19. 》Borzongás《

212 20 26
                                    

/Pléhpofa/

Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.

/Pléhpofa/

Idegesen járkáltam fel-alá Gothi háza előtt.

— Na? — vontam kérdőre Bélhangost, amikor kilépett az ajtón. Csonka karja be volt kötözve, de ettől eltekintve teljesen egészségesnek tűnt.

— Túlélem.

— És Valka?

— Ő is.

Megkönnyebbülten sóhajtottam.

— Az állapota?

— Gothi szerint agyrázkódása van. Eltarthat egy ideig, amíg felébred. Szerzett egy elég rusnya sebet az alkarjára. Begyógyul, de később akadhatnak miatta nehézségei.

— Ezt hogy érted?

— Előfordulhat, hogy nehezebben tudja majd mozgatni. A szikla mély vágást ejtett a bőrén. De ne aggódj, még mindig jobban járt, mint én.

— Igazad van. Sajnálom, ami veletek történt — tettem a vállára a kezem. — Bemehetek hozzá?

— Gothi azt kérte, senki ne zavarja — de gondolom, a főnök fia kivétel lehet... úgyhogy tessék — intett a bejárat felé.

Tétován léptem be az ajtón. Elfelejtettem lehajolni, így jól bevertem a fejem, a sisakom pedig hatalmas csörömpöléssel landolt a földön. Gothi szúrós pillantást vetett rám.

Zavartan köhintettem.

— Bocsánat.

Az asszony szemforgatva a szoba sarka felé bökött, ahol Valka pihent. Félszegen odasétáltam, és leültem az ágya mellett lévő sámlira. Figyeltem a lány egyenletes légzését — ez némileg megnyugtatott. Óvatosan megszorítottam a kezét.

— Légy erős, Val. A csapatnak szüksége van rád.

Nekem is szükségem van rád — tettem hozzá gondolatban. Valka vitathatatlanul az egyik legjobb barátom volt. Évek óta ismertük egymást, és habár gyakran összekülönböztünk, mindig mellettem állt és támaszt nyújtott, amikor kellett.

— Szívós lány. Meglátod, egykettőre felépül. Meg se kottyan neki — hallottam meg Bélhangost. Észre se vettem, hogy időközben ő is visszajött. Gothi türelmetlenül kopogtatta a vállát. — Igen? — nézett rá meglepetten. — Á, értem, valamit mondani akar. Azt írja — fordította az asszony rajzait —, hogy most már hagyjuk pihenni. Majd ő vigyáz rá.

Hálás pillantást küldtem felé.

— Nagyon köszönjük, Gothi. Mi lenne velünk nélküled?

— Én tudom: hatalmas katasztrófa — szólalt meg mellettem a kovács.

— Nem kell mindenre válaszolni, Bélhangos — forgattam a szemem. — Ez egy költői kérdés volt.

— És? — nézett rám kukán. — Nem értem, mi bajod vele.

Sárkányszív - Így neveld a sárkányodat fanfictionHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin