Hibbant-szigeten nem volt mindig béke a vikingek és a sárkányok között - ahogyan Pléhpofa sem volt mindig „Termetes", és Valka sem volt mindig Haddock.
Hogyan kezdődött hát minden? Honnan indultak, miként ismerkedtek meg Hablaty szülei? Milyen probl...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
/Valka/
Ratt Darlig félelmetes és tiszteletet parancsoló ember hírében állt — olyasvalaki, aki mindenkire mély benyomást tesz, akivel akár csak egyszer is találkozik. Talán ezért is nevezték őt Kalózkirálynak. Hasznos vezetői tulajdonság, ha az ember hatással tud lenni másokra. És most itt állt velem szemben, a maga hús-vér valójában.
— Üdvözöllek, Valka Enskild — villantott rám egy nyájas mosolyt a hófehér fogsorú kalóz. — Örülök, hogy végre személyesen is megismerhetlek.
— Honnan tudja a nevem? — hökkentem meg.
Erre egyáltalán nem számítottam. Hogy lehetne bármi fogalma rólam, vagy egyáltalán a létezésemről egy számomra teljesen ismeretlen, sosem látott kalóznak?
— Ó, csupán szeretek tájékozódni — vigyorgott titokzatosan. — Dareth, távozhatsz — intett nyersen az emberének, aki idáig kísért engem. — Beszédem van a kisasszonnyal, négyszemközt.
— Igenis, uram — hajolt meg Dareth. Kihátrált a kapitányi fülkéből, és becsukta maga után az ajtót.
— Bocsáss meg az embereim bárdolatlansága miatt, hölgyem — zengte udvarisasan a kalóz. — Barbár fajankók, nem ismerik a jómodort — fintorgott. — Arra kérlek, légy elnéző velük. Primitív egy népség, ám kifejezetten hasznosak.
— Mit akar tőlem? — szegeztem neki a kérdést.
— Á, te aztán nem köntörfalazol, rögtön a tárgyra térsz — búgta negédes hangon. — Ez tetszik. Bátor vagy — biccentett elismerően, és járkálni kezdett a kabinban. — Jó kalóz válhatna belőled.
— Köszönöm az ajánlatot, de azt hiszem, inkább nem élnék a lehetőséggel — hárítottam illedelmesen.
— Nagy kár. De annyi baj legyen — legyintett Ratt Darlig —, így is hasznunkra lehetsz.
— Ugyan miben? — hitetlenkedtem.
— Tudod-e, Valka Enskild, hogy hallottam már rólad egyet s mást? — érdeklődött csevegő hangon.
— Valóban? — kérdeztem döbbenten.
— Ó, igen. Felröppentek különféle hírek, szerte a szigetvilágban, amik igencsak kíváncsivá tettek. Lényegtelennek tűnő információk voltak, ám az évek során jól megtanultam, hogy olykor a legjelentéktelenebbnek látszó dolgok lehetnek a legértékesebbek. Így hát különösen ügyelek rá, hogy mindig kellő figyelmet fordítsak a részletekre. Tudnod kell, hogy a megfelelő módszerekkel bárkit szóra lehet bírni — csak egy kis hozzáértés szükséges. Biztos forrásokból értesültem arról, hogy bár Hibbant-szigeten sárkányokat ölnek, él ott egy fiatal lány, Valka Enskild, aki szembemegy mindezzel. Igaz ez? — fürkészett.
— Igen — feleltem meglepetten. — De miért olyan fontos ez? Bizonyára nem azért hozott engem ide, hogy erről társalogjunk — jegyeztem meg metsző éllel a hangomban.
