18. 》Szörnyen nagy probléma《

290 22 18
                                    

/Pléhpofa/

Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.

/Pléhpofa/

Helyettes főnöknek lenni nem könnyű dolog — az elmúlt napok tapasztalatai erre az egy dologra biztosan megtanítottak. Azt sem tudtam, hol áll a fejem. A barátaim és a húgom segítsége nélkül egyből elvéreztem volna. Sejtelmem sem volt, hogy fogok én boldogulni, ha majd tényleg főnök leszek. Reméltem, hogy ők akkor is mellettem lesznek és támogatnak majd — csak úgy, mint most.

Bár, ha jobban belegondolok, Theofil nem igazán könnyítette meg a dolgom — és igazából Modorgóc meg Alvin se. Mondjuk, próbáltak segíteni, a maguk fura módján... de maradjunk annyiban, hogy csak próbáltak. Mindegy, ahogy mondani szokás: a szándék a fontos.

Apropó, Alvin... Egyfolytában azt szajkózta, hogy szerinte nem vagyok alkalmas a főnöki feladatokra. Megszoktam már a csipkelődő stílusát, és elfogadtam őt olyannak, amilyen, de azért örültem volna, ha a legjobb barátom kicsit jobban támogat és hisz bennem. Bíztam benne, hogy egyszer majd csak kinövi a rossz tulajdonságait.

Egyébként, ha morgolódva is, de teljesítette a munkát, amit adtam neki. Gyakorlatilag ugyanaz volt a feladata, mint eddig: védeni a szigetet a sárkánytámadásoktól. Eddig nem sok dolga akadt, mivel sárkánynak színét se láttuk az utóbbi időben. Ennek ellenére apám a búcsúzásakor arra intett bennünket, hogy legyünk résen. Gyanúsnak látta a helyzetet, és sajnos osztanom kellett az aggodalmát — azonban reménykedtem benne, hogy amíg visszatér, nem történik portya. Pechemre, az istenek valamiért eleresztették a fülük mellett az imáimat. Ilyen az én szerencsém...

Egyik éjjel éppen a falu utcáit róttam, amikor James szaladt elém.

— Pléhpofa! — lihegte. — Sárkány... t-támadás!

— A ménkűbe! — káromkodtam el magam. Kösz, Odin, igazán jó fej vagy... — Pont most? Hol? — kaptam a sisakomhoz.

Szinte azonnal érkezett a válasz. James már épp szóra nyitotta a száját, amikor eget rengető sárkányüvöltés rázta meg a levegőt. Ezt követte az emberek rémült sikolya és a becsapódó tűz hangja. Azonnal a helyszínre siettem — közben kis híján nekiütköztem Marthának és Helenának, akik az ellenkező irányba futottak.

— Tűz van!

— Azt látom... — morogtam a bajuszom alatt.

Nem tudtam, milyen sárkány támadt a falura — reménykedtem benne, hogy csak egy gronkel vagy egy sikló, és nem lesz nagy kihívás elintézni. De persze, megint csak reménykedtem...

A főtérre érve olyasvalamivel álltam szembe, amit ezelőtt még soha nem láttam. A házak között randalírozó fenevad egy szörnyennagy rémség volt — de nem a szokványos fajtából. Ez a példány még nagyobbnak, vadabbnak és erősebbnek tűnt, mint a fajtársai.

— Odinra... — tátottam el a számat.

— Pléhpofa! — lépett hozzám falfehér arccal Bruno. — E-ez egy titánszárnyú szörnyennagy rémség!

Sárkányszív - Így neveld a sárkányodat fanfictionHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin