Hibbant-szigeten nem volt mindig béke a vikingek és a sárkányok között - ahogyan Pléhpofa sem volt mindig „Termetes", és Valka sem volt mindig Haddock.
Hogyan kezdődött hát minden? Honnan indultak, miként ismerkedtek meg Hablaty szülei? Milyen probl...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
/Valka/
Elérkezett az utolsó előtti próba. A mai napon a három legügyesebb újonc, Susan, James és Nissa mérték össze az erejüket.
Ilyen még a legidősebbek emlékei szerint sem fordult elő soha. A kiképzés végén rendszerint ketten maradtak versenyben, hogy megküzdhessenek a szörnyennagy rémség megölésének jogáért. Most azonban Bélhangos nem tudott dönteni, mert Nissa, Susan és James egyaránt bravúrosan teljesítettek — így mindhárman megkapták az esélyt.
— Srácok, drukkolunk nektek — öleltem meg Susant és Jamest az aréna előtt. Nissát meg sem próbáltam — tudtam, hogy nem venné jó néven. A Haddock-lány tőlünk félrefordulva ácsorgott, és tüntetően az eget kémlelte.
— Sok sikert! — veregette meg a vállukat Martha.
— Csapjatok oda! — biztatta őket Theofil.
Nissa továbbra is levegőnek nézte a csapatot, holott elvileg ő is közénk tartozott — még ha mostanság nem is lógott velünk. Az érzéketlen viselkedésétől felment bennem a pumpa. Gondoltam, megpróbálkozom még egyszer. Megköszörültem a torkom, és jó hangosan — hogy Nissa is hallja — így szóltam.
— Bárki nyerjen is, mi mindhármótokra büszkék vagyunk. Eljutottatok idáig — már ez is nagyon nagy dolog.
— Köszönjük — eresztett meg felém egy hálás mosolyt Susan. Látszott rajta, hogy gyomorgörccsel küszköd. James csak kurtán biccentett, és szintén ránk villantott egy ideges vigyort. Ő is nagyon izgult már.
Nissa csak horkantott egyet.
— Netán valami bajod van? — szegeztem neki a kérdést.
— Á, semmi... — legyintett, továbbra is kerülve a tekintetemet.
— Jó, akkor viselkedj így — hagytam rá. — De ezzel nem segítesz magadon.
— Milyen bölcs szavak — jegyezte meg epésen. Végre felém fordult.
— Miért vagy ilyen, Nissa? Miért taszítasz el magadtól mindenkit?
Tehetetlen dühömben egy könnycsepp buggyant ki a szememből. Nem akartam végleg elveszíteni a legjobb barátnőmet. Vissza szerettem volna kapni a régi Nissát.
— Hagyj békén, oké? — fortyant fel. — Nekem senki ne akarjon segíteni — nincs szükségem rá! Megoldom én a gondjaimat egyedül is, a ti fejetek csak ne fájjon miattam! Mindenki akadjon le rólam végre!
Szegény Martha, Theo és James csak tátott szájjal kapkodták a fejüket közöttünk.
— Ó, igen? — tettem csípőre a kezem. A szemem villámokat szórt. — Tudod mit? Borzasztóan önző vagy! Csak a saját problémáiddal meg az összetört lelki világoddal vagy elfoglalva, miközben a barátaidnak szükségük lenne rád — ahogyan neked is rájuk!
