Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

34. Verseny

November 17. (kedd)
Műveltségi verseny! :)
Igazából jó volt, csak az eredményről nem tudok még beszámolni, mert azt még nem tudom, csak holnap, amikor kihirdetik az első óra utáni szünetben. Úgy izgulok! :)
Hatodik óra után az osztály nagyrésze (na jó, csak egy páran) és a tanárok sok sikert kívántak a versenyhez. Mindenkinek megköszöntem a jókívánságokat, majd fogtam magam és lesétáltam a 11/B-be, ugyanis a verseny ott lesz megtartva.
A teremben négy tanár is volt. Bogdán, Sárváry (igazgatónő), Mátrai (igazgatóhelyettesnő) és Bíró.
- Név? - kérdezte Mátrai.
- Székely Levendula - diktáltam be a nevem.
- Rendben. Baloldali padsor, második pad - mutatott a kijelölt helyem felé, mire bólintottam és elfoglaltam azt.
Csak egy tollat hoztam (Bogdán ezt is elmondta tegnap), majd vártam. Lassacskán mindenki megérkezett, úgyhogy gyorsan létszámot ellenőriztek, majd lefordítva kiosztották a feladatlapokat. Elméletileg mindenki minden osztályból ugyanazt a feladatsort írja, mert ez nem tananyag, vagy ilyesmi, csak műveltségi kérdések, úgyhogy a kilencedikeseknek kissé nehezebb dolga van, mint a felsőbb éveseknek, de mindegy, megpróbálom.
Csengetéskor felfordítottuk a feladatsort, majd elolvastam az első kérdést. "Mikor született Bartók Béla?" Gyorsan lefirkantottam a választ (fogalmam sincs, honnan tudtam, egyszerűen csak rám ragadt), majd mentem a következőre: "Hány évig uralkodott II. András, magyar királyunk?" Lehunytam a szemem, majd visszaemlékeztem arra, amikor kiskoromban Anyuval egy magyar királyos könyvet nézegettünk (indokolatlanul imádtam, naponta kétszer átlapoztam, Árpádházi Szent Piroska volt a kedvencem, Luxemburgi Zsigmondtól pedig mindig megijedtem), majd beugrott a válasz és leírtam.
Kicsengetés előtt kész lettem mind a harminc kérdéssel, csak az egyiknél nem jutott eszembe a megoldás, csak miután beadtam a feladatlapot. Ááá! Na, mindegy, csak sikerül valahogy.
Szépen, csendesen elhagytam a termet, majd hazaindultam. Saci az egyik padon ült, az érkezésemre pedig felkapta a fejét.
- Sziaaaa! - ölelt át - Hogy sikerült?
- Nem tudom, holnap hirdetik ki az első szünetben - mosolyogtam.
- Naaa, de azért mondj már valamit! - ugrált Saci izgatottan.
- Szerintem jól sikerült. Minden évfolyammal versenyeztem, úgyhogy eléggé izgulok - vallottam be.
- Bizti jó lesz - mosolygott rám Saci, majd hazamentünk.

Mai nap - 5/5: remélem jól sikerült. Saci pedig a legeslegjobb barátnőm. :)