Hibbant-szigeten nem volt mindig béke a vikingek és a sárkányok között - ahogyan Pléhpofa sem volt mindig „Termetes", és Valka sem volt mindig Haddock.
Hogyan kezdődött hát minden? Honnan indultak, miként ismerkedtek meg Hablaty szülei? Milyen probl...
A Sárkányszív befejezett történet, a második – és egyben utolsó – Így neveld a sárkányodat fanfictionöm, búcsúzásként ezzel a történettel tisztelgek a fandom előtt. Még 2018-ban kezdtem, az írása viszont elhúzódott (ami miatt utólag is erősen szégyellem magam), így a befejezésig csak 2021-ben jutottam el. Mai fejjel ugyan nem tartom tökéletesnek, de azért bízom benne, hogy élvezhető olvasmány, és örülök, hogy megírtam, hiszen Valka és Pléhpofa a kedvenc párosom az Így neveld a sárkányodat filmtrilógiából.
A történet canonhű, tehát beilleszthető az Így neveld a sárkányodat világába, és eljátszhatsz a gondolattal, hogy akár tényleg megtörténhetett volna mindez Valkával és Pléhpofával fiatalkorukban. Az írásához felhasználtam elemeket a Sárkányok-sorozatból, amit a DreamWorks az Így neveld a sárkányodat filmekhez gyártott, illetve Cressida Cowell írónő eredeti könyveiből is, amelyeken a filmek alapulnak – de ne ijedj meg, a Sárkányszív olvasásához nem szükséges ismerned ezeket, akkor is érteni fogod a történetet, ha nem láttad a sorozatot és nem olvastad a könyveket.
Kellemes olvasást kívánok!
Sarah Ross
￣￣￣￣￣￣￣￣￣￣￣￣￣￣￣￣￣￣￣￣
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
/Egy lány/
Sohasem gyűlöltem a sárkányokat. Népünk regéi szerint ők gonosz szörnyetegek, akik lángba borítják a világunkat, kizárólag egyetlen célból: hogy öljenek.
Nos, én ezt nem hiszem — noha a szüleim már kisgyermekkorom óta ilyesfajta mesékkel traktálnak. Engem inkább lenyűgöznek ezek a titokzatos, pikkelyes, tűzokádó lények. Csodálom fenségességüket, hatalmasságukat. Milyen fantasztikus is lehet nekik repülni! Csak szelni a gyönyörű, kék eget, távol minden földi gondtól, fenn, a felhők között — maga a szabadság. Mi itt lent olyan kicsinek és törékenynek tűnhetünk a szemükben, akár a hangyák.
Úgy gondolom, ha a sárkányok el akarnának pusztítani bennünket, már rég megtették volna. Más lehet az oka, hogy rendszeresen portyáznak. Az elméletemet a szüleimmel is megosztottam, de természetesen nem vettek komolyan.
— Ugyan, Valka! Egy sárkány mindig ölni akar! — legyintett apám, és ezzel ő le is rendezte a dolgot.
Az évek során még rengetegszer hallottam ezt a mondatot. De mit is várunk a vikingektől? Félreértés ne essék, imádom édesapámat és édesanyámat, csak hát, nem igazán hasonlítok rájuk. Igaz, sok szempontból a többi vikingre sem. Különc vagyok, a falu feketebáránya. Folyton kilógtam a sorból, mindig más voltam, mint az átlag — pedig én is csak egy vagyok a sok viking közül.
Mi, hibbant-szigetiek makacs, önfejű nép vagyunk. Őseink csaknem hét emberöltővel ezelőtt telepedtek le ezen a földön, és azóta is itt élünk. A térségben hemzsegnek sárkányok. Mások talán elköltöznének emiatt, de mi nem. Minket, vikingeket keményebb fából faragtak. Nem menekülünk a problémáink elől, hanem szembenézünk velük, próbáljuk megoldani őket.
