Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

93. Miért?

Február 22. (kedd)
Ma automatikusan felkeltem háromnegyed hétkor. Tök jó, bezzeg, ha suli van, az ébresztő is alig tud felverni.
Mindegy, mivel "beteg vagyok", szépen visszaaludtam.
Kilenc-negyed tíz körül azért kikecmeregtem a konyhába. Anyu éppen az egyik tanítványának az anyukájával telefonált, Apu pedig valami papírokat rendezgetett.
- Jó reggelt! - suttogtam a telefonáló anyukámra való tekintettel.
- Reggelt? - nevetett fel halkan Apu - Ez már délelőtt.
- Csak szerinted - vontam vállat, majd előkészítettem magamnak valami kaját. A következő pillanatban rezgett a melegítőnadrágom zsebében elhelyezett telefonom. Casso írt.
Casso: Hát te?
Meglepett, hogy érdeklődik a hiányzásommal kapcsolatban.
Vadul dobogó szívvel olvastam el vagy hatszor az értesítést, majd megnyitottam az üzenetét.
Az ujjaim szinte magától írták a választ. Már épp elküldtem volna a teljes igazságot, miszerint randim lett volna, de rájöttem, hogy nem akarok vele randizni, és ezért "betegség" címszó alatt nem jövök suliba, így a találkára sem... de kitöröltem. Fejemet rázva sóhajtottam egy nagyot, majd elkezdtem írni az alibimet. Már megint ez a hazugság! Borzalom.
Leni: Tegnap rosszul voltam, szóval ma nem jövök suliba.
Neeeem, Casso nem tudhatja meg az igazat. Akkor nemcsak kerülne (megint), hanem egy hazug, meggondolatlan libának tartana, amit nagyon nem akarok.
Bár mondjuk igaza lenne.
Casso: oké, jobbulást
Casso: korrep?
Gyerünk, Leni, gondolkozz! Átjöjjön az álbetegségem idején, vagy ne? A francba!
Leni: Nekem oké, az szerintem menni fog. Ha neked megfelel...
Casso: Igen, nyilván azért kérdeztem, mert nem felel meg xdd
Úristenem, de hülye vagyok!
Leni: Jól van na, reggel van
Casso: Reggel? xd
Leni: Hagyjuk a témát
Ezt beszívezte. :)
Casso: oké, szóval akkor hogy legyen?
Leni: Nálad vagy nálam legyen a korrel?
Casso: Nálad?
Leni: Okés. Akkor 15:00-ra itt leszel?
Casso: Aha
És itt volt egy kis szünet. Miközben mindketten arra vártunk, hogy a másik dobjon fel egy témát, már épp feladtam volna, hogy tovább beszélgetünk, amikor megint írt.
Casso: Holnap jössz amúgy?
Leni: Szerintem igen. Gyógyulok.
Ááá, és itt van egy újabb füllentés. Ha az a célom, hogy soha ne mondjak igazat, jó úton járok.
Casso: okéoké
Casso: amúgy angol doga van közben, szóval lehet lépek
Leni: jaj, bocsi, nem akarlak zavarni
Leni: Egyébként miből? A ruhákból? :)
Casso: családtagokból
Leni: Szegények...
Casso: Ne aggódj, holnap te is megírod
Leni: Neeee, vért fogok izzadni!!!
Casso: xdd
- Levendula, azonnal tedd le a telefont! Étkezőasztalnál vagy! - förmedt rám Anyu - Mindig azt az átkozott telefont nyomkodod!
- Jó, jó. Egy pillanat - tettem fel az ujjamat "várj egy kicsit" stílusban.
Gyorsan elköszöntem Cassotól.
Leni: De most már tényleg szia. Nem zavarlak a röpiírásban, a végén még rosszul sikerül.
Casso: Jaja, biztos
Leni: Szorítok érted! :) Szia!
Casso: szia
Eltettem a telefont, majd beleharaptam a pirítósomba. Anyu és Apu végig engem néztek, ami egy kicsit zavart.
- Mi az? - pislogtam.
- Én inkább azt kérdezném, mi volt olyan fontos, hogy nem tudtad letenni azt a hülye készüléket? - tette csípőre a kezét Anyu.
- Üzeneteztem valakivel - ködösítettem.
- Kivel? - vonta fel a szemöldökeit Apu. Úgy látszik, ő is beszállt a játékba.
- Egy osztálytársammal - vontam vállat.
- Aki éppen órán van? - fonta össze a karjait maga előtt Anyu.
- Nem! Nem. Dehogyis - ráztam a fejem. És már megint hazudok. Ezt nem hiszem el! - Éppen szünet van az iskolában.
- Aha - bólogatott Anyu furán. - És melyik osztálytársaddal beszélgettél, hogy ilyen sürgős volt válaszolni?
- Casso - vallottam be.
- Aki éppen más lányokkal barátkozik?
Az még a jobbik eset lenne, ha csak barátkozna.
- Ühüm - bólogattam.
- Te tudod - sóhajtotta, majd felvette a telefonját, ami rendületlenül zengte a készülék alapértelmezett csengőhangját. Szerintem tök idegesítő.
De hééé, ő telefonálhat, én meg nem üzenetezhetek? Nem ér.
A kajám elfogyasztása után leültem az ágyamra és körbenéztem a szobámban. Tekintetem a szobám falának döntött, elhagyatott gitáromon akadt meg, amit rögtön a kezembe vettem és játszani kezdtem rajta.
Casso háromkor a megbeszéltek alapján ott állt az ajtónkban. Gondosan beengedtem, majd felmentünk a szobámba.
- Mihez van kedved, mit csináljunk? - érdeklődtem.
- Nekem aztán mindegy - röhögött fel Casso. Na, ezzel sem lettem előrébb - De amúgy bírom, hogy valamiért korrepre kell járnom, hogy fejlődjek, aztán mindig te, az elvileg tanár kérdezed meg mindig, hogy mit csináljunk - nézett rám szórakozottan.
Végül egy focilabdát grafikáztunk, gondosan megrajzolva a fényeket, árnyékokat.
- Kész! - jelentettem ki ünnepélyesen.
- Ja - bólintott - Egész jó.
- Szerintem is - mosolyogtam.
Cassot mint mindig, ma is kikísértem a kapuig, és mint mindig, most is beszélgettünk egy kicsit az indulása előtt.
- Akkor szia - kezdtem el a búcsúzkodást.
- Szép estét, Szöszi - húzta egy féloldalas mosolyra a száját, amitől ott, helyben elolvadtam.
- Nem vagyok Szöszi. Még mindig nem - nevettem fel óvatosan.
- Dehogynem. Nekem az vagy - közölte Casso mosolyogva - Deee szólíthatlak kisasszonynak is, ha az jobban tetszik - gondolta tovább, mire felnevettem, ő pedig poénból megfogta a kezem és búcsúzóul megpuszilta, a kézcsókja után pedig nemsokára elment.
Poénból csinálta, de ahogy bementem a házba, tátott szájjal kaptam fangörcsöt ettől, majd visítva a tenyerembe temettem az arcom.
Egyébként várjunk csak, mi van? Mi az, hogy neki Szöszi vagyok? És miért ad puszit, ha a másik pillanatban Bettivel lóg? Miért irogat nekem óra alatt? Miért?
Annyira nem értem.

Mai nap - 5/4: Casson nem tudok kiigazodni, ráadásul akárhányszor elhatározom, hogy elfelejtem, újból eszembe juttatja, hogy valójában baromira belopta magát a szívembe. A másik pedig, amire rájöttem; egyszer hazudsz, és már bele is estél a hazugságok csapdájába, amikkel elintézed, hogy ne bukj le. Köszönöm a figyelmet.