Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

126. Spanyol

Április 3. (hétfő)
A hétvégén Anyu és Csepi hazajöttek. A kishúgomat imádom, nem sír sokat, nagyon nyugis és tök cuki, nagyon szeretem. <3
A szobája az enyém és Anyáék között van, akik megoldották, hogy legyen egy külön ajtó, ami a hálószobájukból Csepi kis "birodalmába" vezessen.
Csepi szobájának a fala halványrózsaszín. A hétvégén Napsugárral előkerestük az ezeréves játékainkat, amik Csepinek jók lehetnek.
Csepi haja szőke, a szemszínt viszont Apától örökölte (sötétkék, nekünk Napsugárral zöldeskék). Három kilósan született, ötven és fél centi. Ezeket mind a babanaplóból puskáztam ki, amit Anyuval elkezdtünk vezetni.
Na, de visszatérve a jelenbe.
- Mi ez a nagy boldogság? - kérdezte Lili mosolyogva a suli előtt.
- A hétvégén hazajött a kórházból Anyu és Csepi - meséltem.
- Úúú, muti egy képet! - lelkesedett be Saci.
- Pillanat - szedtem elő a telefonom. Beütöttem a kódot (02032421, Casso és az én szülinapom egybevegyítve), majd megnyitottam a galériát - Ez a kedvenc képem róla, tegnap csináltam - tartottam a társaság felé. A képen Csepi egy epres ruhácskában alszik. Olyan aranyos!
A lányok (Lili, Enikő, Saci) mind elkezdtek ugrálni, hogy "milyen cukiiii!", míg a fiúk csak ránéztek a képre és próbaltak valami kultúrált megjegyzést tenni.
- Biztos jó lesz az ágyban - bukott ki Andrisból (ma kivételesen nem késett, vannak még csodák) vigyorogva.
- Tessék??? - néztem rá kérdőn.
- Mármint aludni - helyesbített. A fiúk hülyék. :)
Matek után vettem egy nagy levegőt, majd lementem az aulába jelentkezni az énekversenyre. Mégis mi rossz történhet? A tavaszi szünet utáni első pénteken fél négytől végighallgatok egy pár éneket, majd kiállok és elkornyikálok két dalt. Hogy hogy sikerül, az már egy más téma.
Az aulában elhelyezett parafatábla előtt állva kerestem valami tollat, majd elkezdtem kitölteni a táblázatot.
Az utolsó két cellát kihagytam (választott dal és húzott előadó) egy időre, úgyhogy odaléptem a kis dobohoz és kihúztam egy cetlit. Shakira. A francba.
A táblázatba beírtam Shakira nevét, majd gondolkodni kezdtem, mit válasszak tőle.
- "Még ráérek kitölteni" - gondoltam magamban, majd vállamat megvonva visszamentem a terembe.
Nyelvtanon nem igazán figyeltem, folyamatosan csak agyaltam a választott számon, miközben a "blútuszos" (nincs kedvem normálisan leírni), zsinór nélküli fülhallgatómmal a fülemben végighallgattam egy pár Shakira dalt (nosztalgikus volt), hátha jön valami ihlet.
Órák után (semmi érdekes nem történt, úgyhogy nem írom le) fejben összeszedtem, hogy mit csináljunk Cassoval a korrepen. Néha-néha előjött a perverz énem, de hamar elhesegettem.
Na jó, ezt miért írtam le? :)
- Jelentkeztél végül? - kérdezte Casso, amikor beléptünk a házba.
- Igen - vettem le a cipőm - Shakirát kaptam.
Nagyobb hangterjedelem, általában spanyol szöveg. Ezzel tuti meg fog gyűlni a bajom.
Korrep után Casso hazament, én pedig Anyuhoz fordultan, hogy adjon nekem tanácsot.
- Szerintem mindenképpen spanyol szövegű dalt válassz - tanácsolta - Az nehezebb, és pont ez fogja meg majd a zsűrit.
- De én nem tudok spanyolul, neked meg sok a munkád - sóhajtottam.
- Henit esetleg megkérhetnéd. Judit is tehetséges, de nem hiszem, hogy bírnád a személyiségét - nevetett fel.
Így történt, hogy most a tanítvány is tanítja majd a tanárjának a lányát. Mert Heni azonnal beleegyezett. :)

Mai nap - 5/5: necces lesz, de szerintem menni fog. :)
***********************************
Ez egy viszonylag rövidebb rész (500 szó), de azért remélem tetszett. :)

Ilyen kérdéses már régen volt, úgyhogy csapjunk bele!

1. Van kedvenc szereplőd? Ha igen, ki?
2. Van tesód? Hány és milyen (úgy értem, nővér, húg, öcs...)?
3. Ha befejeztem ezt az "évet", a következőt külön könyvbe írjam, vagy ebben folytassam?