresztek el.

- Legalább hagyd, hogy végigmondjam! – Ekkor csendben marad, és ismét figyel, de kedve már sokkal borúsabb, mint volt. – Ha nem is enyhülnél meg ettől eléggé, de segíteni szeretne, Yoongi pedig állandóan hívogatja, csak eddig még nem vette fel. Arra gondolt, hogy az érdekedben beszélne vele, segítene, hogy ne tudjon elég felkészült lenni hozzád olyan tekintetben, hogy nem tudná, veled fog találkozni. – Utolsó szavaim hallatára felcsillannak szemei, így felbátorodva folytatom. – Ha nem tudná, hogy te leszel ott, amikorra megbeszélnének egy találkát, biztosan kellene egy kis idő, míg realizálja a helyzetet, így te fölényben lennél, nekiállhatnál, ahogyan csak szeretnél, bármit is beszélnél vele. Felkészülve érkeznél, ráadásul nem tehetne semmit, mivel a városban lenne egy olyan helyen, ahol bárki láthat titeket, nem pedig itt a birtokon vagy bármi eldugott helyen, ahol viszont ki tud billenteni az egyensúlyból.

- Mégis mivel készülhetnék? Ha találkozom is vele, mi a garancia rá, hogy fölényben leszek? Múltkor sem voltam rá képes, hogy bármit tegyek. Rosszul leszek a látványától – hunyja le szemeim, majd mikor újból kinyitja, a megsebzett, gyönge Kookot látom magam előtt, így gyengéden simítok arcára, magamra vonva figyelmét.