Stalker with love [BEFEJEZETT]

2.évad - 5.rész

Sziasztok! ^^ És itt van a várva várt rész, Jungkook titkai. Ez inkább amolyan felfedős rész, a későbbiekben viszont beindul a történet. Addig is, remélem, tetszeni fog, és megértitek, mi miért történt, történik. <3

Leülök az ágyra Jungkook mellé, majd lábaim felhúzva, karjaimmal átölelve nézek rá várva, hogy mondjon valamit, viszont továbbra is csendben ül, mikor telefonját félreteszi az ágy másik oldalára, hogy ne legyen útban. Figyelmét egyedül nekem szenteli, nekem pedig nincs több mondanivalóm, és ezzel ő is tisztában van, biztos vagyok benne. Innentől kezdve már nem tudok mit hozzáfűzni, itt az egyetlen, aki titokzatoskodik az ő.

Látom, hogy feszült, így térdeimre is hajtom fejem, úgy tekintek fel rá, mire felém fordul teljes testével is, s úgy tűnik, végre ráveszi magát a beszédre, emiatt pedig szemeim izgatottan csillannak fel.

- Nem tudom, hol kezdhetném – sóhajt mélyet.

- Segítek – vágom rá. – Mondjuk, elmondhatnád, hol voltál, mikor sírva elfutottál tőlem. Ez nagyon érdekelne.

- Na, látod, ez pont egy olyan felvetés, amivel beleugranánk a közepébe. Nem egyszerű erről beszélnem, nem vagyok hozzászokva, hogy megnyíljak másoknak – szusszant fel, majd csillogó szemekkel néz enyéimbe. – Azt szeretném, ha visszajönnél hozzám. – Már nyitom is szám, hogy közbevágjak, viszont ezúttal ő tartja fel mutatóujját, csendre intve. – Te csak hallgass! Engem akartál hallani, nem? Akkor ne szólj közbe, amikor éppen vallomást próbálnék tenni.

- Vallomást? – csúszik ki számon, s azonnal ki is húzom magam.

- Szerinted miért vagyok itt? – komorodik el tekintete, de tudom, hogy nem vár választ. – Már megmondtam, hogy a kettőnk kapcsolata nem a szerződésről szól, engem az már nem érdekel. Jimint is elküldtem, ő sem érdekel, nekem ő egyáltalán nem jelentett semmit, ha pedig azért haragszol rám, mert régen velem csalt meg, akkor jobb, ha tudod, hogy én egyszer sem mondtam neki, hogy hagyjon el. Már akkor is elküldtem azzal a feltétellel, hogy ha van valakije, akkor hozzám nem térhet vissza, de mégis újból bekopogott, én meg húsz éves fejjel miért küldtem volna el? Egy új lehetőség volt, engem meg akkor nem érdekelt, hogy ki volt vele, kivel szakított, nem néztem ilyeneknek utána. Most, mielőtt téged megismertelek, akkor láttam a képeket, neked meg miért mondtam volna el? Egyértelmű, hogy elijesztettelek volna magamtól, azt pedig nem szerettem volna.

- Jó, mindegy is, ő már engem sem érdekel – rántok vállat elfordítva fejem tőle.

- Ezért akartad még tegnap éjjel megszerezni a lakcímét, mi? – Hangjából kihallani, hogy jól szórakozik rajtam, mire fújtatva nézek vissza rá.

- Azt majd én eldöntöm, mikor húzok be neki egy isteneset, ezzel te ne törődj! Annak örülök, hogy elküldted, és, hogy... végül is nem tehetsz róla, hogy az történt, ami, de ez már amúgy is a múlt, nem fogok rágódni rajta. Aki most engem foglalkoztat, az te vagy, nem Jimin, ha pedig már így belementél, hogy beszélsz, és a szüleim előtt kínos helyzetbe hoztál – habár ez fordítva is igaz, mivel ők is lejárattak -, elmondhatnád, hogy miért csinálod most ezt. Eljöttél hozzám, vigyáztál rám, folyamatosan ellent mondasz saját magadnak, sokkal inkább, mint előtte. El kell mondanod mindent, hogy meg tudjam érteni, mi miért történik.

Gondterhelten szusszant egy újabbat, viszont tekintetét nem szakítja el enyémtől. Tisztában vagyok vele, hogy soha nem beszélt még senkinek, hogy nem nyílt meg egyik alávetettjének sem, ráadásul kétlem, hogy ezekkel a dolgaival a barátait zaklatná, akikről mellékesen semmit nem tudok. Türelmesnek kell lennem, nekem sem szabad elijesztenem őt, ahogyan ő sem szeretett volna engem.