Hibbant-szigeten nem volt mindig béke a vikingek és a sárkányok között - ahogyan Pléhpofa sem volt mindig „Termetes", és Valka sem volt mindig Haddock.
Hogyan kezdődött hát minden? Honnan indultak, miként ismerkedtek meg Hablaty szülei? Milyen probl...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
/Pléhpofa/
Mivel nem fűlött a fogam ahhoz, amit apám a táncmulatságon elvárt tőlem, szándékosan húztam-halasztottam a készülődést. Ennek az lett az eredménye, hogy az utolsók között érkeztem a nagycsarnokba. A zenészek már javában húzták a talpalávalót, mindenki ropta a parketten, vagy éppen az asztaloknál iszogatott, nevetgélt, szkanderezett. Rögtön kiszúrtam Valkát, aki az egyik asztalnál épp Modorgócot nyomta le. A többiek, akik körülöttük drukkoltak, örömujjongásban törtek ki.
Megindultam feléjük, hogy csatlakozzak a társasághoz, de apám elkapott út közben.
- Pléhpofa! - karolta át a vállam. Szabad kezében söröskorsót tartott. - Hol maradtál? Égen-földön kerestünk! Beszéltem a Bőszökkel - halkította le a hangját. - Puhatolóztam Lithopnál, és az alapján, amit megtudtam, nem lenne ellenére, ha összebarátkoznál a lányával.
- Amethysttel?
- Persze - bólintott apám. - Egyértelműen ő a legérdemesebb menyasszonyjelölt. Vagy talán nem tetszik?
- Csinos lány, efelől semmi kétség, de most nem ez a lényeg! Azt ígérted, ez csak egy lehetőség, nem kell feltétlen élnem vele, de te már mennyasszonyjelöltekről beszélsz, és a lánykérést szervezed! - gurultam dühbe. - Hát köszönöm szépen, de huszonnégy éves vagyok, magam is megoldom az életem dolgait, nincs szükségem arra, hogy te irányítsd helyettem! Mit szólna ehhez anya?
Apám már nyitotta a száját, hogy visszavágjon, de hirtelen valaki megköszörülte a torkát mellettünk.
- Bocsánat, nem akarok zavarni... - szólalt meg egy szelíd hang.
Amethyst volt az. A lilás szemű, fényes barna hajú lány a már tőle megszokott, finom úrhölgyi öltözékében tündökölt.
- Ugyan, hercegnő, kegyed a legkevésbé se zavar minket - kedélyeskedett apám. - Pléhpofa már épp oda akart menni hozzád...
Csúnyán néztem rá.
- Táncolunk? - kérdezte a lány. Meg se várva a válaszom, karon ragadott, és a tánctérre húzott. Hátranézve még épp elkaptam apám önelégült pillantását. - Beszélni szerettem volna veled - közölte Amethyst, miközben táncba kezdtünk. - Gondolom, te is észrevetted, hogy apáink nagyon azt akarják, hogy egybekeljünk.
- Igen, de... sajnálom, hercegnő, ez az érdekházasságosdi nekem nem fog menni - feleltem őszintén. - Ne érts félre, rendes lánynak tűnsz, de... apám nem tudja, hogy én... nos, hogy szerelmes vagyok valaki másba.
- A hosszú hajú lány az, igaz? - Amethyst Valkára sandított, aki épp minket figyelt. - A barna fonatos, aki olyan furcsa arckifejezéssel néz ránk.
Elkerekedett a szemem.
- Honnan...?
- Figyeltelek, amióta itt vagyunk. Apám egész utazás alatt azzal rágta a fülem, hogy ismerjelek meg, hátha lesz belőle valami. Kifejezetten ezért hozott magával.
