Stalker with love [BEFEJEZETT]

2.évad - 1. rész

Leírás: Taehyung huszonhét éves korára végül újból megtalálta a szerelmet, melynek látszólag csúfos vége van. Mit fog kezdeni a történtek után? Hogyan fog túllépni az egészen, ami pedig a legfontosabb... túl fog egyáltalán?

Ébredezem. Biztosan felébredek álmomból, hiszen ez a hang nem a fejemből jön, hanem kívülről. Csipogó hang, egy gép hangja, mely ismerős, mégse jut el a tudatomig, mi lehet ez. Ajkaim résnyire nyitva állnak, meg is remegnek, ahogy egyszerre több levegőt juttatok tüdőmbe, ezt követően pedig szemeim is kinyílnak lassan. Fehér plafon látványa tárul elém, mire pislogok is párat, hogy tisztábban lássak, viszont nem változik, amit magam előtt látok. Szemöldököm ráncolom, ahogy körbenézek a helyiségben, ami látszólag egy kisebb kórterem, ahol egyedül egy ágy van, azon is én fekszem, akárcsak egy elszeparált szekció.

Megmozdítom ujjaim, s még értetlenebbül nézek magam elé, ugyanis tisztán érzem, hogy valaki fogja kezem. Oldalra fordítom fejem, s lenézve az adott területre, tágra nyílnak szemeim attól, amit látok. Jungkook egy széken ül az ágyam mellett, egyik kezével enyémet fogja, homlokát pedig alkarján támasztja, miközben békésen szuszog álmában.

A pityegő hang gyorsabbá válik, így következőleg az EKG készülékre tekintek, s ekkor tűnik fel, hogy az orromban is van valami, s hosszan nyúlik el mellettem a kis cső. Több kérdés is átcikázik fejemben, s bele is sajdul az egész, mire halkan felnyüszítek. Úgy érzem magam, mintha átaludtam volna egy jégkorszaknyi időt. Mi történt?

- Tae? – hallom meg ismerős hangját, mire újból lepillantok rá, s kétségbeesett, de egyben reménytelien csillogó szemeivel találom szembe magam. – Hát felébredtél? – szorítja meg jobban kezem, mire arra esik pillantásom, ő pedig gyengédebben ér hozzám ezt észrevéve. – Bocsánat, fáj? Fáj valamid? Hogy érzed magad?

Újból körbenézek a szobában, s nagyot szusszantok, egy másodpercre le is hunyva szemeim, de a helyzet nem változik. Nagyon úgy tűnik, hogy egy kórházban vagyok, de nem értem, miért. Ha itt van velem Jungkook, akkor az annyit jelenthet, azért vagyok egy külön szobában, mert ő erre fizetett be, de akkor sem értem, mi szükség volt erre.

Váratlanul ugrik be az emlék, mikor sírva hagyta el lakásom, s az én ruháimban sietett el, hogy még véletlenül se tudjam, mi ütött belé. Azóta nem is hallottam felőle, de... igen, megvan! Tisztán emlékszem, hogy kerestem őt, de nem vette fel, ami miatt egyre idegesebb lettem, és ez így ment majdnem két napon keresztül, amikor is... elmentem dolgozni, aztán este hazamentem, de nem tudom, mi történt utána. Lehet, hogy otthon megcsúsztam fürdés közben a kádban, és úgy beütöttem a fejem, hogy eszméletem vesztettem? De akkor ki talált rám?

Izgatottságomnak újból hangot ad a gép, mire a fiatalabb egyre ijedtebben néz le rám, s meg is kér, hogy maradjak ébren, ne csináljak semmi hülyeséget, meg ne merjek mozdulni, hív egy orvost. El is hagyja a termet, majd nem is kell olyan sokat várnom, mikor visszatér egy nővér társaságában, aki nekilát vizsgálatomnak. Elővesz valamit, mellyel szemeimbe külön-külön belevilágít, végül megnézi pulzusom állását, tulajdonképpen mindent, ami egy alapvizsgálathoz szükséges, miközben beszél hozzám, én pedig hol igenlően bólogatok, esetleg felszisszenve adok hangot nem tetszésemnek, néhol fejem rázom válasz gyanánt. Kiderül, hogy több helyen is zúzódásom van, de szerencsére nem tört el semmim, én pedig egyre értetlenebbül állok a dolgok előtt. Minekután tisztázzuk, hogy értem, amit mond, s a mutogatáson is túl vagyunk, ami pozitívan zárul, megtudom, hogy agyrázkódást kaptam, ugyanis csúnyán beüthettem a fejem az autóban, s ezért van fejemen kötés is, ami eddig fel se tűnt, csak ezután kapom egyik kezem oda.