Május 16. (hétfő)
- Kisfiam, az Országházban vagy, komolyodj már meg egy kicsit! - szólt rá Pásztor Lacira, aki sokadszorra sütötte el ugyanazt a fárasztó poént az arra járó embereknek, miközben az idegenvezetőnket vártuk.
- Jól van na, ne tessék haragudni - legyintett Laci, majd felcsillant a szeme - Jé, jön az idegenvezető gádzsi! - mutatott Pásztor mögé, aki megfordult, majd szóba elegyedett az elegánsan öltözött nővel.
A cuccainkat átvittük valami ellenőrzésen (persze, majd biztos fegyvereket hordozunk magunkkal... mint ha nem lenne elég nehéz a táskám így is), majd kaptunk egy lejátszót, hogy azon keresztül hallgassuk az érdekességeket, amelyeket majd a nő mond nekünk.
Pech, hogy rajtam kívül már mindenki a mikrofonba beszélő idegenvezetőt hallgatta, csak én próbáltam normálisan belerakni a fülhallgatót a fülembe úgy, hogy ne essen ki az első mozdulatom után.
Szóval kicsit lemaradva siettem a többiek után, miközben a kezemet szorosan a fülemhez szorítottam.
- Mit csinálsz? - kérdezte Casso elfojtott mosollyal (ergo irtó cuki gödröcskékkel az arcán), pont akkor, amikor az idegenvezető azt magyarázta, hogy "azt a lépcsőt csak a nagyurak használták", vagy valami ilyesmi.
- Mindig kiesik a fülemből - vettem el a kezemet a fülemtől, így... hát, igen. Ismét kiesett.
Casso szórakozottan a fülem mögé tűrte a zavaró tincseimet, majd megpróbálta ő is jól berakni a fülembe a fülhallgatót.
Az érintésére akaratlanul végigfutott a libabőr, remélem, nem vette észre.
Egyébként ez a fülhallgató-dolog nem sikerült neki se. Természetesen ez nem az ő hibája, hanem vagy az én fülemé, vagy a fülhallgatóé, nem tudom. Mindenesetre egy csomót nevettünk, majd a többiek után siettünk, akik jól otthagytak minket a Parlament kellős közepén.
- Baszki - suttogta Casso - Gyere - intett nekem, majd elindultunk a hosszú folyosón. Igyekeztem nem figyelni az aranyból készült tárgyakat és a szép üvegmintákat, hanem inkább Casso után sietni.
Végül hang után megtaláltuk őket, úgyhogy sunnyogva beálltunk a tömegbe. :)
Az idegenvezetésnek vége lett, úgyhogy egy (a nő szavaival élve: interaktív) kiállításhoz értünk.
- Úúú, nézd Leni! - ugrált Saci. Egy kisebb tévét talált, ami egy dokumentumfilmet játszott le az Országház történetéről egy csomó nyelven.
- Aha. Játsszuk le csehül - vigyorodtam el, majd rányomtam a cseh zászlóra.
- Okés - nevetett fel Saci.
- Ez mi? - lépett oda hozzánk Ricsi.
- Oktatófilm csehül - feleltem.
- Bénák vagytok, ezt kínaiul kell - rázta a fejét, majd átkapcsolta kínaira.
Sokkal jobb. :)
Később szinte az egész osztály csatlakozott hozzánk, így végighallgattuk japánul, svédül, norvégul, angolul, németül, portugálul, spanyolul, lengyelül, franciául, olaszul és észtül is ugyanazt.
Viszont még mindig nem tudom, miről szólt a szöveg, mert magyarul persze nem hallgattuk meg, az olyan "uncsi". :)
- Gyerekek, megyünk haza! - parancsolt el onnan Pásztor, majd nagy nehezen kettes sorba állított minket, aminek a létszámellenőrzés után annyi is volt.
Ezután tömegközlekedéssel elmentünk a suliig, ahol elköszöntünk egymástól és hazamentünk.Mai nap - 5/5: érdekes volt, szép volt, vicces volt, Casso pedig helyes volt. :)
KAMU SEDANG MEMBACA
Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."
Fiksi RemajaÖsszetört szívek, szerelmes pillantások, felejthetetlen emlékek. Nincs olyan kamasz, aki ezeket ne élné át, és a kedvenc zenéjét hallgatva, valami igazán nem ajánlott nasival a kezében merengjen ezeken. Így van ezzel főszereplőnk is - teljes nevén S...