Stalker with love [BEFEJEZETT]

11.rész

Később érkezem a munkába, mint Hoseok, így miután átöltözöm, sietek is, hogy az asztalokat rendbe szedjem. Egy pár éppen eközben lép be a kávézóba, ezért ha már ott állok, akkor fogadom őket. Ajánlok számukra egy asztalt, majd a kezükbe adok egy-egy itallapot, hogy válogassanak kedvükre, majd amint ezzel megvagyok, lépek is tovább, hogy a többi még nem tiszta és rendezett asztalt helyrepofozzam. Sikerül elkészülnöm velük annyi idő alatt, hogy a végére visszatérhessek a vendégeimhez, majd felvéve a rendelést Hoseok mellé lépek a pultba, hogy elkészítsem a nekik szánt italt.

Barátommal váltunk pár szót, miközben mindketten tesszük a saját dolgunkat, viszont semmi különösről nem esik szó, de jól tudom, hogy érik egy beszélgetés. Ő nem tud róla, de Jungkook fent volt nálam kedden, én magam hívtam át, pedig alig ismerem és engedtem is neki. Mivel azóta egyáltalán nem keresett, úgy érzem, nem kellett volna így alakulnia a dolgoknak, nem kellett volna lefeküdnöm vele, mert bizonyára így egy könnyűvérű férfinak tűnhetek, akit bárki megkaphat egy éjszakára, pedig ez egyáltalán nem igaz.

Az italokat felszolgálom, majd visszamegyek a pult mögé, s végre úgy tűnik, egyikünknek sincsen dolga. Még ilyenkor reggel szokott egy kis szabadidő lenni, de mivel szombat van, délután meg fognak özönleni a vendégek. Most kell beszélnünk, vagy nem tudunk rá sort keríteni, maximum záráskor.

- Mizu? Mi jót csináltál, amíg nem voltál itt a héten? – mosolygok rá, csípőmmel nekidőlve a mögöttem lévő pultnak.

- Családlátogatás – viszonozza gesztusom. – Lehet, szabadságot fogok kivenni, mert el akarnak utazni valamerre, aztán úgy gondolták, hogy engem is visznek magukkal. Ez legalább egy hét lesz, de azért tudunk majd beszélni.

- Ó! Itt akarsz hagyni egyedül? Akkor biztos vagyok benne, hogy egész héten dolgoztatni fognak. Tuti, hogy a hét napból hetet fogok jönni, mindössze azért, mert te nem jössz – fonom keresztbe karjaim és játszom a sértettet.

- Csak nem! Nem csak te vagy itt, a többieket is ugyanúgy beírhatják. Azt egyébként sem tehetik meg, hogy hét napot dolgoztatnak egyfolytában, mert kötelességük két nap szünetet adni – rázza fejét. – Mondanám, hogy maradok otthon, de az unokahúgomnak születésnapja lesz, ezért muszáj mennem, na meg igazából nem is szívesen mondanék nemet. Jól hangzik, hogy elutazzunk valamerre, csak azt még nem találták ki, pontosan hova.

- Megyek veletek – csillannak fel szemeim, mire kinevet. – Jó, mindegy, elengedlek – húzom fel vállaim megadóan. – De csak akkor, ha utána több időt szánsz rám.

- Rád bármikor szánok időt.

- Mikor is lesz ez az utazás?

- Olyan két hét múlva, mivel akkor lesz a születésnap, és szerintem arra akarják időzíteni. Remélem, valami nagyon szép helyet szavaznak meg, de mindegy is, ez még kiderül. Na és te? – rázza fejét, majd áttér rám, amitől gombóc nő a torkomban. – Hétfő óta nem beszéltünk, ami a családomnak is köszönhető, de biztosan volt valami izgalmas, vagy nem? Csak ültél a négy fal között? – kuncogja.

- Hát, tegnap ellátogattam Minjaehez a szalonba, hogy beszélgessünk, úgyhogy nem ültem a négy fal között. – Szándékosan kerülöm a keddi napot és azt a hétfői hülyeségem, hogy smst küldtem zaklatómnak, jöjjön át. – Előtte munka volt, a szerda volt a legrosszabb, akkor teljesen egyedül voltam.

- Legalább teltház volt? Az a legjobb, mikor egyedül vagy – nevet fel, ahogy elképzeli a szituációt, de csak fejem rázom válasz gyanánt, hogy tudassam vele, nem, nem volt ilyesmi, szerencsére mindent el tudtam intézni egymagam is. – És kedden? Akkor én voltam bent, de te nem. – A kérdéstől azonnal elpirulok. Én sem mentem bele a részletekbe, hogy ő pontosan melyik nap mit csinált, erre ő rögtön rákérdez a keddre is, mikor olyan ügyesen kikerültem eddig! Még el is ecseteltem, milyen volt a többi napom, így hagyhattuk volna a keddet a fenébe, de természetesen mindig rátapint a lényegre. Nem mintha nem akarnám elmondani, de így, hogy témához értünk, zavarban érzem magam.