Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

79. Bowling

Február 3. (csütörtök)
Bowliiiing!
Fél háromkor - mivel megbeszéltük - ott ácsorogtunk hatan a suli előtt (Casso, Ricsi, Laci, Andris, Kitti és én), plusz Pityu és a haverjai.
- Akkor mehetünk? - kérdezte Casso, mire bólintottunk és a BKK segítségével eljutottunk a sportcentrumba, ahol miután mindenki beírta a nevét (én ugye "Leni" lettem), indult a játék.
- Nézd. Itt megfogod, és elgurítod arra - mondta Casso szórakozottan mosolyogva, amikor én következtem.
- Hallod, ez tök nehéz! - néztem rá kétségbeesetten.
- Segítek, várj már - fogta meg két kezével a karom mosolyogva, így együtt gurítottuk el a golyót. Ötöt levertünk.
- Ezazzzz! - ugortam egy óriásit, majd hátráltam volna, amikor Andris figyelmeztetett.
- Megint te jössz.
- Ja, jó. Megpróbálom egyedül - jelentettem ki magabiztosan, mire Casso feltette a kezeit és hátralépett egyet.
Rutinosan kivettem a legkönnyebb golyót, majd elgurítottam azt. Kigurult a szélére.
Azt hiszem, maradok a "Casso a kezemet fogva segít" verziónál, bár tegyük hozzá, hogy ennek semmi köze a pontszámomhoz. :)
- Nem gáz, majd belejössz - biztatott Pityu.
- Ja, idők kérdése, és fel tudja emelni - röhögött ki Kitti, ami kínos lett volna, de csak ő nevetett egyedül.
- Kitti, te nem is játszol, hagyd már - védett meg Ricsi.
Kitti szemöldöke az egekig szaladt, majd kiment "levegőzni". Azt mondta, "nagyon sűrű a levegő, kell neki egy kis friss oxigén". Örök klasszikus. No comment.
(Nem gondoltam volna, hogy tudja, mi az az oxigén.)
A játék lemenetele után (Laci nyerte, aminek következtében úgy érezte, hogy neki feltétlenül szirtakiznia kell) beültünk valahova pizzázni. Ez volt Pityu születésnapi... szalámis pizzája. Azt hiszem.
- Egy, két, há és! - vezényelt Andris - Boldog szülinapot, boldog szülinapot...
- Mi a szar? - röhögött Pityu.
- Boldog szülinaaapot, boldog szülinapot! - fejezte be Andris az éneklést. Khm. Üvöltést.
Válaszul Pityu megdobta egy szelet pizzával, és így kezdődött a kajacsata, aminek a pincérek külön örültek.
Konkrétan kikergettek minket onnan. :D
Otthon, amikor megnyitottam az Instám, már egy csomó képünk a délutánról ott integetett felém. Hoppácska, költői eszközt használtam. Bogdán büszke lenne rám. :)

Mai nap - 5/5**: nagyon jó volt, kár, hogy Saci nem jött el.