Stalker with love [BEFEJEZETT]

2.évad - 20.rész [+18]

Sziasztok! ^^ Későn hoztam részt, amit sajnálok, de valamiért nem akart összejönni nekem ez a kis rész. Mindig írtam bele, de csak keveset, egyszerűen nem voltam rá képes, de most itt vagyok vele, az évben utoljára, úgyhogy remélem, élvezni fogjátok! ^^ Jó szórakozást!

Később este magára hagyom Jimint a szobájában, így már kissé fáradtabban is lépek be Jungkook szobájába. Amint megpillantom a nekem balra lévő egyik szekrénynél, amint az egyik fiókban pakolászik, nem bírok tovább menni. Az ajtónak dőlök, szemeim nem tudom levenni róla, de egy szó sem jön ki számon. Felém pillantva félbehagyja tevékenységét, majd megnézve az időt közli, hogy már elég késő van, én mégsem felelek. Azt terveztem, hogy nem leszek mérges rá, de most, hogy látom, mégis elönt a düh, pedig jogos volt a kiakadása, mégis az a része, hogy engem valamiféle tárgyként kezelt akkor, sértő. El kellene felejtenem, a célra koncentrálni, hogy meggyógyítsam Jiminnel együtt, ez mégis olyan nehéznek bizonyul jelen pillanatban!

Ajkam beharapom, amit természetesen azonnal kiszúr és elsötétül pillantása, viszont ez nem tud érdekelni, mivel egyre csak gyülemlik bennem a harag, sorban jelennek meg bennem az emlékképek, miszerint amikor még megcsókolt, akkor is folyamatosan Jimint bámulta. Értem én, hogy ez revans, de engem ne vonjon bele! Enélkül is a lelkébe tud taposni, elegek voltak hozzá a szavai.

Ellököm magam az ajtótól, sötét pillantást vetek rá, majd egyenest elhaladok mellette, morcosan állom tekintetét az utolsó pillanatig, amíg a fürdőszobaajtóig nem érek, s kinyitva azt be nem lépek rajta. Éppen csak beállok a tükör elé, mikor már újból nyílik az ajtó, s ő is átlép rajta, majd mellém lépve kérdő pillantással illet, én viszont elfordítom tekintetem, helyette saját magamra nézek vissza a tükörben.

- Már megint duzzogsz – jelenti ki a nyilvánvalót, én viszont nem reagálok rá, csak még durcásabb, gyermeki arcot vágva nézek rá a tükörből, ahol összefonódik tekintetünk. – Most mi a problémád? Áh, az, hogy Jimint kiosztottam? Azt hittem, meg fogsz érteni.

- Megértelek – fújok ki egy nagy adag levegőt, s szembefordulok vele. – Megértem, éppen ezért nem is nyugtattam meg, nem mondtam neki semmi olyat, ami ellentmondana veled, sőt, egyetértettem, megmondtam neki, hogy az igazság néha fáj, de neki is kell egy kis idő, míg feldolgozza a történteket.

- Akkor nem értelek.

- Komolyan ennyire vak vagy? – szűkítem résnyire szemeim, ő pedig értetlenül húzza össze szemöldökét. – Mégis hogy gondoltad, hogy valami bábnak használsz?! Mi vagyok én neked, mondd meg?! Ha kötözködni akarsz, oldd meg nélkülem, de ne mássz rám szándékosan Jimin jelenlétében csak azért, hogy felbosszantsd! Tudom, hogy elkerülhetetlen, hogy lásson, felfogtam, de belegondoltál abba, hogy ez nekem hogyan esik? Ha hozzám érsz, azt akarom, azért tedd, mert szeretnéd, mert rám fókuszálsz, nem pedig, mint valami báb, kihasználsz a hülye civakodásokra. Arról ne is beszéljünk, miket mondtál! Mit képzelsz, mi az, hogy megdugsz előtte?!

- Én azt nem gondoltam komolyan! – védi meg egyből magát. – Azért értem hozzád, mert szerettem volna, az már csak hab volt a tortán, hogy Jimin is ott volt.

- Tudod, kit etess ezzel! – váltok vészjóslóba, mire csak sértetten fordítja el tekintetét. – Nehogy neked álljon feljebb! Messzire mentél ezzel! Azt hiszed, élvezem, ha az exem bámulod, miközben engem csókolsz?