Stalker with love [BEFEJEZETT]

15.rész [+18]

Kíváncsian vezeti pillantását rám, miközben az éppen szájába vett falatot rágja meg alaposan, viszont nekem torkomra forr a szó. Egy pillanatra elkapott az az érzés, hogy igent mondok az ajánlatára, de amint megszólaltam, már meg is gondoltam magam. Elhamarkodott döntés lenne a részemről, főleg, hogy nem is ismerem igazán, még meg sem mutatta, milyen tud lenni, ha igazán dühbe gurul, márpedig az az egy biztos, hogy nem kegyelmezne – kivéve persze a biztonsági szó hallatán.

- Hova megyünk holnap? – köszörülöm meg a torkom és inkább én is egy újabb falatot veszek számba, s pillantásom is elfordítom róla, csak ne olvassa ki belőlem, hogy terelem a szót az eredeti témáról, amiről szerettem volna beszélni.

- Hova szeretnél? – Kérdése meglep és félre is nyelek, amit nagy nehezen köhögök vissza, s Kook is nyomban emeli a karját, hogy megveregesse hátam. Nem gondoltam, hogy van választási lehetőségem is. – Nem fogunk tudni elmenni, ha megfulladsz – szid meg, de közben látom, ahogy szája sarkában megbújik egy apró mosoly.

- Hova mehetnénk? – szólalok meg, mikor végre újból rendesen jutok levegőhöz.

A válaszra várva a pult mögé lépek, hogy egy pohár vízzel gazdagodjak, közben pedig a másiknak is öntök, hogy azt elé letéve ihassa az ebéd közben. Ahogy újból helyet foglalok, kissé még fáj a fenekem, de azt hiszem, egészen hozzászoktam az érzéshez, csak mára ne kapjak több büntetést. Ehhez nekem is tennem kell, hiszen nem szabad, hogy kihozzam a sodrából, de annyit már biztosan tudok, hogy az apró kis dolgoktól is képes felizgulni. Minden apró kis idegesítő szokás, amitől az átlagemberek szimplán bosszankodnak, ő viszont felizgul. Érdekes felállás, kicsit furcsán van összerakva, de ettől sokkal izgalmasabbnak ígérkezik a kapcsolatunk.

- Te szerettél volna annyira randikat beiktatni a kapcsolatunkba, úgyhogy ezt a döntést rád bíznám – von vállat.

- Erre szükség van a feltételeid mellett végképp, hogy megtartsuk a normális emberekhez méltó kapcsolati szintet. Már megmondtam, hogy nekem nem csak annyiból áll ki, hogy hagyom magam neked. Nem tetszenek a szabályaid, habár párhoz hozzá tudnék szokni, azt hiszem legalábbis – magyarázom evés közben, viszont pillantása megkeményedik, engem mégsem riaszt el.

- Nem írtad alá a szerződést, de próbaidőt kértél, tehát ebben a két hétben olyan, mintha minden szabály élne, amit megbeszéltünk. – Értetlenül pislogok rá, ugyanis nem értem, miért mondja most ezt. Tudom, hogy mit jelent a próbaidő, nem véletlen kértem én magam. – Akkor mondd csak, miért olyan nagy a szád még most is?

- Tények.

- Szeretsz kötözködni?

- Romantikus vagyok.

- A kettő nem függ össze.

- Tudom – kuncogom, s az ő tekintete is meglágyul kicsit, de nem eléggé ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam. – Miért? Valami rosszat mondtam? Szerintem igazán önfeláldozó vagyok ahhoz képest, hogy mi az, amit én megengednék.

- Itt nem arról van szó, hogy te mit engedsz meg, hanem, hogy milyen szinten veted magad alá az én akaratomnak. Így is kihúztál már pár dolgot a listából, pedig bele tudnék kötni, hogy miért tartsuk meg őket, viszont tiszteletben tartom a kérésedet. Innentől kezdve, neked is tiszteletben kell tartanod az enyémet. Ez volna a szerződés lényege, hogy a szerint játszunk, viszont, ha valami mégsem tetszik, ha tegyük fel, éppen olyan hangulatodban vagy, hogy nem bírsz elviselni bizonyos dolgokat, akkor azokhoz ott van a sárga biztonsági szó. Már átrágtuk magunkat ezen, ezért szeretném, ha nem próbálnád meg kihúzni magad a büntetések alól.