Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

52. Képek

December 19. (vasárnap)
Mivel ma van a téli szünet első napja, mára összesen annyi tervem volt, hogy a világon semmit ne csináljak.
Valamikor tíz körül ébredhettem, majd rászántam magam és lecsoszogtam a konyhába.
Szépen megreggeliztem, nagyjából rendbe raktam magam, majd úgy, ahogy voltam, visszahuppantam a már dísztakaróval lefedett ágyamra és a kezembe vettem a telefonom.
"Roland Varga sent a Snap"
Ahogy ez az értesítés megjelent a képernyőmön, azonnal felcsillant a szemem, szívem szerint egyből nyitottam is volna meg, de nem akartam ijesztően nyomulós lenni, aki egyből megnyitja, úgyhogy vártam egy fél percet és csak utána néztem meg.
Én voltam a képen, egészen pontosan az egy perccel ezelőtti önmagam, akit lefotózott az ablakán át, amint a szobámban zenét hallgatva nyomkodok.
Illetve a kép tetején egy kis "s" betű.
Erre felkaptam a fejem, ezerrel dobogó szívvel átnézve a szomszédba.
Casso nem volt a szobájában, legalábbis úgy láttam, úgyhogy ráírtam, ott, egyből, Snapchaten.
Mármint csak akartam, de aztán kitöröltem, inkább Sacinak írtam, hogy ugye ő nem kapta meg ezt a képet, és Casso csak nekem küldte el.
Saci nem volt elérhető, egy-két perccel később viszont jött egy újabb értesítésem.
"Roland Varga sent a Snap"
Ezt már kicsit bizonytalanabbul nyitottam meg.
Ő volt a képen, mármint a haja és a homloka, spontán, ülőhelyzetben lőtt fotó volt első kamerával, háttérül szolgálva az alábbi, sötétszürke csíkba írt szövegnek:
"xdd mit akartál írni?"
Neee, a francba, elfelejtettem, hogy a Snapchat minden hülyeséget kijelez értesítésben a másiknak, többek között, hogy az előbb elkezdtem gépelni neki.
Persze azt az egyet nem bírja kijelezni, hogy az első képet csak nekem küldte, vagy annak a kismillió embernek is, akivel streakel.
Hülye Snapchat.
Én is csináltam egy hasonló képet magamról, amiben egy milliméter se látszik az arcomból, csak a hajam és a falam.
"Ugye csak nekem küldted el? Mármint, amin én vagyok." - írtam rá.
Nemsokára kaptam egy újabb képet, az alábbi szöveggel:
"ki tudja, szöszi"
"de most komolyan..." - írtam vissza.
A következő képe egy picit direkt berezdült fotó volt, tök spontán, amin már az arca is rajta volt (persze pont ennek a képnek kellett berezdülnie, ne már), és jókedvűen az egyik kezével egy szív-félét mutatott nekem.
"nyugiii, csak neked"
Erre megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd visszaírtam neki, csak simán, hogy akkor jó.
Ezt csak beszívezte, és itt le is zárult a beszélgetésünk, de ettől függetlenül engem feldobott. :)
A nap további részeiben sok különöset nem csináltam, csak telefonoztam, ettem, sorit néztem, rajzoltam, meg ilyesmik.
A rajzom egyébként egy fiú és egy lány volt, akik egy padon ülnek, a lány pedig a fiú vállára hajtja a fejét.
Azt hiszem, nem kell mondanom, kiket képzeltem a helyükre.

Mai nap - 5/5: oda vagyok tőle. <3