Stalker with love [BEFEJEZETT]

2.évad - 14.rész

Sziasztok! ^^ Gyorsan kiteszem a részt, nem szaporítom a szót, mert sietnem kell. Jó olvasást! :D

Az éjjel nem aludva túl jól indulok neki az újabb napnak, karikás szemekkel, gondterhelten sóhajtozva. Mikor munkába állok, Hoseok még nem érkezik meg, ő későbbi órától van beírva, mint én, ami nem is zavar, egyáltalán nem probléma, elvagyok egyedül is, egyébként is volt már rá példa. Mára összesen hárman vagyunk beírva egész napra, a harmadik fél pedig csak délelőttre, bizonyára dolga van később, de úgy fogják váltani egymást Hoseokkal. A nap első fele nyugisan telik le, senki sem panaszkodik a vendégek közül, mindenki elvan, végzi a dolgát, végül elérkezik az óra, mikor barátom is munkába áll, tekintete pedig értetlenségről árulkodik, mikor rám vezeti pillantását. Mivel éppen nincsen semmi dolgunk, megragadja az alkalmat, hogy mellettem törölgetve a pultot és a poharakat, rákérdezzen, mi történt.

- Úgy nézel ki, mint aki semmit nem aludt. Együtt voltatok Jungkookkal? – húzódnak perverz mosolyra ajkai, mire csak szemeim forgatom.

- Nem, tegnap már nem – sóhajtom. – Nem aludtam túl jól, lehet, azért, mert hozzászoktam a kényelemhez, a társasághoz, így nem olyan jó már otthon aludnom.

- Akkor költözz hozzá – kuncogja.

- Valószínű, majd ennyi idő után már rohanok is – mosolyodom el én is. – Szimplán fáradt vagyok, de inkább beszéljünk rólad, veled mi történt a napokban?

- Voltam otthon, rokonlátogatás, tudod, a szokásos – ránt vállat. – Viszont megismertem valakit – csillannak fel szemei, mire én is felhúzom szemöldököm, kíváncsian hallgatva, mi történt vele. – Egyik nap lementem uncsimékhoz, ott pedig ott volt az egyik barátnője, akit így volt szerencsém megismerni. Aranyos lány, sokat beszéltünk, azt hiszem, még tökéletes összhangban is voltunk. Az érdeklődési körünk is hasonló, még a filmekből is azok a kedvencei, amik nekem is – legalábbis néhány. Szóval az van, hogy meghívtam a kis bulira, amit tervezünk, amiről egyébként beszélnem kell veled – fordul felém teljes testtel, mire kérdő pillantásokkal illetem. – Először is, ugye neked se baj, ha jön? Minjaet már megkérdeztem róla.

- Persze, hogy nem probléma.

- Annak örülök – mosolyodik el. – A másik az lenne, hogy már mi kitaláltuk, hova menjünk, és igazából a ma estét terveztük be. Eredetileg a tegnapot akartuk, de mivel Jungkooknál voltál, ezért átettük. Úgy voltunk vele, ha ma se jönnél haza, elrángatunk onnan vagy nem is tudom. Mindenesetre ma megyünk.

- Hű, ez gyors – pislogok nagyokat.

- És volna még valami.

- Ne kímélj!

- Tegnap be voltam osztva dolgozni, és képzelheted, mennyire meglepődtem, de bent volt az a fickó, azt hiszem... Yoongi? – Szívem nagyot dobban, érzem, hogy elsápadok, s nagyot is kell nyelnem, miközben várom, hogy folytassa mondandóját. – Azt mondta, meghívtad, hogy nyugodtan kérdezzelek meg róla, de egyértelmű, hogy elhittem neki, feleslegesen meg nem zargatlak, mikor biztosan így történt... vagy nem? – szűkíti résnyire szemeit, miközben az én arcomat bámulja.

- D-de, elhívtam, igen... - sütöm le szemeim. – Igazából véletlen volt, de mindegy. Jungkookkal veszekedtünk, mikor egyszer felhívott, én meg pont vele voltam, és a hirtelen hévvel elhívtam.