Hibbant-szigeten nem volt mindig béke a vikingek és a sárkányok között - ahogyan Pléhpofa sem volt mindig „Termetes", és Valka sem volt mindig Haddock.
Hogyan kezdődött hát minden? Honnan indultak, miként ismerkedtek meg Hablaty szülei? Milyen probl...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
/Valka/
— Nem!
— De Valka!
— Szó sem lehet róla!
— Márpedig igenis ott leszel!
— Kizárt dolog! — toppantottam dühösen.
Az elmúlt percekben apámmal veszekedtem.
— Kislányom, muszáj részt venned rajta! — ragadta meg a vállam, de leráztam magamról a kezét. — Kötelességed képviselni a családunkat. Az istenekre, viking vagy! — sóhajtott tehetetlen dühvel.
— Nem, nem és nem! — toporzékoltam. — Utoljára mondom, nem megyek el a kiképzésre! Ne is álmodjatok róla! — jelentettem ki karba tett kézzel. Összepréseltem az ajkaimat, és gyilkos pillantást küldtem a szüleim felé.
— Kérlek, Valka, gondold át — kérte szelíden anyám. — Ez hatalmas lehetőség lenne, hogy bizonyíts, hogy megmutasd a világnak, mit tudsz! — szónokolt lelkesen.
— Mit tudok? Hogy mit tudok?! — kacagtam hisztérikusan. — Fegyverhasználatból egyedül az íjászatban jeleskedem, valamint a tőrrel tudok még bánni. Minden másban ügyetlen vagyok. Még ha akarnék, se tudnék megölni egy sárkányt ilyen képességekkel!
— Bele fogsz jönni — biztatott anyám —, csak rá kell érezned. Én tudom, érzem, hogy igenis van tehetséged!
— Például a katasztrófa okozásához? — szóltam közbe. — Sokra megyek vele — horkantottam maró gúnnyal.
— Kérlek, kicsim, a kedvünkért! — nézett rám könyörgően apám.
Ne már! Utáltam, amikor ezt csinálta — mindig lelkiismeretfurdalásom lett tőle. De most nem engedhettem. Határozottnak kellett maradnom.
— Nem — közöltem szárazon. — És a világon senki sem kényszeríthet rá!
Mérgesen kirontottam a házból, és becsaptam magam mögött az ajtót. Egyenesen az erdő felé rohantam, ám végül mégis inkább irányt váltottam. Egyelőre nem akartam, hogy bárki is rám találjon — márpedig Pléhpofa és Nissa tudott az erdőbéli búvóhelyemről, tehát oda nem mehettem. Biztos voltam benne, hogyha híre megy a szökésemnek, előbb-utóbb utánam jönnek majd, és a fenyőmnél fognak keresni először. Tudtam, hogyha rám találnának, ők is megpróbálnának rábeszélni a kiképzésre — ezt pedig nem szerettem volna.
Szörnyű érzés volt összeveszni a szüleimmel, ám elhatároztam, hogy ebben az ügyben mindenképp kiállok magamért. Úgy terveztem, eltűnök pár napra, hogy kiszellőztessem a fejem — addig is távol maradok mindenkitől.
Gondolataimba merülve lépkedtem. Lábaim a tenger irányába vittek. Sétáltam egy kicsit a parton, s közben eltöprengtem, hová is mehetnék. Csak találok valahol búvóhelyet.
