Hibbant-szigeten nem volt mindig béke a vikingek és a sárkányok között - ahogyan Pléhpofa sem volt mindig „Termetes", és Valka sem volt mindig Haddock.
Hogyan kezdődött hát minden? Honnan indultak, miként ismerkedtek meg Hablaty szülei? Milyen probl...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
/Valka/
Csaknem öt év telt el azóta, hogy megpróbáltam megakadályozni, hogy Pléhpofa megölje a szörnyennagy rémséget. Öt év, mióta kétheti takarítás során új barátokra tettem szert, s összeállt a nagy csapat.
Ez idő alatt sok minden történt. Bruno és Modorgóc részt vettek a kiképzésen, de egyikük sem nyerte el a jogot, hogy megölje a sárkányt. Finn Hofferson teljesített legjobban az újoncok közül, így a vének mellette döntöttek. Ő pedig elismerésre méltó harci teljesítményének köszönhetően kiérdemelte a ,,Vakmerő" jelzőt. Így most már mindenki Vakmerő Finn Hofferson néven emlegeti.
Én magát a sárkányölést nem néztem végig. Mindenki úgy gondolta, hogy jobb lesz így. Még a törzsfő, Sergiolus Haddock is külön megkért, hogy erre az időre maradjak a lehető legtávolabb az arénától, nehogy valami galibát csináljak — és valljuk be, nem alaptalanul aggódott emiatt. A falu továbbra is úgy ismer, mint ,,a lány, aki felfordulást okoz". Az évek során megint volt pár eset, ami miatt különösen ügyelnek arra, hogy sárkánytámadás idején ne tartózkodjak a falu utcáin. Van, ami nem változik. De most már legalább van sok jó barátom, akik kiállnak mellettem.
Nissával, Marthával, Theofillal, Jamesszel és Susannel töltök legtöbb időt — hiszen ők a velem egykorúak —, valamint Helena és Luna van még nagyon gyakran velünk. Ők ugyebár egy évvel fiatalabbak, de ez minket egyáltalán nem zavar. Sőt, Martha és Helena már sok-sok éve legjobb barátnők. Amikor az ideje engedi, Bruno is hozzánk csapódik — Modorgóc szintúgy. Bármilyen idegesítő és elviselhetetlen tud lenni a Jorgenson-fiú, mégiscsak jó ember, és mi elfogadjuk minden kellemetlen tulajdonságával együtt. Erről szól a barátság.
Persze Alvin, Pléhpofa és Bélhangos is a társaság oszlopos tagjai, ám nekik mostanában igen sok dolguk akad. Mivel a régi kovács életét vesztette egy sárkánytámadás során, helyét Bélhangosnak kellett átvennie — mindössze huszonhárom évesen. Immár ő a falu hivatalos kovácsa, nem meglepő hát, hogy ki sem lát a rengeteg munkából. Pléhpofára és Alvinra pedig az a fontos feladat hárul, hogy védjék a szigetet az esetleges sárkánytámadásoktól. Ez pedig egy sárkányoktól hemzsegő világban nem könnyű. Előfordulhat, hogy napközben is erre téved egy-két sárkány, de legtöbbször éjjel csapnak le a falura.
Én hasztalan próbálom győzködni az embereket arról, hogy békét is lehetne kötni velük, egyelőre senki sem hallgat rám. Még a legjobb barátnőm, Nissa sem hisz nekem, ő is úgy tartja, hogy a sárkányok veszélyes szörnyetegek. Na, nem azt mondom én, hogy nem veszélyesek — egy többtonnás, éles karmokkal és fogakkal rendelkező, tűzokádó lényre még a legnagyobb jóindulattal sem mondható, hogy veszélytelen... na, de hogy szörnyetegek lennének? Nem hiszem. Továbbra is biztos vagyok benne, hogy a portyáiknak oka van, és nem az ölés az elsődleges céljuk. Persze, ha valaki rájuk támad, nyilván védekeznek, és ezzel sérülést, vagy akár halált is okozhatnak az illetőnek — de könyörgöm, nem ezt tenné bárki, ha úgy érezné, veszélyben az élete?
