Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

134. Pálya

Április 30. (szombat)
- Ki hív ilyenkor? - pattantak ki a szemeim. Az óra negyed tizet mutatott, a telefonom pedig szüntelen rezgett. - Ööö... szia Laci - köszöntem bele a telefonomba.
- Ja, bocs, felkeltettelek? - röhögött.
- Dehogy, teljesen fitt vagyok - ültem fel az ágyamban.
- Oké. Kijössz a ház elé? - kérdezte.
- Miért?
- Itt vagyunk. Megyünk a pályára, jössz?
- Tíz perc és lennt vagyok, addig... csináljatok valamit - tettem le a telefont.
Gyorsan felkaptam a fehér farmerom, a halványrózsaszín rövidujjúm, kitéptem a hajam felét "fésülés" néven, megmostam az arcom és a fogam, a zsebembe raktam a telefonom, felvettem egy bokazoknit, a fehér tornacipőm és a farmerkabátom, majd kirohantam a házból.
- Tuti aludtál - vigyorgott Andris. Csak négyen voltunk, Lili, Laci, Andris és én.
- Nem is - tagadtam - Többiek?
- Casso gyógyulgat, Enikő az apjánál van, Ricsi és Saci pedig randiznak - emlékeztetett Lili - Vagy... maradjunk annyiban, hogy meccset néznek - nevetett fel.
- Nebasz', oda én is menni akartam volna - röhögött Andris.
Hát, így járt. :)
A focipályára érve Gyuri bácsitól kaptam egy pár szem epret csak úgy (mostanában úgy tudom, gyümölcsöket is árul), mivel "olyan régen látott". :)
- Köszönöm szépen - mosolyogtam.
- Szívesen, aranyom. Hallom indultál az énekversenyen. Hogy sikerült? - érdeklődött.
Gyuri bácsival elbeszélgettünk egy darabig, majd amikor megszólalt a zsebemben a telefonom, elnézést kértem és felvettem.
- Szia Saci - köszöntem bele.
- Szió! Képzeeeld, mi volt - mondta izgatottan - Éppen sorban álltam a büfénél, valaki kilökött és ááá, Ricsi megvédett engem, meg kaptam puszit is - mesélte boldogan.
- De jó! - ujjongtam vigyorogva.
- Igen! És képzeld, kettő perecet is vett nekem azzal a feltétellel, ha adok neki az egyikből - mosolyodott el (a hangjáról ítélve) - Leni, olyannn boldog vagyok, te jó ég! - lelkesedett.
Elképesztően örülök nekik. :)
Később leültem a padra Lili mellé.
- Kérsz epret? - nyújtottam felé a műanyag dobozt.
- Aha, köszi - mosolygott rám, majd kivett egy szemet - Mi van Sacival?
- Nagyon boldog - vigyorogtam.
- Összejöttek?
- Nem, még nem - ráztam a fejem, majd elmeséltem neki a telefonhívás tartalmát - De nagyon alakul.
- De jó!
- Szerintem is - értettem egyet.
Amíg Andris és Laci fociztak, addig mi Lilivel elbeszélgettünk. Például elmesélte, hogy egy fuvolatársával duózni fognak egy versenyen.
- Még dolgozom rajta, hogy Laci is ott legyen - nevette el magát.
- Sok sikert - bólintottam - Egyébként hogy vagytok?
- Nagyon jól. Én szeretem őt és ő is szeret engem. Annyira, hogy néha még normális is tud lenni - nevetett fel.
- Becsüld meg.
- Igyekszem.
Dél körül négyen elmentünk a KFC-be kajálni valamit.
- Ki fizet? - tette fel a kérdést Laci.
- Van pénzed? - kérdezte Lili.
- Nincs.
- Akkor szerintem egyértelmű, hogy nem te, nyugodj meg - mondta Lili, mire Laci "nekem itt nincs dolgom" stílusban elment helyet foglalni. :)
Kaja közben Andris felhívta Cassot videóhívásban, hogy ő is itt legyen velünk, ha még ilyen formában is.
- Itt a kajám - tolt a kamera elé Laci egy csirkehúst.
- Egészségedre - röhögött fel Casso.
- Hogy vagy? - kérdeztem.
- Szarul, de elvagyok.
- Az mit jelent?
- Hőemelkedés - vont vállat - Asszem.
- Az a 39 fok, ugye? - töprengett Laci.
- 37, te hülye - vágta rá Lili.
- Kösz, én is szeretlek - intett Laci, mire (Cassoval egyetemben) mind felnevettünk.
Casso virtuálisan végig velünk volt, amíg kajáltunk, sőt azt is végignézte, ahogy Andris visszafelé sétálva elénekel valamit és pogózik hozzá. Énekel? Komolyan ezt a szót használtam? Próbálkozik, maximum. :)
Negyed hét körül hazajöttem a többiektől, mivel Saci írt, hogy már otthon van és jöjjek át.
- Milyen volt a meccs? - érdeklődtem Sacitól mosolyogva.
- Nemtom', nem arra figyeltem - vont vállat vigyorogva - Hanyadika van?
- Harmincadika. Holnap lesz a majális - néztem meg a naptáramat a telefonomon.
- Oda mit kell felvenni?
- Nem mondtak semmi ilyesmit - vontam vállat - Én ebben a nadrágban leszek, csak valami más felsővel - mutattam magamra.
- Szép vagy ebben - dicsért meg.
- Köszi - mosolyodtam el.

Mai nap - 5/5*: nagyon jó volt. Ricsinek és Sacinak továbbra is nagyon szurkolok, a holnapot pedig várom. :)