Hibbant-szigeten nem volt mindig béke a vikingek és a sárkányok között - ahogyan Pléhpofa sem volt mindig „Termetes", és Valka sem volt mindig Haddock.
Hogyan kezdődött hát minden? Honnan indultak, miként ismerkedtek meg Hablaty szülei? Milyen probl...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
/Valka/
— Biztos, hogy jó irányba megyünk? — kérdezte kétkedve Ratt Darlig.
— Hát persze! — tódítottam. — Mondom, hogy érzem legbelül, merre kell menni.
— Aha... — mormolta a Kalózkirály.
Igyekeztem nem mutatni, mennyire ideges vagyok. Így is tudtam, hogy nem tart sokáig, a férfi előbb-utóbb rájön, hogy félrevezettem, és Hibbant-sziget felé tartunk. Csak remélni mertem, hogy a többiek utánunk jönnek, és hamarabb megtalálnak, mint hogy ez bekövetkezne. Márpedig az idő minden másodperccel fogyott.
— Uram! — kiáltotta az őrszem. — Hajók a láthatáron!
— Milyen hajók? — ráncolta a homlokát a Kalózkirály.
— Ha jól látom, az elsőnek Hibbant-sziget címere van a vitorláján, a többi pedig Ádáz-hajó.
— Fogd a kormányt — adta át a rudat Ratt Darlig az egyik másodkapitányának. Látcsövet vett a kezébe, és a közeledő hajókra fókuszált vele.
— Rájöhettek... — morogta. — Ez nem lehet véletlen. Teee...! — bökött rám dühösen. — Átvertél bennünket!
Riadtan hátrálni kezdtem, miközben Alvin a közeledő hajókat fürkészte.
— Ezek Pléhpofáék lesznek!
— Jippí! — öklözött a levegőbe Nissa. — Ügyes vagy, Val. Lám, lám — nézett kajánul Ratt Darligra —, megesik, hogy a kalóz pofára esik.
A férfi kardot rántott, de ekkorra már mellénk siklott az első hajó. Deszkákat toltak át a miénkre, amiken keresztül az első harcosok már meg is rohamozták a lopott bárkát. Meglepetésemre a barátaim voltak azok — de nem volt sok időm szemügyre venni őket, mert tüstént csata kerekedett a fedélzeten.
— Vigyázzatok a hajómra! — kiáltotta egy tagbaszakadt, fekete hajú és szakállú férfi. Zöld szemében aggodalom csillant. — Ne tegyetek kárt benne!
Valahonnan ismerősnek tűnt a fickó, de egyelőre nem tudtam beazonosítani, ki lehet. Arra viszont rájöttem, hogy a kalózok tőle lopták a hajót.
Hirtelen erős kéz kulcsolódott a nyakamra, és odébb vonszolt a harctértől. Kétségbeesetten próbáltam szabadulni. Rúgkapáltam, karmoltam, de ellenfelem vasmarokkal szorított.
— Most nem menekülsz — sziszegte a fülembe. — Elviszel a Sárkányok Kincséhez, ha beledöglök is.
Felismertem a hangot: Ratt Darlig. Megkötözött és egy mentőcsónakba dobott — fogalmam sem volt, honnan szerezte.
— Segítség! — rikoltottam, de egy rongydarabbal bekötözte a számat is.
Vízre bocsátotta a csónakot, majd ő is beleugrott, és tempósan evezni kezdett. Páni félelemmel néztem, ahogy a többiek harcolnak. Az ádázoknak köszönhetően emberfölényben voltak — de mit számít, ha Ratt Darlignak sikerül meglógnia velem? Az nem lehet, hogy ennyi legyen az egész. A csata forgatagában valakinek észre kellett vennie, hogy eltűntem. Valakinek a keresésemre kellett indulnia. Valakinek...
