Stalker with love [BEFEJEZETT]

2.évad - 18.rész

Sziasztok! ^^ Oké, megint sokára van rész, de nézzétek el nekem. xD Részben ihlethiány, hogy mégis hogyan töltsem ki azt a kis részt, amíg végre be tudom indítani azt a részt, amit már kitaláltam, úgyhogy na... Másrészt el vagyok foglalva mostanság, de azért igyekszem. Remélem, tetszeni fog ez a rész is! Jó olvasást! ^^ <3

Sikerül kivennem néhány nap szabadságot, így megkönnyebbülten ülök vissza az autóba, szinte meg is feledkezve róla egy pillanatra, mit műveltem előtte, s csak akkor esik le, mikor már útnak indulunk. Nem szeretnék veszekedést, azt se, hogy Jungkook vezetés közben húzza fel magát, így nem bírva befogni a szám, elecsetelem, mit intéztem bent, még Hoseokra is kitérek, hogy milyen jó barát, aggódik értem mostanság, de nem törik meg a fagyos levegő, mely kialakult idebent. Gombóc nő a torkomban, az agytekervényeim csak úgy forognak, de hogy őszinte legyek, ötletem sincs, mit kellene kezdenem kettejükkel. Az egyetlen, ami biztos az az, hogy nem lenne szerencsés találkozniuk Yoongival.

Csendben telik az út, egyikünk sem szól semmit, így mikor megérkezünk, meg se lepődöm rajta, ahogy Jungkook idegesen lép ki az autóból és csapja be maga után az ajtót. Mély sóhaj hagyja el ajkaim, majd én is kiszállok, majd úgy segítem ki Jimint, aki látszólag nem hajlandó megmozdulni, de ahogy karjára fogok, kénytelenül áll fel. A fiatalabb résnyire szűkített szemekkel nézi végig hadakozásunk, sugárzik róla, hogy nem tetszik neki a harmadik fél jelenléte, amit természetesen teljes mértékben meg tudok érteni.

A nappaliban leültetem Jimint magam mellé, Jungkook viszont másfele veszi az irányt, így kettesben maradunk volt párommal, ez mégsem érdekel jelenleg. Nyár és meleg van, ez a kombináció sehogy sem engedi, hogy hagyjam sálban és pulóverben izzadni, így újból bepróbálkozom nála, hogy levegyem a felesleges ruhadarabokat, de kitartó ilyen téren. A sapkától sikerül megfosztanom, félre is dobom, nehogy vissza tudja venni, ha pedig fel akarna állni, úgyis le tudnám teríteni.

- Elég már, Jimin! Ne bujkálj, tudom, hogyan nézel ki! – szólok rá, de csak fejét rázza hevesen. – Itt nem eshet bántódásod, a védelmem alatt állsz, ne aggódj! Próbálj meg megnyugodni, ellazulni, nem azzal foglalkozni, hogyan nézel ki, rendben?

Hosszas percekbe telik, mire sikerül elérnem a célom, így már csak a póló marad felsőtestén, viszont valóban nem a legszebb látvány, ami szemeim elé tárul. Nem bírom elfordítani tekintetem, folyamatosan a sérült felületeit tanulmányozom, amitől ő feszengve mocorog ültőhelyében, de legalább nem hisztizik tovább, hogy hagyjam békén. Meg kell értenie, hogy itt biztonságban van, nyugodtan ellazulhat, de természetesen idő kell neki is. Felfogta végre saját magától, mennyi ostobaságot csinált az utóbbi időben, erről pedig még beszélnünk kell.

Később Seoyun benéz hozzánk, ma éppen be lett hívva, így megkérem, hogy hozzon nekünk teát egy kis aprósággal, amit falatozhatunk a nappaliban, csak, hogy ne maradjon üresen a gyomrunk. Jiminnek most nagy szüksége van az erejére, meg kell mutatnia, hogy valóban ki tud tartani Jungkook mellett, ha szereti, különben veszett ügy az egész.

Szinte látom magam előtt, ahogyan az eljövetelemet követően megérkezik Yoongi, feltűnik neki, hogy nem tartózkodom a lakásban, így a fiatalabbnak esik, hogy mégis mit művelt, mi ez az egész. Biztosan értetlenül állt a dolgok előtt, talán még most is, ezt nem tudhatom, viszont egy valami biztos. Olyan dühös volt Jiminre, hogy nem kímélve, nem is foglalkozva azzal, hogy a másik ezt nem akarhatja, tulajdonképpen megerőszakolta. Ha nem lenne elég szimplán az erőszak, még a szadista eszközeit is bevethette, ráadásul elég durván bánhatott vele alapvetően is, hiszen a nyakán látszik, milyen erősen kiszívta érzékeny, fehér bőrét. Emlékszem még, hogy régebben is ilyen volt már, minden kisebb szívás meglátszott rajta, de ilyennek soha nem láttam... őszintén szólva senkit.