Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

10. Porta

Szeptember 22. (szerda)
Az utóbbi két hét egészen eseménydúsan telt.
Az osztályból már mindenkivel beszélgettem, nagyjából kezdenek kialakulni a "klikkek", a tanárok pedig elkönyvelték, hogy itt vagyunk már egy ideje, be lehet keményíteni.
Ha már az osztályon belüli társaságokról van szó, természetesen a legmenőbb, leghangosabb Roli, Ricsi, Andris és Laci négyese, de nem csak az osztályban, az egész évfolyamban, egy csomóan hozzájuk akarnak csapódni, még a tizedikesek közül is - a bátrabbak nem csak akarnak, rendszeresen oda is mennek hozzájuk, hogy együtt lógjanak, tökéletes példa erre Niki és Kitti. Nem azt mondom, hogy nem értem meg, amiért a fiúkkal akarnak lenni, menők, jófejek és még helyesek is (a leghelyesebb akkor is egyértelműen Roli, utána Ricsi, Laci és Andris között nem tudok dönteni), de kezd idegesíteni, hogy mindig velük vannak, ráadásul Niki egyértelműen nyomul Rolira. Na mindegy.
Vagyis dehogy is mindegy, nagyon remélem, hogy Rolinak nem tetszik Niki, vagy nem jön be neki az, hogy egy ilyenfajta lányt ennyire érdekli, de mondjuk erre kevés esélyt látok.
Sacival viszont egyre jobb a barátságunk, sokat beszélgettünk, sztoriztunk és hülyültünk már egymással, nagyon szimpatikus lány. :)
Sajnos ma már nem volt annyira jó idő, úgyhogy egy fekete csőfarmert vettem fel egy sötétszürke macskás pulcsival, majd a farmerdzsekimet felvéve elindultam a suliba.
Az aulába beérve a következőt láttam: portás be volt zárva a fülkéjébe (?), Roli, Ricsi, Laci és Andris pedig röhögnek.
- Ti meg mit csináltatok? - kérdeztem tőlük, amikor odaértem.
- Bezártuk - lóbálta meg a kulcscsomót Laci.
Jézusom, ezek megőrültek.
- Honnan szereztétek meg a kulcsot?
- Kölcsönvettük - vágta rá sajnos túl hamar Ricsi.
- Vagyis elloptátok - értelmeztem döbbenten a hallottakat.
- Neeem - tagadták le egyszerre, majd egy arra sétáló a-s kezébe nyomták a kulcsot (azt hiszem, valami Marci), és felszaladtak az emeletre. Visszanéztem szegény portásra, majd én is felszaladtam, nehogy rám fogják.
Marci kiszabadította Gecsey Imrét, a portást, aki a fiúk után szaladt.
Hát, becsengetésig kergette őket, majd "feljelentette" őket az igazgatónál.
Biosz után (röpit írtunk) Sárváry Evelin igazgatónő jelent meg az ajtóban.
- Ki zárta be Gecsey urat? - vont kérdőre minket - Addig nem jöhettek ki a teremből, amíg az illetők be nem vallják - jelentette ki szigorúan. Hoppá, micsoda légiós módszerekkel van dolgunk itt hirtelen. - Nos? Ki volt az?
- Mi zártuk be Gecsey bá't - vont vállat Andris.
- Igazán? - kérdezte csípőre tett kézzel - Ez esetben adjátok ide az ellenőrzőtöket, és kérjetek elnézést! Sipirc! - utasította őket, mire a fiúk röhögve lesétáltak a lépcsőn.
Órák után Saci átjött hozzám.
- Semmi esélyem nála - fakadtam ki Sacinak, amikor éppen Roli volt szóban - Niki tapad rá, az előző barátnői pedig látszólag mind hozzá hasonlítanak, úgyhogy méginkább veszett az ügy - nyöszörögtem hátradőlve az ágyamon.
- Naaa - ciccegett - Inkább muti őket - kapott a témára, mire bekapcsoltam a telefonomat.
Sokat nyomoztam (mindenféle oldalon, másokén is), és már is kapásból találtam két lányt, akikkel szerintem együtt volt, és egyet, akivel talán.
Mind gyönyörűek. Pontosan úgy nézek ki, mint ahogy én szerintem soha nem fogok.
Miután elment, folytattam a Roli-festményem. Egész jól haladok vele.

Mai nap - 5/4: a tanítás része nem volt túl jó, de Sacival tök jól elhülyéskedtük a délutánt. Roli pedig... esélytelen. Ha minden jól megy, barátzóna. És ennyi. Ha bármit is akarna tőlem, ami ennél több, azt éreztem volna már.