Stalker with love [BEFEJEZETT]

2.évad - 2. rész

- Emlékszem mindenre.

Ágyam megemelve, párnám kényelmesen berakva mögém, kezemben egy gőzölgő tea, miután a nővér megtette a szükséges vizsgálatokat, s végre kettesben maradunk barátommal. Fejemről végre le lett szedve a kötés, de azért vigyáznom kell, pihengetnem, s holnap reggel végre elhagyhatom a kórházat. Már ideje, kezd nagyon elegem lenni ebből a helyből, hogy nem tudok semmit se csinálni, semerre menni, hogy másokra vagyok utalva. Utálom ezt a kiszolgáltatottságot.

Aprót kortyolok a forró nedűből, majd visszateszem ölembe, ott tartom ujjaim között. Azt hittem, mikor felébredek, itt lesz Jungkook is, egy pillanatra így is szerettem volna, hogy újból veszekedésbe elegyedjek vele, végül mikor végre sikerült megnyugodnom, átgondolva már nem is tűnik ez olyan jó ötletnek. Semmi értelme annak, hogy újból veszekedjünk, igaza van, ezt higgadtan kell véghezvinni. Most már legalább értem, mire célzott azzal, hogyha azt mondja, beszélnünk kell, akkor ne szaladjak el, hanem hallgassam meg, viszont így, hogy emlékszem mindenre, több kérdés is felmerül bennem. Például, hogy mit keres itt, miért titkolózik, ki hívta ki egyébként a mentőket, mert nem hinném, hogy a másik autóban ülő tette volna meg, mikor ő is megsérült, és végül, de nem utolsósorban, mi lett Jiminnel? Tudnom kell, márpedig, ha kiakadok, akkor nem fogok válaszokat kapni, csak elijeszteném Jungkookot. Érthető, a helyében én is inkább menekülnék, viszont az a kérdés is foglalkoztat, mit próbált volna elmondani, amit akkor nem tett meg, s most se. Hol lehetett, mikor eltűnt?

- Hallottam, hogy elvesztetted az emlékeid, voltam is bent nálad még az elején, de akkor még nem voltál eszméletednél. A szüleid is itt voltak, nekem kellett megnyugtatnom őket, hogy nem lesz semmi baj. Szóval mi történt? Azt tudom, hogy autóbaleseted volt, de akkor most már azt is tudnod kell, hogyan történt – néz rám kíváncsian, én pedig idegesen harapom be ajkam.

- Nem is tudom, hol kezdhetném – sóhajtok fel, majd nagyot nyelek. – Mondjuk onnan, hogy ott voltál nálam Minjaevel. Elmentetek, Jungkook rosszul volt a sok alkoholtól, én segítettem rajta, vigyáztam rá, hogy a lehető legjobb legyen neki, aztán... aztán reggel elsírta magát és elment.

- Mi van? – néz értetlenül.

- Szó szerint. Se szó se beszéd, úgy, ahogy volt, fogta magát és elment. Nem tudom, miért csinálta ezt, azt se tudom, hova ment, mostanáig nem mondta el, de mindegy is, ez még a jövő zenéje lesz. Lényegében utána nagyjából két napig nem értem el, még a sofőrjét is zaklattam, de ő se tudott semmiről, aztán... aztán úgy döntöttem, hogy elmegyek hozzá és ott várom meg, egyszer úgyis haza kell mennie.

- Őrült, de nagyszerű ötlet – mosolyodik el, amit először viszonzok, majd amint eszembe jut, mi várt ott, le is hervad arcomról.

- Ott – veszek nagy levegőt, s lehunyom szemeim, mielőtt folytatnám -... ott volt Jimin, az exem.

- Hogyan?! – csattan fel, s azt hiszem, ezért imádom őt annyira. Mindig át tudja érezni a helyzet súlyosságát. – Az meg mit keresett ott? Ott? A birtokon? A házában? Mi van?

- Ő... ismeri Jungkookot. Tudod, meséltem anno, hogy hogyan szakítottunk – bólint. – Na, hát most az a helyzet, hogy éppen miatta, Jungkook miatt történt, mint kiderült. Azt is megtudtam, hogy két teljes hónapon át csapta a szelet kétfele – szorítom meg a bögrét kissé túl erősen, amit észrevéve, inkább kivesz a kezemből és leteszi az ágy mellett lévő szekrényre. – Jungkook ezt végig tudta, az elejétől tudta, hogy Jimin volt a párom, ahogyan azt is, hogy vele csalt meg!