Stalker with love [BEFEJEZETT]

2.évad - 12.rész [+18]

Sziasztok! ^^ Tudom, most sokára hozom a részt, de nagyon el vagyok most foglalva, a suli, meg minden... sajnálom. :( Megpróbálom összeszedni magam, jobban beosztani az időmet, hogy tudjak írni! Remélem, tetszeni fog a rész! Jó olvasást! <3

A reggelit követően nem hagy magamra az örökös. A családja miatt fontosnak tartja, hogy megtanítson mindenre, ami szükséges lehet, ha eljön a napja annak, hogy találkozzam a rokonaival. Elmagyarázza a terítést, valami hasonlót próbál mutatni is, amit csak kinevetek, úgy állok mellé, hogy kijavítsam, ilyenkor pedig rendszerint játssza a sértettet, ami nagyon édesre sikeredik tőle. Szinte el is felejtem, hogy veszekedtünk a múlt éjjel, olyan jó hangulatban telik a következő pár óra. Rám figyel, nem vonul el dolgozni, hanem azon van, hogy a lehető legtöbb mindent megmagyarázza, hogyan kell náluk viselkedni, de ezzel nem lesz probléma. Intelligens vagyok, vendéglátást tanultam, így az étkezés során sem jelenthet problémát semmi, ha pedig attól fél, rosszat szólok... nos, hát abban nem feltétlen tudom megnyugtatni, hogy nem csúszik ki valami olyan a számon, aminek nem kellene. Természetesen kulturálni fogom magam, tisztelettudó leszek, főleg, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele, kikkel fogok találkozni. Az egy dolog, hogy Jungkookkal járunk, de a családja... még mindig az egyik legbenfentesebb család egész Dél-Koreában. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen találkozóban lesz részem.

Jesszusom, milyen lenne egy esküvő? Biztosan csendben akarnák lerendezni, de mégis emlékezetes és... gazdag lenne.

Ez is anyám hibája, már megint, mikre gondolok? Nincs esküvő, nem is lesz! Milyen abszurd? Majd biztosan elmegyünk Thaiföldre, hogy megesküdjünk! Végül is... nem! Nem szabad, hogy ezek a gondolatok eluralkodjanak felettem!

Idő közben Seoyun finom ebédet is tálal nekünk, mosolya pedig letörölhetetlen, ahogy jól szórakozik rajtunk, elvégre végignézte az egészet, ahogy Jungkook próbál megtanítani olyan dolgokra, amikről vizsgát tettem. Ezt szóvá is teszi, ami a fiatalabbnak nem tetszik, én viszont fölényesen húzom ki magam.

Az ebédet követően egyedül maradok, elvégre örökösként dolgozni kell, engem pedig sikeresen elintéz, hogy ne kelljen bemennem, amit annyira nem is bánok kivételesen, hiszen sajgó hátsó féllel beállni pincérkedni, nem a legjobb ötlet. Máskor is mentem már be úgy a kávézóba, hogy nem voltam túl kiszámítható állapotban – már ami a járásomat illeti -, de nem kellene megismételnem. Még Hoseok is beszólt érte, ezek után meg mit higgyek, a vendégek mit gondolnak rólam? Nem elég, hogy mostanában előjöttek körülöttem a szintén meleg férfiak, még így is sugározna rólam a tény.

Egyik pillanatban haragszom, a másikban elfelejtem a történteket. Jungkook sem hozza szóba a múlt éjjeli affért és én sem teszek így, elvégre nem az a célom, hogy veszekedést boronáljak. Még normálisan vitatkozni sem tudunk, mert állandóan gyerekes civakodásba megy át az egész, kiabálással, fenyegetéssel, néha kisebb verekedéssel – gondolok itt Jiminre. Valóban szeretnék segíteni rajta, de ahhoz az kell, hogy változtassak a hozzáállásomon. Egyértelmű, hogy zavarja, hogy találkozgatom azzal a férfival, fordított esetben én is rettentő féltékeny lennék, hiába tudom, hogy nem csalna meg, hiszen ennyire ismerem már. Nem tudom, mit tehetnék, hogy a gyógyulását elősegítsem, bár így is sok változást okoztam már az életében, így talán csak türelmesebbnek kellene lennem. Igen, az időre kellene hagynom, hogy helyrejöjjön, nekem pedig csak ott lenni mellette és támogatni a nehezebb időkben. Nem szabad siettetni semmit, a veszekedéseket pedig jó lenne elkerülni. Nem tesz egyikünk egészségének sem jót, rosszat meg nem akarok, így jobban teszem, ha inkább befogom a számat és éljük tovább békésen az életünket.