Stalker with love [BEFEJEZETT]

16. rész

Sziasztok! ^^ Úgy döntöttem, visszatérek. Ez alatt a három hónap alatt nem tudtam még le azt, ami miatt szüneteltetésbe tettem a blogot, de rájöttem valami fontosra. Mégpedig arra, hogy nem tudok anélkül meglenni, hogy ne írnék, és írtam is, főleg mostanában, aztán arra döbbentem rá mindeközben, hogy én publikálni szeretném. Szeretném látni, olvasni a reakciókat, hogy tudjam, mit hogyan írtam meg, mennyire tetszik, esetleg éppen nem tetszik egy-egy adott rész. Ennek következtében arra a döntésre jutottam, hogy legalább az egyik történetet fogom felrakosgatni bizonyos időközönként, úgyhogy... végül erre esett a választásom. :D Remélem, örültök neki, s azt is remélem, hogy vagytok még, akiket érdekel a sztori. J Lehet, már kissé feledésbe merült, azért én bízom benne, hogy sikerül feleleveníteni! Jó olvasást az új részhez! <3

Jungkook lebeg lelki szemeim előtt, miközben pilláim lehunyva tartom, ajkaim pedig résnyire nyitom, melyeken apró sóhajok szöknek ki, ezzel megadva az egyetlen zajforrást a szobának. Látom, amint a másik felettem támaszkodik, s szinte az ő ujjait érzem vágyam köré fonódni sajátom helyett, mikor olyan élvezettel kényeztetett, hogy képes lettem volna elfeledni minden fájdalmat, amit okozott. Mozgása egyre gyorsabba vált, a légzésem felgyorsul, szaporán veszem a levegőt, fejem pedig hátravetem, mikor makkomnál körözgetek hüvelykujjammal. Jobb lábam teljesen felhúzom, míg a ballal félúton lemaradok, amint megremegek az orgazmus előhullámától. Lábujjaim összehúzom, a takarót gyűröm magam alatt szabad kezemmel is azt markolva, majd egy kisebb nyögés kíséretében engedem el magam, hogy teljes mértékben belefeledkezhessek a mindent elsöprő érzésbe.

Pihegve, félig lehunyt szemekkel nézem a plafont, hosszomon pár levezető mozdulatot végezve. Erre már szükségem volt, amennyire Kook felhúzott, viszont ez a beteljesülés mégsem hasonlítható össze azzal, amit ő ad számomra. Mindig másmilyen, ha nem önmagának csinálja az ember, nekem pedig éppenséggel az ő keze munkájára lett volna szükségem.

Pólómat levéve magamról cserélem le, ugyanis élvezetem maradványa rajta maradt, így jobb lesz, ha kimosom később. Magamra kapok pár tiszta ruhát, majd úgy indulok végül neki a ház felkutatásának. Azt mondta, hogy a földszintre ne menjek, mert tárgyalnak, szóval valamivel csak le kellene kötnöm magam. Az első emeleten van konditerme és játszószobája is, ami hála az égnek nincs tele kínzóeszközökkel. Edzeni nem bírnék az eddigiek után, aztán még ülnöm sem túl kényelmes, a nap vége meg még hol van! Még 24 órája sem vagyok itt, de már úgy sajog a hátsó felem, hogy járni alig bírok tőle. Azt mondta, még be fogjuk fejezni az aktust, csak éppenséggel nekem ez nem lesz ínyemre. Akkor még benne lettem volna, ha visszamászik hozzám, de ő felöltözött, majd néhány szép szó kíséretében faképnél hagyott a saját házában.

Nincs kedvem azokhoz a szobákhoz, melyeket felajánlott nekem, viszont a földszintre sem mehetek, különben észrevennének az ügyfelei, így még enni sem tudok. Szét kellene néznem a többi szobában, hogy hol mi található, hátha találok valami érdekfeszítőt, amivel talán le is tudnám kötni magam. Nem is tudom eldönteni, mire vágyom igazán, mindössze kezdeni szeretnék valamit magammal, ami nem fájdítja jobban a fenekemet, így random nyitok be szobákba, de egyikben sem találom a helyem, így marad az, hogy visszatérek a szobámba, és ott foglalom el magam valamivel. Talán valamilyen filmet kellene néznem, azzal biztosan elmenne az idő, fel se tűnne!

Az ötlet hatására örömtelien fordulok a lépcsők irányába az egyik szobából kilépve, ahová benéztem, viszont amint a fordulóhoz érek, a földszintről éppen ekkor jön fel egy női alak, mire rémülten rezzenek össze. Kapkodom fejem jobbra-balra, de nem tudom, merre futhatnék, s már késő is, ugyanis a számomra idegen személy nagy szemeket meresztve néz rám, mire érzem, hogy gombóc nő a torkomban. A nő elegánsan öltözött, haja kiengedve, viszont egy kisebb tincse hátul össze van fogva, ránézésre ápoltnak tűnik. Esetleg ő volna az egyik ügyfele Jungkooknak? Máris itt lennének? De hiszen ez az első emelet még! Az volt mondva, hogy én itt teljesen nyugodtan közlekedhetek, akkor ez most mégis mi?