Stalker with love [BEFEJEZETT]

4.rész

Mikor már a kávét felszolgáltam neki, a pult mögül sötét pillantásokkal illetem. Jeon Jungkook, a Jeon's vállalat örököse, akinek a kezében több üzlet, vállalkozás sorsa van. Egy huszonöt éves fiatal srác, aki egyszerre aranyos és ördögien szexi, aki titokzatos, vonzó, de közben félelmetes, ami azt súgja, ne menjek a közelébe, viszont az a vonzás túl erősnek bizonyul. Tudom, hogy könnyen ki tud nyomozni bárkiről bármit, máskülönben honnan tudna rólam ennyi mindent, és honnan jött volna neki a kapcsolatom Jiminnel? Tudom, hogy tudja, hogy együtt voltunk, vagy legalábbis sejti. Miért kellett egyáltalán ezeket a képeket megmutatnia nekem? A közös képünk feleleveníti bennem a régmúlt emlékeit, a másik meg... a másiktól csak a kíváncsiság kerekedik felül rajtam. A képen nem látszik a teljes alakja, csupán a derekáig, de így is tökéletesen kivehető, hogy valószínűleg nincs rajta túl sok ruha. Az ing is lazán lógott már sokkal izmosabb testén, ráadásul ki is volt gombolva, amit nem tudok hova tenni. Mosolya még mindig ártatlan, viszont a huncutság ott csillog szemeiben, melynek haja is tökéletes hatást ad, ugyanis az pont olyan borzos, mintha egy jó kis hancúr után lenne túl. Ha jobban belegondolok, az arca... az arca pont olyan, mintha ki lenne elégülve.

Megrázom fejem, hogy kiűzzem a gondolatokat arról a képről. Már rég túltettem magam rajta, nem érzek semmit iránta, már fájdalmat sem, de mégis... mégis annyira tökéletesen néz ki azon a képen, hogy legszívesebben még most is magam alatt látnám, főleg ezzel a férfiasabb külsővel. Nem, nem szeretem, és ezzel már nem csak magamat próbálom áltatni, valóban így van, de azért bánt, hogy Jungkook ezt ellenem próbálja fordítani. Mit akar ezzel elérni? Törjek meg? Miért? Mit akar?

A következő nap ugyanígy telik. Jungkook szokás szerint megérkezik ugyanabban az órában, mint az előző napokon is, a rendelése is változatlan, így legközelebb inkább már meg sem fogom kérdezni, hogy mit kér, már csak a kávéval fogok elé állni. Próbálok nem rá fókuszálni, hogy a többi vendégre is kellő figyelmet szenteljek, és ne rontsak, mint az előző napon, hogy aztán a munkatársam segítsen ki, aki ráadásul most nem is Hoseok, ugyanis ő szabadnapot kapott mára.

Végül sikeresen elkerülöm, hogy szóba elegyedjek vele a kellőnél tovább, így megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, mikor távozik az üzletből, de az üvegen keresztül visszanéz még rám, majd egy sejtelmes mosoly kíséretében áll tovább. Még a szőr is feláll a hátamon, de mégis kellemes borzongás fut végig rajta. Nem jó, nem lehet igaz, hogy ilyen hatással van rám már egyetlen pillantása is! Alig várom, hogy eljöjjön a hétvége és kitombolhassam magam, hogy ne kelljen rá gondolnom. Ki kell élnem magam, szereznem kell egy bevállalós pasit, akivel kiélem a szexuális vágyaim, aztán már nem is lesznek ilyen érzéseim az idegen felé. Vagy talán... vele kellene egyszer lefeküdnöm?

Na, még mit nem! A fejem hevesen rázom a gondolatra. Mennyire idióta vagyok! Hogy juthatott egyáltalán ilyen az eszembe? Nem vagyok normális, ha azt hiszem, attól jobb lenne. Egyértelmű, hogy ő is akar tőlem valamit, máskülönben nem vett volna csak úgy egy kocsit, de valamiért úgy érzem, neki nem csak egy éjszakára kellenék. Az egy dolog, hogy én kiélném magam, de úgy érzem, ő más miatt keres. Vagy tévednék?

A következő nap már hárman vagyunk beosztva, szerencsémre Hoseok is köztünk van, így nem kell egyedül szenvednem, a harmadik fél pedig most érkezett vissza egy hosszas szabadságról, így biztosan keményen meg lesz dolgozatva. Nem mintha baj lenne a többiekkel, de mégis csak ő áll hozzám a legközelebb. Az évek alatt vele haverkodtam össze, vele jártam el mindenfele az összes közül, de nem bántam meg egyetlen együtt töltött percet sem.

- Hoseok, Taehyung! – siet hozzánk az irodából munkatársunk, mire kíváncsian pislogunk rá. – Az mondta a főnök, hogy jönni fog a nagyfejes – közli a tényeket, mire mindketten megrökönyödünk. Eddig még nem volt példa rá, hogy bárki a felsőbb körökből idejött volna.