Hibbant-szigeten nem volt mindig béke a vikingek és a sárkányok között - ahogyan Pléhpofa sem volt mindig „Termetes", és Valka sem volt mindig Haddock.
Hogyan kezdődött hát minden? Honnan indultak, miként ismerkedtek meg Hablaty szülei? Milyen probl...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
/Valka/
Ott álltam tőrrel a kezemben, a hatalmas aréna közepén, és gondolatok sokasága cikázott a fejben. A legfontosabb: Mit keresek én itt?
Lehet, hogy nem kellett volna részt vennem ezen az egészen. Talán tényleg jobban járok, ha otthon maradok — én mégsem tettem. Hogy miért? Magam sem tudtam.
Azt hiszem, leginkább a szüleim emléke miatt. Ők úgy akarták volna, hogy itt legyek. Emiatt vesztem össze velük, s ez indította el a lavinát, aminek következtében végül meghaltak.
Borzalmas bűntudat mardosta a lelkem. Talán nekik akartam bizonyítani ezzel. Szerettem volna, hogy ha bárhonnan is, ahová kerültek, látnak engem, büszkék legyenek rám — mert a lányuk megpróbálja. Én, Valka Enskild, teljesítem az utolsó kívánságukat.
— Kezdődjék hát a kiképzés! — rikkantotta vidáman Bélhangos.
Mindenki körbefordult az arénában, hogy szemügyre vegye a hatalmas, lenyűgöző teret.
— Hűűű — ámult Martha.
Theofil tátott szájjal bámulta a kör alapú, robusztus építményt. Hatáskeltő, az biztos.
— Jó, jó, fantasztikus, meg minden, de elkezdhetnénk már végre? Nem most látjuk először ezt a helyet — vetette oda flegmán Nissa.
Bélhangos vagy nem hallotta a megjegyzést, vagy csak eleresztette a füle mellett.
— Ebben az évben én fogom tartani a kiképzést — folytatta zavartalanul a kovács. — Most először bíztak meg a feladattal — húzta ki magát büszkén a huszonhárom éves fiú —, de már elöljáróban leszögezem, hogy nem fogok kesztyűs kézzel bánni veletek. Szóval tutujgatásra meg babusgatásra ne is számítsatok tőlem, barátocskáim. Ebben az arénában kőkemény edzések lesznek. Sergiolus belém helyezte a bizalmát, és én nem fogok visszaélni vele. Úgyhogy nyomás, lusta bagázs, felsorakozni! — kiáltotta el magát.
Beálltam a sor végére James mellé.
— Készen állsz? — mosolygott rám a Hofferson-fiú.
— Nem hiszem — csóváltam a fejem.
Végignéztem a többieken. James másik oldalán Susan állt, mellette Martha, majd Theo, és végül Nissa. Mind elszántnak és magabiztosnak tűntek. Bezzeg én...
— Biztos elment az eszem... — motyogtam az orrom alatt.
— Na, tehát — csapta össze a tenyerét Bélhangos —, a kiképzésen megismerkedtek a leggyakoribb sárkányfajtákkal a szigeten, úgy mint: gronkel, cipzárhát, siklósárkány, rettenetes rém és szörnyennagy rémség. Itt megtanuljátok, hogyan győzzétek le őket.
— Ez az! — örvendezett Theofil, és a levegőbe bokszolt. Ő sokkal jobban várta, hogy elkezdődjön ez az egész, mint én.
— Akkor hát... RAJTA! — kiáltotta el magát Béhangos, és meghúzta az egyik sárkány celláját működtető kart.
