/Pléhpofa/
Idegesen járkáltam fel-alá Gothi háza előtt.
— Na? — vontam kérdőre Bélhangost, amikor kilépett az ajtón. Csonka karja be volt kötözve, de ettől eltekintve teljesen egészségesnek tűnt.
— Túlélem.
— És Valka?
— Ő is.
Megkönnyebbülten sóhajtottam.
— Az állapota?
— Gothi szerint agyrázkódása van. Eltarthat egy ideig, amíg felébred. Szerzett egy elég rusnya sebet az alkarjára. Begyógyul, de később akadhatnak miatta nehézségei.
— Ezt hogy érted?
— Előfordulhat, hogy nehezebben tudja majd mozgatni. A szikla mély vágást ejtett a bőrén. De ne aggódj, még mindig jobban járt, mint én.
— Igazad van. Sajnálom, ami veletek történt — tettem a vállára a kezem. — Bemehetek hozzá?
— Gothi azt kérte, senki ne zavarja — de gondolom, a főnök fia kivétel lehet... úgyhogy tessék — intett a bejárat felé.
Tétován léptem be az ajtón. Elfelejtettem lehajolni, így jól bevertem a fejem, a sisakom pedig hatalmas csörömpöléssel landolt a földön. Gothi szúrós pillantást vetett rám.
Zavartan köhintettem.
— Bocsánat.
Az asszony szemforgatva a szoba sarka felé bökött, ahol Valka pihent. Félszegen odasétáltam, és leültem az ágya mellett lévő sámlira. Figyeltem a lány egyenletes légzését — ez némileg megnyugtatott. Óvatosan megszorítottam a kezét.
— Légy erős, Val. A csapatnak szüksége van rád.
Nekem is szükségem van rád — tettem hozzá gondolatban. Valka vitathatatlanul az egyik legjobb barátom volt. Évek óta ismertük egymást, és habár gyakran összekülönböztünk, mindig mellettem állt és támaszt nyújtott, amikor kellett.
— Szívós lány. Meglátod, egykettőre felépül. Meg se kottyan neki — hallottam meg Bélhangost. Észre se vettem, hogy időközben ő is visszajött. Gothi türelmetlenül kopogtatta a vállát. — Igen? — nézett rá meglepetten. — Á, értem, valamit mondani akar. Azt írja — fordította az asszony rajzait —, hogy most már hagyjuk pihenni. Majd ő vigyáz rá.
Hálás pillantást küldtem felé.
— Nagyon köszönjük, Gothi. Mi lenne velünk nélküled?
— Én tudom: hatalmas katasztrófa — szólalt meg mellettem a kovács.
— Nem kell mindenre válaszolni, Bélhangos — forgattam a szemem. — Ez egy költői kérdés volt.
— És? — nézett rám kukán. — Nem értem, mi bajod vele.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Sárkányszív - Így neveld a sárkányodat fanfiction
Hayran KurguHibbant-szigeten nem volt mindig béke a vikingek és a sárkányok között - ahogyan Pléhpofa sem volt mindig „Termetes", és Valka sem volt mindig Haddock. Hogyan kezdődött hát minden? Honnan indultak, miként ismerkedtek meg Hablaty szülei? Milyen probl...