Hibbant-szigeten nem volt mindig béke a vikingek és a sárkányok között - ahogyan Pléhpofa sem volt mindig „Termetes", és Valka sem volt mindig Haddock.
Hogyan kezdődött hát minden? Honnan indultak, miként ismerkedtek meg Hablaty szülei? Milyen probl...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
/Pléhpofa/
Pillanatok alatt pengeéles fegyverek arzenálja szegeződött a Kalózkirályra.
— Ugyan, erre semmi szükség — emelte fel a kezét.
— Ha jól emlékszem — lépdeltem hozzá fenyegetően —, egyszer régen azt mondtam neked, meg ne lássalak Hibbant-sziget közelében, különben nagyon megjárod. Márpedig jól emlékszem — hidd el, ilyen téren sosem csal a memóriám.
— Hahó, fiatalok, lassan ideje lenne takarí... Ez meg mit keres itt?! — vette észre a kalózt, és abban a minutumban fejszét nyomott a torkának.
— Csak hallgassatok meg — kérte Ratt Darlig.
Valka lépett mellém, és megsimította a karomat.
— Legyen. Hallgassuk meg.
— Mi mondanivalója lehet még számunkra azok után, amiket velünk tett régen!? — fordultam a feleségemhez, de azért még vetettem egy szúrós oldalpillantást a Kalózkirályra.
— Kérlek! — könyörgött Valka. — Nincs szükségünk vérontásra az esküvőnkön, bőven elég volt az áldozati sárkányé!
Mordultam egyet.
— Jó... Szerencséd van, Darlig, hogy épp egy ilyen jeles napon álltál elénk — néztem a kalózra. — Habár, csak a te részedről szerencse, számunkra pocsék az időzítés. Ám legyen, ha igazat beszélsz, a vendégünk vagy. De figyelmeztetlek, egy rossz mozdulat, és halott vagy.
— Igazságos feltételek — biccentett a kalóz, már amennyire apám fejszéjétől meg tudta mozdítani a fejét.
— Most már leeresztheted a fegyvert, apa — szóltam rá.
Apám kelletlenül engedelmeskedett, de egy percre sem vette le a tekintetét a jövevényről, és miközben mind a tűz köré telepedtünk, az ölébe fektette a fejszéjét, és élezni kezdte a nála lévő fenőkővel.
— Nos... — köszörülte meg a torkát a kalóz, miután mindenki visszaült a helyére, és minden szem rá szegeződött. — Először is, engedjétek meg, hogy gratuláljak — biccentett felénk Valkával, és elégedett vigyorra húzta a száját. — Tudtam, hogy ti ketten egyszer még összeházasodtok.
— Kímélj meg a felesleges udvariaskodástól, Darlig, és térj a lényegre — türelmetlenkedtem.
— Máris... Azért jöttem, mert az utóbbi években hallottam egy tengerészlegendáról...
— Micsoda? — háborodtam fel. — Képes voltál emiatt utazni idáig?!
— A legenda egybevág a Sárkányok Kincsének jóslatával! — kardoskodik a kalóz.
