Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

76. Farsang

Január 31. (hétfő)
Farsang. De még milyen...
Suli után Saci átjött hozzám, hogy együtt menjünk a farsangra. Először Saci vette fel a jelmezét, csak utána láttunk neki az enyémnek.
Fekete filctollal koponyákat, átszúrt szíveket és francia kártyalapok ábráit rajzoltunk a combomra, majd arra vettem fel a neccharisnyát, amire a farmernacit húztam. Zavaró volt a rövidnadrág januárban, de mindegy, majd igyekszem minél kevesebbet kint lenni. A fehér pólóm ujját már előző nap kék és piros festékkel "díszítettem", a többi részét pedig picit megszaggattam. A hajamat két copfba fogtuk, a bal copfom végét kékre, a jobb copfomat pedig pinkre festettük lemosható hajfestékkel.
Minden otthon talált karkötőmet felvettem, majd a sminkem elkészítése után kezembe fogtam a baseball ütőm (na jó, igazából Apáé, és nem tudom, miért van ilyenje), és a piros-kék dzsekim felvétele után Sacival együtt elindultam a suliba.
Kicsit megcsúsztunk időben, úgyhogy már javában ment a buli.
Az osztályunkat, vagyis a számunkra fontosabb részét az udvaron találtuk. Az egyik padon ültek, úgyhogy odamentünk hozzájuk.
- Sziasztok - köszöntem nekik, miközben igyekeztem nem sokáig bambulni Casso szemeibe, ami elég nehéz feladatnak bizonyult.
- Dula - biccentett Laci vigyorogva, mire fenyegetően felemeltem a baseball-ütőm. Azt nem is mondtam, hogy a napokban igen rászokott a "Dula" becenévre, amiért nem vagyok túlságosan oda. - Ááá, szia Harley! - integetett Laci idétlenül (Joker), mire felnevettem.
A következő pillanatban Niki jelent meg.
- Cassooo - kezdte elnyújtott hangon - Péntek délután jössz velem moziba?
Néha irigylem, hogy ennyire bátor.
- Bocs, veled nem - nézett rá Casso, majd odafordult a többiekhez beszélgetni.
Legalább őszinte.
Akaratlanul is megsajnáltam a platinaszőke osztálytársunkat, aki éppen Kittire nézett kétségbeesett tekintettel. Kitti persze a többiekkel együtt röhögött Casso (megjegyzem: taplón egyenes) lepattintós megjegyzésén, úgyhogy Niki brutálisan elvörösödött - mondjuk ez nem igazán látszódott a fejére mázolt vakolattól -, majd egy "menjetek már!" kiáltással otthagyott minket és csatlakozott az a-s lányok bandájához.
Kitti és Niki mostanában nem igazán vannak jóban. Az előbbi sajnos mindig velünk lóg, az utóbbit pedig minden próbálkozása ellenére valamilyen módon elküldik. Kitti is csak Ricsi miatt van itt.
- Menjünk már be, szétfagyok - ugráltam a baseball ütőmmel, amivel aztán sikeresen ráütöttem a lábamra. Asszem egy halálfejet találtam el a combomon.
- Így jár, aki így öltözik januárban, Szöszi - jegyezte meg Casso egy bujkáló mosollyal az arcán, majd a következő pillanatban oda se nézve játékosan rácsapott a fenekemre, mire reflexből elugrottam tőle.
Majd legközelebb elolvadok, de most inkább nem, mert a rövidnadrágomban így is lefagytam.
A többiek értetlen fejét látva inkább nem szóltam semmit, csak amikor nem sokkal később végre elindultunk be a suliba a többiekkel, megtorpantam a bejárat előtt Casso mellett, akivel így ketten maradtunk, felé fordultam, megvártam, amíg rámnéz és egyszerűen csak pofonvágtam.
Casso erre ösztönösen elfordította egy kicsit a fejét, majd meglepetten elnevette magát.
- Mehetünk - jelentettem be, mint ha mi sem történt volna, majd elévágva bementem az ajtón és a többiek után siettem az előadóterem felé.
Én igazán odavagyok érte, meg oké, hogy ő is egy hormontúllengésben lévő tizenöt éves srác, de akkor is.
- Ricsi! Jössz táncolni? - kérdezte Kitti a kettővel mellettem ülő srácot, aki éppen az előtte lévő székre támasztva a lábát, bekötötte a cipőfűzőjét.
- Okés - bólintott, majd kiment Kittivel a táncolók közé.
Egy ideig néztük, ahogy Ricsiék táncolnak, majd mindannyian úgy döntöttünk, beszállunk.
- Harley! Tánc? - pattant elém Laci.
- Oké, Joker - nevettem, majd kimentünk Ricsiék mellé egy pár méterre táncolni. Közben, ha jól láttam Sacit is felkérte Andris, úgyhogy ő sem maradt partner nélkül.
A szám végénél, ahogy körbenéztem, kiszúrtam, ahogy Ricsi és Kitti csókolóznak tánc közben. Ne már.
Először elmosolyodtam, aztán hirtelen Lacira néztem. Merthogy eszembe jutott a barátnőm.
- Ne haragudj, most sürgősen megkeresem Sacit! - engedtem el.
- Okés. Én már úgy is elfáradtam - legyintett, majd levágódott egy padra.
Az előadóteremből kilépve láttam, ahogy Saci a lánymosdó felé siet, én pedig utánaszaladtam.
Saci nagyon elkenődött, én pedig tényleg próbáltam megvigasztalni.
Bár mondjuk a nulla önbizalmammal lehet, nem nekem kellene próbálkozom a motiváló gondolatokat, de azért igyekeztem.
- Tudod, miért, alapból is nagyon rosszul vagyok, csak próbálom elrejteni, hogy legalább ti ne érezzétek magatokat rosszul, de most még ez is... - magyarázta Saci, és lássuk be, igaza volt - Persze, tudtam, hogy összejönnek, csak így... érted.
- Nagyon sajnálom - sóhajtottam szomorúan.
Saci egy kis idő múlva helyretette magát és elindult velem vissza az előadóterembe, ahol éppen kérésre készített valami meghívott fotós képeket barátnőkről, meg különböző haverokról csoportképeket.
Bár nem szeretek fotózkodni, azért Saci kedvéért, hogy feldobjam, csináltattunk egy barátnős képet, amin biztos nagyon hülye fejem van, de legalább addig jó kedve volt.
A fotózás után még táncoltunk egy kicsit, majd elindultunk haza Sacival.
- Várjatok, jövünk mi is - szólított meg Casso, mire megfordultam.
- Oké - bólintottam, mire Casso mellém lépett, és elindultunk az Arany utca felé.
- Sziasztok - köszönt el Saci, majd bekanyarodott a Petőfi utcába, Kitti és Ricsi pedig tovább mentek mögöttünk kézenfogva.
- Szegény Saci nagyon kivan - sóhajtottam.
- Gondolom - biccentett Casso, aki mellettem jött.
- Egyébként neked mi a véleményed Kittiékről? - kérdeztem ránézve.
- Hát... - túrt bele a hajába Casso - Nem vagyok oda tőlük, de ha Ricsinek ez így jó, nekem mindegy - vont vállat - Ő is állt már így hozzám egy párszor.
Ott a pont, viszont szerencsére engem még senki nem tarthat így sakkban. Hehe. :)
- Volt hülye barátnőd? - szaladt ki a számon a kérdés, amin magamban gondolkoztam.
Nem is egyszer. Vajon hány lánnyal járt eddig? Milyenek voltak? Miért szakítottak? Kinyír a kíváncsiság.
Casso a hirtelen, és viszonylag indiszkrét kérdésemre felém fordította a fejét, majd inkább elkapta a tekintetét.
- Hát, nem véletlenül csak volt - felelte végül - Egy része - tette hozzá a hajába túrva.
Akárhogy is próbáltam értelmezni ezt a jelenetet, teljesen az jött le nekem belőle, hogy valamikor Cassot összetörte valaki. Vagy valami. Vagy fogalmam sincs, lehet, csak túlreagálom.
De mindenesetre bármi is történt, sajnálom.
Ezután még annyira sok kérdésem lett volna, de ezután már nem volt arcom feltenni őket, úgyhogy inkább csak lesütöttem a szemem.
- Bocsi a kérdésért - mondtam a fülem mögé tűrve egy hajtincsem.
- Nem gáz - rázta meg a fejét.
De kínos.
Egy darabig elbeszélgettünk, majd amikor megérkeztünk, megálltam a házunk előtt, és elköszöntem tőlük.
Otthon pedig ráírtam Sacira.
Leni: Minden oké? ❤️
Saci: Nem nagyon...
Leni: Naa, fel a fejjel!
Saci: Megpróbálom
Saci: Egyébként jövő héten meg utána nem leszek suliban
Leni: Hogyhogy?
Saci: Anyu kikért. Jövő hét pénteken pedig Apu temetésére megyek.
Leni: Szegény ❤️ És miért kért ki?
Saci: H fel tudjam dolgozni a dolgot/dolgokat rendesen...
Leni: Értem. :(
- Kislányom, vacsora van! - hallottam
Apu hangját.
- Oké, egy pillanat! - kiáltottam le.
Leni: Vacsi van. Mennem kell. :(
Saci: Okés, akkor holnap elmondod Pásztornak, hogy nem leszek?
Leni: Persze. Szia! És kitartást ❤️
Saci: ❤️

Mai nap - 5/4: Szegény Saci... De Ricsi+Kitti? Ez gáz. :(