Stalker with love [BEFEJEZETT]

14.rész

Jungkook csuklómnál fogva húz maga után egyenesen a vörös színben pompázó bőrkanapéhoz vezetve. A közepére le is ül, majd engem egy határozott mozdulattal ránt le magához, így én elvesztem egyensúlyom, s egyenest az ölébe borulok, de mivel úgy húz, így elhasalok lábain. Hevesen dobogó szívvel kapom fel a fejem és próbálok valahogy hátranézni, viszont nem tudok eléggé megfordulni ahhoz, hogy jól lássak mindent. Karjaimmal végre szabadon tudok mozogni, ugyanis elengedi csuklóm, de felállni nem enged. Egyik kezével előrenyúl a nadrágom gombjához, így megszabadítva tőle, s nem sokkal később már húzza is le rólam a farmert, mire szemeim tágra nyílnak a meglepettségtől.

- Még csak most vettem vissza! – szólok rá, de nem is húzza le rólam teljesen, csupán annyira, hogy fenekemre szabad rálátása nyíljon. Zavarba jövök, érzem, hogy ég az arcom. Amíg rajtam volt a szemfedő, nem volt ennyire kínos, hiszen nem láttam.

- Nyughass, különben többet kapsz, mint három – figyelmeztet, de én nem tudom befogni a szám.

- Mert nem vagy elég erős ahhoz, hogy nadrágon keresztül is megérezzem, hogy megütsz? – kuncogom, s szinte érzem, hogy aláírtam a halálos ítéletem. Hátamon fekvő kezét érzem, hogy megrándul, a másikkal viszont nyugodtan cirógatja fenekem jobb partját.

- Jól van, akkor hatról indítunk, és haladunk szépen egyre erősebb fokozatra. Szeretnél még valamit mondani? – hajol közelebb fülemhez, miközben a cirógatásommal nem áll meg.

Fejem rázom válaszként és áldom az eget, hogy most nem látja az arcom, így azt se veheti észre, ahogy ajkamba harapok az izgalomtól. Kíváncsi vagyok, mennyire fog erőset ütni, főleg, ha hatszor teszi meg. A hátsó felem még kissé sajog az iménti aktustól, de csak nem lehet olyan vészes, ha megüt. Érzem, hogy eltávolodik tőlem, én pedig mélyen beszívom a levegőt, felkészülve a legrosszabbra, de annyira nem félek tőle, hiszen nemrég kaptam már pár csattanósat és nem is volt olyan vészes, mint amilyenre számítottam.

Kezét váratlanul emeli, s nincs is időm felkészülni rá, már le is csap, de nem túl erősen, nekem viszont belesajdul érzékeny részem. Ajkam harapok erősen, levezetve a kisebb fájdalmat, így a nyögést is visszafojtva, mindössze egy aprócska sóhaj szökik ki számon. Ezután újból cirógatni kezdi az imént megütött felületet, ami jól esik, s ismételten nem bírom magamban tartani véleményem.

- Csak ennyi? – mosolygom, amit ő nem lát, de a hangomból sugárzik a jókedv... egyelőre.

- Milyen bátor vagy! – lepődik meg. – Olyan kis tapasztalatlan vagy még. Nem tudod, mit fogsz kapni, ha így beszélsz velem.

- Ugyan már, attól még fiatalabb vagy nálam – forgatom szemeim, s ezért is köszönetet mondok, amiért nem láthatja. Már vagy 12 ütést biztosan felszámolna.

A cirógatásnak vége, s újabbat csap, ami nem tűnik erősebbnek, viszont az első után kellemetlenebb, amire rátesz az is, hogy nemrég még bennem is mozgott, s így jobban sajog az egész. Nem szól semmit, nem cirógat, nem vár, rögtön utána jön a harmadik is, ami már kicsit erősebb, így ajkaim elnyílnak egymástól és egy kisebb nyögés szökik ki rajtuk.

- Fáj? – Hallani a hangjából, hogy jól szórakozik, én pedig ledobom fejem, miközben érzem, hogy újból cirógat. – Mondd csak el szépen, miért kapod ezt. Miért vagy büntetésben, hm?

- Mert ez a fétised? – célzok az igazi okra, holott jól tudom, hogy nem erre a válaszra vár, de nem akarom, hogy nyeregben érezze magát.