Stalker with love [BEFEJEZETT]

19. rész [+18]

Fájó fenekemnél tartva kezem lépek a pult mögé, hogy a kávéfőzőt megcélozva készítsem el a következő adag rendelést, melyet felvettem. Nem mondanám, hogy feltűnés nélkül mászkálok, de azért egészen szépen tartom magam a kis sántikálás ellenére. Az italt is a megszokott rutinnal elkészítem, majd fel is szolgálom széles mosollyal arcomon, amit a vendég viszonoz, majd úgy térek vissza a pult mögé, ahol kevésbé láthatnak, s ezt ki is használva hajolok a bútorlapra, alkaromon támasztva homlokom, szabad kezemmel fenekem és derekam simogatva. Még ingemen a nyakrészt is be kellett gombolnom reggel, hogy ne látszódjanak a szívásfoltok.

Hihetetlen, hogy ennyire nem bír magával! A tegnap délutáni autós szex után neki persze még mindig nem volt elég, így nálam kihasználva, hogy senki sem tud megzavarni, letepert. Nem mondom, hogy nem élveztem, mivel az után, hogy nem engedett kielégülni, akkor ott a lakáson kétszer is a mennyekbe emelkedhettem, ami azzal járt, hogy az ágyneműm szép izzadt és ragacsos lett, a nyáltengerről nem is beszélve, úgyhogy utána még ezt is takaríthattam – mintha tudtam volna járni!

- Tae – szól élesen Hoseok, akivel ketten vagyunk beosztva mára -, megmondanád nekem, pontosan mit is csinálsz jelenleg?

- Semmit – húzom ki magam és lépnék is el, sántikálva, viszont barátom nevetve fog vállaimra, magával szembe fordítva.

- Így próbálsz mesélni? Azt hittem, szóban fog menni, de elég látványosan szenvedsz. Látod? Én megmondtam, hogy hamar le fog venni a lábadról – vigyorogja, én meg legszívesebben letörölném a képéről. – Szó szerint! Bár elgondolkodtató volt számomra, hogy vajon melyikkötők fog dominálni a másik felett, de azt hiszem, ez elég egyértelmű. Mindkettőtökből kinézem mindkét szerepet, úgyhogy...

- Mi lenne, ha inkább rólad beszélnénk? – húzom kényszeredett mosolyra ajkaim.

- Velem nem történtek ilyen izgalmas dolgok. Vajon ma be fog jönni? Mit gondolsz, meglátogat, hogy megnézze a munkája gyümölcsét?

- Fogd be! – bokszolom vállba, viszont továbbra is csak nevet rajtam. – Merjen bejönni, ha van hozzá mersze! Nem fog köszönetet kapni!

- Egyébként milyen volt nála? Miket csináltatok? – dől neki a pultnak.

- Hát... - Érzem, amint arcom pírba borul, mivel sorban jelennek meg előttem a képek, miket is csináltunk, de valahogy minden szál egy végbe vezet. – Öhm... Mit is...

- Átenyelegtétek az egész időt? – neveti, majd elkomorodik arcom láttán, melyen valószínűleg tökéletesen tükröződnek gondolataim. – Ti aztán bírjátok vérrel!

- Csak... szolgálj fel... kérlek – helyezem tenyerem csípőmre tudat alatt mozdulva már, mire beharapva száját fordul el, hogy csináljon valamit, én pedig szemeim forgatva veszem elő a leltározási papírokat, s lépek a raktárba, hogy átszámoljak mindent. A vendégekkel el lesz egy darabig egyedül is.

Múlt éjszaka együtt vacsoráztunk, még ő is segédkezett az étel elkészítésében, ami jól esett a szívemnek, mégis, legbelül tudom, hogy nem szabad többet gondolnom a dolgokba, mint szabadna. Ő maga mondta, hogy nem szerethetem, én meg egy ilyen embert nem is tudnék szeretni, mégis olyan furcsán érzem magam. Fáj, amiket mondott, s talán meg se fordult volna a fejemben, hogy megszeressem, de mióta ezt közölte velem, hogy egyenesen tilos, azóta folyton körülötte forog minden gondolatom. Nem mintha, előtte nem így lett volna, azóta mégis más az egész. Össze vagyok zavarodva, egy kis pihenésre van szükségem, és nem csak azért, mert fáj a hátsó felem, hanem alapvetően, a lelkemnek, a szívemnek kell a szünet, hogy rendszerezni tudjam az érzéseim.