15. 》Szabályok? Ugyan már!《

248 24 17
                                    

/Valka/

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

/Valka/

Morcosan foglaltam helyet az aréna lelátóján. Hihetetlen, de megint itt voltam — azon a helyen, ahol annyi meghatározó élményben volt már részem. Csodálkoztam volna, ha ez most másként történik. Elvégre, az emberek rendszerint fontos események miatt csődülnek ide — mint amilyen a mai.

— Nem zavar, ha idejövök melléd? — hallottam meg egy jól ismert hangot.

Felé fordítottam a fejem, és halványan elmosolyodtam.

— Csak nyugodtan.

Tekintetemet a küzdőtérre szegeztem.

— Valami baj van? Csak mert eléggé rosszalló arcot vágsz.

Igazat kellett adnom neki. Cseppet sem voltam rendben, egész lényemből sütött a feszültség. Ajkaimat pengevékonyra húztam össze.

— Ismered a véleményemet, Pléhpofa — préseltem ki magamból a kurta választ.

Beszéd közben nem néztem rá, de így is magamon éreztem a tekintetét.

— Figyelj, Val... — vett nagy levegőt.

— Hagyd ezt, kérlek — fojtottam belé a szót. — Most nem akarok vitatkozni. Már ezerszer átrágtuk magunkat ezen a témán. Mindkettőnknek van egy álláspontja, ami nem változott. Kötöttünk egy egyezséget — ennyi legyen elég.

A szemébe néztem, mire bólintott. Abban a pillanatban szavak nélkül is megértettük egymást. Nem erőltette a konfliktust se ő, se én, de mindketten tudtuk, hogy eltérő nézeteink miatt előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz az összezörrenés kettőnk között. Ám annak még nem most jött el az ideje.

Tekintetemet elfordítottam az övétől, és figyelmem ismét az aréna fele irányítottam.

— Nissa? — szakadt ki belőlem egy sóhaj.

— Már odalent van.

Fájdalmasan lehunytam a szemem, de rögtön utána ki is nyitottam. Mi ütött belém? Most nem mélázhatok. Erősnek kell lennem.

— A többiek? — kérdeztem.

— Ott — mutatott egy pontra a nézőtér másik oldalán. Még a nagy tömegben is viszonylag hamar sikerült kiszúrnom kis csapatunk tagjait.

— Hogyhogy nem velük vagy? — fordultam Pléhpofához.

Apró ráncok jelentek meg a szeme sarkában, ahogy elmosolyodott.

— Ugyanezt kérdezhetném tőled is.

— Jogos — ismertem el. — A válaszom: nem tudom. Valahogy idekeveredtem. Talán éppen itt volt hely. Na, és te? Nem feleltél az eredeti kérdésemre — fürkésztem az arcát, enyhén összehúzott szemmel.

Sárkányszív - Így neveld a sárkányodat fanfictionWhere stories live. Discover now