Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

138. Ballagás

Május 7. (szombat)
A kihagyott napokban nagyrészt Napsugár ballagására készültünk, ami ma volt.
A nővérem már hamarabb elment, nekünk viszont csak délután egyre kellett menni, de azért Anya, Apa, Csepi és én már háromnegyedkor ott voltunk "biztos, ami biztos" alapon.
Negyed kettő körül (egész addig hallgathattam a hangfalakból szóló idegtépő zenéket) megjöttek a végzősök. Vállukon tarisznya volt, egymás hátát fogták félkézzel olyan "vonatosan", és csigatempóban, énekelve érkeztek meg az udvarra, ahol felálltak sorban.
Az igazgatónő mondott valami beszédet, Kántor énekkara énekelt, páran mondtak verset, meg ilyesmik.
Miután Sárváry mindenféle díjakat osztott ki a végzősöknek ("legszorgalmasabb diák", "legjobb sportoló", stb.), minden végzős egyszerre elengedett arany-fekete színű héliumos lufit, majd mindenki mehetett Isten hírével.
Napsugár, Peti és családja odajöttek hozzánk, hogy elmenjünk valami étterembe megünnepelni a ballagást.
Mivel Anyu már napokkal ezelőtt lefoglalt egy asztalt, megkerestük azt és helyet foglaltunk.
- Mikor is költöztök? - kérdezte Peti apja, aki (mint köztudott) nem igazán rajong Peti "elköltözök Csongrád megyébe a barátnőmmel" tervéért.
- Júliusban - felelt Napsugár.
- Értem. Egyébként csak érdeklődésképpen... - kezdett bele az apuka. Persze. Ha ő ezt mondja, az teljes mértékben azt jelenti, hogy tudni szeretné, mi a fia barátnőjének a jövője, csak hogy beleköthessen valamibe - ... hova is mész dolgozni? Gyorsétterem? - tippelt.
- Egyetemre megyek, természettudományi szakra - javította Napsugár zavartan.
- Sok sikert - erőltetett az arcára egy mosolyt. Egy "ne már, ez a válasz túl jó" gondolatot leplező műmosolyt.
Miután megettük, mindannyian hazamentünk.
- Nem szimpatizálok Peti apjával - súgtam Napsugárnak a kocsiban.
- Figyelj - vont vállat a nővérem - Azért tud jófej is lenni, csak hát tudod, Peti az egyetlen gyerekük. Egész életében féltették, főleg így most, de hidd el, majd beletörődnek - mosolyodott el.
Otthon kitaláltuk, hogy ünneplésképpen legyen együtt a család és játsszunk valami társast, úgyhogy előkerült a "Gazdálkodj Okosan!" (valamiért ezt szavaztuk meg), és amíg Apuék előkészítették a játékot, addig kerestem valami rágcsát, ugyanis nálunk az a szokás, hogy ha társasozunk, alatta mindig kell rágcsálni valamit.
- Ne máááár! Pedig már csak a nappali kellett! - csaptam az asztalra, amikor kihúztam a "felgyulladt a házad" kártyát.
- Szívem, ez csak egy játék - mosolygott rám Anyu.
- Nem érdekel! Kérem vissza a házam! - fújtattam - Különben is! Miért nem hívhatom a tűzoltókat? És egyébként is! Ez mióta szerencsekártya? - fontam össze a karom dühösen.
Végül Napsugár nyerte a játékot.

Mai nap - 5/5: büszke vagyok Napsugárra a ballagás miatt. De a házamat akkor is kérem vissza!
*******************************************
Tudom, tudom. Hosszú részt ígértem. Majd a következő az lesz. :)