Hibbant-szigeten nem volt mindig béke a vikingek és a sárkányok között - ahogyan Pléhpofa sem volt mindig „Termetes", és Valka sem volt mindig Haddock.
Hogyan kezdődött hát minden? Honnan indultak, miként ismerkedtek meg Hablaty szülei? Milyen probl...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
/Valka/
Ha pár hete valaki azt mondja nekem, hogy hamarosan fogoly leszek egy kalózhajó fedélzetén, aminek a kapitánya nem más, mint a rettegett Kalózkirály, Ratt Darlig, valószínűleg bolondnak tituláltam és kinevettem volna. De ki is vádolna ezért? Senki sem gondolna ilyesmire.
Pedig így történt. Bizony, egy robusztus, fekete zászlójú kalózhajón senyvedtem. Éjjel-nappal a sós tenger illata vett körül — ami éppenséggel még élvezhető is lett volna, ha nem dolgozik bennem folyamatosan a tudat, hogy elraboltak, és talán sohasem láthatom viszont az otthonomat, Hibbantot, nem is beszélve a szeretteimről. Ha meg is találom a Sárkányok Kincsét, ki tudja, mit tesznek velem a kalózok azután?
Noha a részemre fenntartott kabint mindennel felszerelték — sőt, ha bármit kértem, amire szükségem volt, zokszó nélkül teljesítették —, nyilvánvaló volt számomra, hogy rab vagyok, és ideiglenes lakhelyem egyben a cellám is. A hajó pedig a börtönöm, annak ellenére, hogy a teljes területén szabadon járkálhattam. Jobb szerettem odakint lenni. Az apró terjedelmű kabin hangulata nyomasztott, csak szükség esetén tartózkodtam benne — például alvásnál.
A fedélzet világát sokkal izgalmasabbnak találtam. Megismerhettem a kalózhajó működését és elrendezését. Fiatal viking lévén sok hajót láttam már, így nem voltam teljesen tájékozatlan ezen a téren. Az alap dolgokat jól tudtam, például, hogy mi az árboc és a vitorla, és ezek mire valók, hol vannak az evezők, és hogyan használják őket. Érdekes azonban, hogy míg a legtöbb viking hajót kormányrúd irányította, ezzel szemben a kalózokét kormánykerék. Már első nap feltűnt a szokatlan szerkezet, és kíváncsian szemlétem. Magamban csodálattal adóztam a fantasztikus találmánynak. Az irányítása egyszerűbbnek tűnt, mint a kormányrudas vezérlés, bár olyan mesterien nem értek hozzá — még sohasem vezettem hajót.
A kormánykerék mögött általában maga Ratt Darlig állt, vagy a két másodkapitánya közül valamelyik. Persze a hajó irányításáért teljes egészében a kapitány felelt, és amennyire láttam, kézben is tartotta a dolgokat. Noha az emberei háromnegyede idősebb volt nála, mégis mélyen tisztelték, és fejet hajtottak előtte. Tartottak Ratt Darligtól. Mondjuk, ki ne tartana tőle? Bolond lenne, aki nem tenné. Titokzatos és veszélyes férfi.
Második reggel szikrázó napsütésre ébredtem. Azonnal felpattantam az ágyból és kirohantam a fedélközbe. Lábaim szaporán kopogtak a fa padlózaton. Mikor kiértem, még pont elcsíptem a felkelő nap látványát. Csodaszép volt. Sugarai tükröződtek a vízfelszínen, megcsillanó fényük vidáman táncolt a hullámokon. Az egész tengert egy hatalmas, csillámló csodává varázsolták. Imádom a víz látványát, mindig megnyugtat.
Nagy ámulatomban csak kis késéssel vettem észre a tőlem nem messze álldogáló Ratt Darligot. A férfi a hajó peremének támaszkodott, és gondolataiba merülve nézte a habokat. Középhosszú fekete hajába bele-belekapott az erőteljesen fújó szél. Habár nekem háttal állt, mégis, valahogyan észrevett, mert megszólított.
