Stalker with love [BEFEJEZETT]

2. évad - Epilógus

Sziasztok! :) Nem is tudom, mivel kezdjem. Először is szeretnék egy hatalmas nagy köszönetet mondani mindenkinek, de tényleg! Mindenkinek, aki olvasott, még akkor is, ha nem írt véleményt, de akkor is olvasta a történetet, mert ez is erőt adott a folytatáshoz, elvégre láttam, hogyan növekszenek a számok a nézettségnél. Képzeljétek, még a 100K-t is meghaladta a megtekintés! ^^ Erre az egyik olvasóm hívta fel a figyelmem, amikor pedig megláttam, azt hittem, nem hiszek a szememnek. Hihetetlen, hogy ennyien vagytok, hogy ennyi vote-ot is kaptam, és véleményt! Nagyon szépen köszönök mindent, a bíztató szavakat, most pedig már ki merem jelenteni, amiről az egyik résznél ment a vita – nem, ebben a történetben senki nem lett megerőszakolva. :D Legalábbis, amit én írtam, a múlt az más. Nem terveztem ilyesféle fordulatot ebbe a történetbe. Egyrészt elég undorítónak tartom, másrészt, még ha el is játszottam a gondolattal, milyen lenne, rájöttem, hogy ez nem ide való. Nem tudom, hányan hagytátok félbe a történetet, s ki az, aki kitartott velem idáig, de mindenkinek köszönöm, aki belekezdett, annak különösen, aki most is itt van velem, hogy ezeket a sorokat olvassa. :) Nem tudom, hogyan kellene köszönetet nyilvánítani, valahogyan elbúcsúzni a történettől... azt hiszem, ebben nem voltam jó sosem. El nem tudjátok képzelni, hogy minden egyes szavatok mekkora erővel bír, mennyi löketet adott nekem.

Külön szeretném kiemelni az utolsó részhez írt kommenteket. Tudom, oda nem válaszoltam senkinek, mert nem tudtam volna hogyan kifejezni a hálámat, mennyire sokat jelent, hogy leírtátok, mit éreztek. :') Ezúton szeretném megköszönni az oda érkezett összes véleményt és reagálást, itt írva nektek, mindannyiótoknak!

Mint mindennek egyszer ennek is vége szakadt, így el kell engednem ezt a történetet, amit nagyon szerettem írni. Tudom, tele van elírásokkal, amihez talán egy napon lesz erőm, hogy újraolvassam és kijavítsam, de addig is tekintsetek el tőlük! :D Ez a második történet, amit befejeztem, de ez az, amire büszkébb vagyok.

Néhány tényt szeretnék felsorolni búcsúképpen, aztán hagylak titeket, olvassátok az epilógust! ^^

1. Ezt a történetet FMV-k ihlették, onnan a fotózgatós ötlet, meg ez az egész CEO-s szál is.

2. Mindig is szerettem volna kipróbálni magam a BDSM témában, ezért is vetemedtem erre, de ehhez újranéztem a szürke 50-et, amit utólag be is láttam, hogy hiba volt, mert volt ott az első évadban az a bizonyos rész, amit az alapján írtam meg, mert arra a szálra akartam építeni. Tudom, megoldhattam volna másképpen is, de akkor, azokban a percekben ez nem ment. Így lett a szürke 50 a történet alapja, ezért vagyok külön hálás azoknak, akik folytatták a hasonlóság ellenére, mert így láthatjátok, hogy igyekeztem egy egészen más történetet kihozni belőle.

3. Mikor írtam az egyik részben, mikor a szerződésről beszélnek, hogy volt valaki, aki úgymond „megcsalta" Jungkookot, mert járt mellette valakivel - és ezért lett ugye belefoglalva, hogy tilos mással randizni, amíg vele van -, akkor valójában én nem gondoltam semmire. Egyszerűen csak leírtam, jött magától minden, ezt láttam logikus válasznak oda, nekem azzal semmi tervem nem volt, mikor leírtam. Aztán rájöttem, hogy basszus, ez amúgy többet jelenthet. És tudjátok, mi volt a vicc az egészben? Hogy ti olvasás közben hamarabb rájöttetek, hogy Jimin az, mint én. XD

4. Ez a történet egyáltalán nem volt előre megtervezve, ezért is gondolom úgy, hogy nem lehetett annyira kiszámítható – de ez az én meglátásom. Én magam sem tudtam, mit is akarok ebből kihozni, egyszerűen csak írtam. Elkezdtem, nem gondolkodtam, csak írtam, de nem bántam meg. Néha ez kell ahhoz, hogy tudjon az ember írni.

5. A történet felénél lehetett, hogy kialakult bennem az első évad vége. Többször is lejátszódott bennem, volt olyan, hogy előre meg akartam írni, de inkább vázlatot készítettem, mert igen, idő közben készítettem rövid vázlatokat, egy kisebb füzetbe irkáltam a dolgokat magamnak. :D Mert ugye nagy lendülettel nekiálltam, de aztán ki kellett bontani azt a sok sejtelmes mondatot, amit elejtettem, hogy legalább én tisztában legyek azzal, mit írok. Valószínűleg jobb történet lett volna belőle, ha előre kidolgozom vagy valami, de már mindegy. A hibáiból tanul az ember!