Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

23. Tánc

Október 30. (péntek)
Halloween-bál. :)
Reggel a szokásosnál is boldogabban keltem, ugyanis ma Vele fogok táncolni! Ezt nem tudom, hányszor állapítottam meg eddig, de még mindig tök jó, és szerintem ettől a vidámságtól még a ruhámat is jobban választottam ki a mai napra. Jó, lehet, hogy csak optimistább vagyok, mint máskor, és csak jobban tetszik magamon, de ez nem lényeg. :)
A fiúk és Saci már a suli előtt álltak. Kétségtelen, általában én vagyok az utolsó. Na, mindegy.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia Leni - köszöntek vissza kórusban.
Szóval mindenkinél Leni lettem.
- Most már mindenki becéz? - nevettem el magam.
- Figyelj, neked egy regény hosszúságú neved van, úgyhogy igen - karolta át a vállam Ricsi. Mosolyogva lesöpörtem karját a vállamról.
- Jó, jó - egyeztem bele. Ez van. :)
Ezután nem sokkal bementünk a suliba, ahol nem sok különleges történt annyi kivétellel, hogy irodalmon Bogdán kegyetlenül feladott egy tonna házit és egy két oldalas beadandót "tisztelet az idősebbekkel" címmel, ugyanis eléggé kiakasztottuk. Vagyis kiakasztották a fiúk. Hjaj.
Utolsó óra után kivételesen nem széledtünk szét, hanem egyeztettük az időpontokat.
- Akkor háromnegyed négykor nálad, jó? - kérdezte Roli.
- Oké - bólintottam - De azért valami ruhát hozz, és majd megoldjuk a jelmezt.
- Aha - biccentett.
Így is lett. Háromnegyed négykor ott állt az ajtónkban, majd felmentünk a szobámba.
Már teljesen felkészült voltam, mire megjött, kész voltam a hajammal, lezuhanyoztam, parfümöztem, picit sminkeltem, felöltöztem, tökéletes akartam lenni, ráadásul hülye se voltam, elraktam a róla készült festményemet is.
Amikor már a szobámban volt, előszedtem a sminkkészletemet és az arcfestékeimet, hogy valamit festegethessünk magunkra a jelmezhez.
Roli arcát hagytam, ki vagyok én, hogy elrontsam azokat a tökéletes vonásait, csak egy pár icipici vágást és varratot pingáltam rá, a fehér pólóját (az anyukája biztos örülni fog :D) pedig összekoszoltuk.
Vicces volt egyébként. :)
- Most maradj így - vigyorogtam, majd lábujjhegyre álltam és összeborzoltam a haját (de puhaaa), mire mosolyogva lehunyta a szemét, ami olyan istenien édesen nézett ki kívülről, hogy legszívesebben bezártam volna magunkat a szobámba és soha nem engedtem volna ki onnan - Hát, nem sokat változtál - jegyeztem meg a haját fürkészve.
Na, mindegy. :)
Ezután áttértünk rám, de nem tartott túl sokáig a dolog, magamnak is olyasmi, amit rá festettem, és egy picit extravagánsabb rúzs, nem terveztem nagy sminkelést rendezni, pláne, hogy közben Roli várt rám.
- Kéne valami sebféle rám, vagy zúzódás, vagy valami folt, hogy drámaibb legyek, nem? - nézegettem magam a tükörben.
- Figyelj, Szöszi, kiszívhatom a nyakad, de ahhoz szépen kell kérned - szólalt meg Roli szórakozottan, mire felnevettem.
- Hülye - nevettem.
A ruhámat egyébként hasonlóképpen oldottuk meg, mint Roliét - végülis nem komoly jelmezversenyre készültünk, persze, értékelgetnek, de nem volt célunk nagy sikereket aratni a jelmezzel - majd a hajamat kócos hatású kontyba fogtam (amit valószínűleg úgy is hamar ki fogok engedni) és elindultunk a suliba.
Az előadótermet teljesen átrendezték, a székeket hátrébb tolták, hogy legyen hely táncolni, Halloween-i díszítések, töklámpások, fények mindenhol... nagyon jól nézett ki. :)
Elfoglaltunk két helyet, ahová foglalásképpen leraktuk a kabátokat, aztán pedig megkerestük a többieket.
Útközben vettem magamnak a büfében vért (paradicsomlevet) és egy zacskó vámpírfogat (olyan alakú Haribo pehelyculrot), majd a többiekkel együtt visszamentünk az előadóterembe.
A paradicsomléről jut eszembe, a sulitól kb. tíz méterre lévő téren kint volt egy nagy piros sátor, ahol gyanítom, véradás volt. Vagy nem tudom. :)
- Jöttök táncolni? - kérdezte Saci.
- Persze - pattantam fel, majd ezzel a lendülettel leesett, hogy oké, de ehhez partner kéne, úgyhogy bizonytalanul visszapillantottam Rolira.
Nem hinném, hogy minden vágya lett volna táncolni, de aztán halványan mosolyogva megforgatta a szemeit és megadta magát.
- Oké, de csak mert már úgy is profik vagyunk - szögezte le jókedvűen, én pedig vigyorogva bevártam.
Roli és én lementünk a táncparkettre, ahol átfogta a derekam, majd egymásra néztünk.
- Na jó, toljuk - adta meg magát utoljára szórakozottan, mire halkan felnevettem, majd bizonytalanul a vállához nyúltam, de először nem fogtam meg.
- Öhm... - haboztam, mert tényleg tippem se volt, hogy ez épp milyen tánc és hogy kéne megfognom, vagy hol, soha nem lassúztam még, komolyan.
- Én se tudom, mi van, nyugi - röhögte el magát, látva, hogy tisztára zavarba jöttem a tanácstalanságtól, majd végül megoldotta a problémánkat és magában mosolyogva a vállára rakta a kezemet, hogy jó lesz az ott.
Eleinte kicsit, hogy is mondjam, egymásra kellett hangolódnunk, magyarul bénáztunk, vagyis jobbára én, de vicces volt, egy csomót nevettünk, majd amikor már belejöttünk, beszélgettünk is, csak úgy, megállapítottuk, hogy jó a dekoráció, hogy ma egyikünk se volt oda a matekóráért, meg ilyesmik, közben persze végig zavarban voltam, a pillangóim ezerrel repkedtek a gyomromban, az, hogy folyamatosan éreztem magamon az érintését, hogy ilyen közel voltam hozzá, szinte elszédített, éreztem az illatát, végig rajta volt a kezem, te jó ég, eszméletlen jó volt. :)
Sajnos a lassú számnak hamar vége lett, úgyhogy Roli elengedett.
- Mondom, hogy profik vagyunk - jegyezte meg derűsen, mire felnevettem.
- Igen - vigyorogtam boldogan.
- Kösz a táncot, Szöszi.
- Én köszönöm.
Ezután mosolyogva intett egyet, majd visszament a haverjaihoz, én kicsattanó örömmel vigyorogva néztem utána, aztán pedig szaladtam Sacihoz.
Hamar megtaláltuk egymást, egymás szavába vágva kezdtünk ezerrel sztorizni, követeltük a legapróbb részleteket a másiktól, végülis mindketten azzal a fiúval táncoltunk, aki tetszik nekünk, ez nem kis esemény, majd közben inkább kimentünk az udvarra, ahol nincsenek ennyien.
Bent már eléggé fülledt volt a levegő, úgyhogy elég jól esett a hűvős, friss szél az udvaron.
A sztorizásunkat egy a-s fiú szakította meg, aki odaszólt hozzán.
- Láttalak táncolni, Csajszi, jó voltál - dicsért meg az a-s Benedek, akit eddig csak látásból ismertem.
- Köszönöm - mosolyodtam el zavartan, aztán elfordultam tőle, hogy tovább tudjak beszélni Sacival, vele meg egyáltalán ne.
Az eredményhirdetés előtt még táncoltam egyet Sacival egy gyorsabb számra, aztán elkezdődött az eredményhirdetés.
Az igazgatónő feltipegett a színpadra. Megkocogtatta a mikrofont (borzalmas hangja volt, úgyhogy kábé minden diák egyszerre kapott a füléhez), majd megszólalt és elkezdte a viszonylag rövid beszédét (két tizenegyedikes nyert a jelmezével, elképesztően profi volt), aztán kijelentette, hogy most mindenki álljon fel táncolni, mert az úgy jó, úgyhogy Roli egy bíztató mosoly kíséretében megfogta a kezem, felhúzott a székemről, majd a többiekkel együtt lementünk a tánctérre. Zavaromban majdnem hasra estem a lépcsőn, de szerencsére Roli elkapta a karom és nem engedte, hogy a fél suli rajtam röhögjön a bénázásom miatt.
Akkor második kör. :)
Most már egészen simán ment a dolog, szóval beszélgettünk tovább.
- Egyébként köszi, hogy meghívtál, vagy érted, mire gondolok - szólaltam meg halkan, picit zavarban, mire halványan elmosolyodott.
- Ne már, Szöszi - mosolygott derűsen, arra utalva, hogy "nem kell hálálkodnod" - Amúgy meg te vagy a kedvenc szomszédom, szóval ez a minimum - tette hozzá szórakozottan.
- Jó, ugyanez, kedvenc szomszédom vagy nekem is - láttam be vigyorogva.
- Na, ennyi - biccentett.

Mai nap - 5/5***: nagyon jó! Azt hiszem, enyhén szerelmes vagyok Cassoba (Picasso rövidítve; mostantól így hívom Rolit, imádni fogja :D). Minden szava, érintése annyira... ahw. <3
Na jó, ez kicsit hülyén néz ki, de mindegy. Szerintem a mai naplóbejegyzésem ennyi lenne, ugyanis még valahogy le kell imádkoznom magamról a festékeket. Csodás.