/Pléhpofa/
Egy szép, napsütéses reggelen ismerős hangra keltem. Túlságosan ismerősre...
— Ébresztő, bátyó! — harsogta a fülembe Nissa.
Azonnal kipattant a szemem. Húgom elégedetten vigyorgott a képembe.
— Mi a ménkű...? Odin szakállára, Nissa, ne ordíts már! Megsüketülök — húztam a fejemre a takarót.
— Én próbáltalak kíméletesen felébreszteni — szabadkozott nevetve —, de hiába szólongattalak, bökdöstelek vagy rázogattalak, nem reagáltál — így hát kénytelen voltam más módszerekhez folyamodni. Ha ez se vált volna be, a következő lépés már az lett volna, hogy lelocsollak egy vödör vízzel — csicseregte. — Egyébként, tudsz róla, hogy úgy horkolsz, mint egy fészekaljnyi sárkány?
Gyilkos tekintettel kukkantottam ki a takaró alól, és hozzávágtam a párnámat, de ő még idejében félrehajolt.
— Nissa... mégis mi a búbánatos Thorért kellett ilyen korán felkeltened? — morgolódtam, és fejemet a párnámba fúrtam... volna, ha ott lett volna. — Lennél szíves visszaadni a párnámat?
— Tessék — nyújtotta át mosolyogva. — De hé, ne aludj vissza! Tudod, hogy ma van a nagy nap! — ugrándozott.
— Neked minden nap nagy... — dünnyögtem unottan.
— Ajj, ne már! Megígérted, Pléhpofa! — nézett rám bociszemekkel.
Már értettem, miért pattog így. Azt ígértem, hogy ma segítek neki gyakorolni a különböző fegyverek használatát — jobban mondva, megtanítom, hogyan kell velük rendesen bánni, mert Nissa még eléggé alapszinten járt a harci ismeretekben. Kettőnk közül ő a fiatalabb és a lány, ezért apánk nem kezdte olyan korán edzeni, mint engem. Mivel azonban nálunk, vikingeknél a nők is harcolnak, elvárja majd tőle, hogy öt év múlva, a kiképzésen jól teljesítsen.
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és apánk lépett be.
— Mi ez a ricsaj? — kérdezte.
— Pléhpofa megígérte, hogy ma segít nekem gyakorolni a harcot, és megyünk mindjárt az arénába, csak fel kellene kelnie. De én úgy várom már, annyira jó lesz! — hadarta a húgom egy szuszra, levegővétel nélkül. Irigylem, hogy ennyi energiája van már kora reggel. Teljesen felpörgött — bár, ha jobban belegondolok, ő mindig ilyen.
— Valóban? — hökkent meg apánk. — Ez igazán remek. Figyelemre méltó, hogy segítesz a húgodnak, fiam — mondta nekem. — Te pedig ügyes légy! — borzolta meg szeretetteljesen Nissa haját. — Nos, nekem mennem kell, várnak a főnöki teendők. Később talán még összefutunk a faluban.
— Szia, apa! — ölelte meg a húgom.
— Szervusz, kislányom. Szia, fiam — köszönt el tőlünk, és kisétált az ajtón.
CZYTASZ
Sárkányszív - Így neveld a sárkányodat fanfiction
FanfictionHibbant-szigeten nem volt mindig béke a vikingek és a sárkányok között - ahogyan Pléhpofa sem volt mindig „Termetes", és Valka sem volt mindig Haddock. Hogyan kezdődött hát minden? Honnan indultak, miként ismerkedtek meg Hablaty szülei? Milyen probl...