Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

135. Majális

Május 1. (vasárnap)
Nem írok bevezetésnek semmit, mert nem akarom lelőni a poént, ha esetleg valaki olvasná a naplómat, úgyhogy majd minden kiderül. :)
Reggel felvettem a fehér farmerom, a kék rövidujjúm (fehér "love" felirattal) és egy tavaszias farmerkabátot, copfba fogtam a hajam, pici smink, pici ajakbalzsam, felvettem a szandálom, majd egy kisebb táskába raktam pénzt, a telefonom, felsőt, ha fáznék (persze, ez lehetetlen, de jobb félni, mint megijedni), zsepit, meg ilyesmiket.
A suli udvarára ki volt rakva az összeállítható színpad, hangfalakból mentek a különböző bulizósabb slágerek, a büfé "kiköltözött", a színpadra ki volt rakva a mikrofonállvány... nagyon hangulatos volt. :)
Megkerestem a társaságunkat, akik az egyik padnál ültek. Casso sajnos nem volt közöttük, mert még mindig beteg, így nyilván a mai napon nem is jön. Már nagyon hiányzik.
- Sziasztok - köszöntem.
- Hali - pattant fel Saci - Kérsz dinnyét? - nyújtott felém egy alumínium tálat, amiben kockákra vágott görögdinnye volt.
- Igen, köszi - kaptam be egyet - Hülye darázs - hesegettem el az arra repülő jószágot. Tényleg, a darázs egyébként miért létezik? Mire jó?
- Szar a zeneee - állapította meg Ricsi.
- Nem, ez Ed Sheeran! Legjoooobb - ugrált Saci  - I'm in love with the shape of you.... - énekelte, mire Ricsi elröhögte magát.
- Na jó, ezt most azonnal fejezd be.
- Jóvanna' - vont vállat Saci vigyorogva, majd elrángatott engem a diáktömegbe ugrálni.
A zene váltott, felcsendült a Centuries a Fall Out Boy-tól, aminek a szövegét Saci tökéletesen tudta.
- Vizet! Árnyékot! Azonnal! - huppantam le Sacival egyetemben az egyik padra, miután végigugráltunk vagy öt számot énekelve.
Egyszerre felnevettünk, majd elmentünk a standnál ácsorgó büfés nénihez jégkását venni.
- Milyen ízű van? - kérdezte Saci a büfés nénitől.
- Epres és mangós - felelt.
Vettünk két epreset (Saci kicsit sokat agyalt, hogy milyen szívószálat vegyünk, azért nem mindegy az, illenie kell a színének a kásához), majd visszamentünk a többiekhez (Ricsi, Laci, Andris, Lili, Enikő).
- Mit isztok ti? - kérdezte Laci.
- Jégkását - vont vállat Saci.
- Adsz? - kérdezte tőle Ricsi. Saci odaadta a jégkását, Ricsi ivott belőle egy kortyot, majd visszaadta. - Pfúj, ez baszott édes - fintorgott.
- Szerintem finom - mosolygott Saci, majd azt játszotta, hogy lyukakat nyomkodott a jégkásába, így csinált egy precíz mosolygós smiley-t.
- De embeeer, úgy is megiszod, halál felesleges volt megcsinálnod - röhögött Andris.
- Nem baj - vont vállat Saci.
Fél óra múlva az igazgatónő felsétált a színpadra, hogy kihirdesse az énekverseny eredményét.
- A kisebb korosztályban harmadik helyezést ért el Pál Szabina - mondta a mikrofonba, mire a lány büszkén kiment a színpadra átvenni az oklevelet, a jutalom kottafüzetet, valami könyv-félét és egy hangjegyes ceruzát. - Második helyezet lett Sugár Blanka - hirdette ki. A számomra ismeretlen lány is átvette az oklevelet, meg a jutalomcsokit, a hűtőmágnest, egy utalványt és a violinkulcs alakú radírt, majd Sárváry lapozott egyet a dossziéjában (puska), hogy felolvassa a nyertes nevét - Az idei énekverseny győztese, aki énekelni fog nekünk az nem más, mint... Székely Levendula! - mondta a nevem, mire dobogó szívvel elindultam a színpad felé - Gratulálok - mosolygott rám a dirinő, amikor kezet fogtunk és átvettem az oklevelem, valami dalos könyvet, egy dobozos Milka csokit, zeneboltos utalványt és egy szép nyakláncot.
Lesiettem a színpadról.
- Megfogod, amíg énekelek? - kértem meg Sacit.
- Persze. Ügyes legyél! - mosolygott rám.
Visszamentem a színpadra.
- Shakirától fogom énekelni a Deja vu-t - mondtam a mikrofonba.
Tekintetemmel megkerestem Henit, aki rámmosolygott, majd felemelte a telefonját, hogy csináljon rólam fényképet vagy videót.
Nem mondom, hogy nem izgultam eszméletlenül, de igyekeztem nem tudomást venni erről.
A zenei alap felcsendült, én pedig belekezdtem:

Tú me abriste las heridas que ya daba por curadas
Con limón, tequila y sal
Una historia repetida
Solamente un déjà vu que nunca llega a su final

Mejor me quedo solo
Y me olvido de tus cosas, de tus ojos
Mejor esquivo el polvo
No quiero caer de nuevo en esa foto
De locura, hipocresía total

Quién puede hablar del amor y defenderlo?
Que levante la mano por favor
Quién puede hablar del dolor y pagar la fianza?
Pa' que salga de mi corazón
Si alguien va a hablar del amor
Te lo aseguro, esa no voy a ser yo
No, esa no voy a ser yo

Esta idea recurrente
Quiere jugar con mi mente pa' volverme a engatusar
Una historia repetida
Solamente un déjà vu que nunca llega a su final

Mejor me quedo sola
Y me olvido de tus cosas, de tus ojos
Mejor esquivo el polvo
No quiero caer de nuevo en esa foto
De locura, de hipocresía total

Quién puede hablar del amor y defenderlo?
Levante la mano por favor
Quién puede hablar del dolor y pagar la fianza?
Pa' que salga de mi corazón
Si alguien va a hablar del amor
Te lo aseguro, esa no voy a ser yo

Lehunyt szemmel vettem egy nagy levegőt, majd megkönnyebbülve ismételtem meg a refrént:

Quién puede hablar del amor y defenderlo?
Que levante la mano por favor
Quién puede hablar del dolor y pagar la fianza?
Pa' que salga de mi corazón

Si alguien va a hablar del amor
Te lo aseguro esa no voy a ser yo
Esa no voy a ser yo.

A nézőtéren ácsorgó diákok és tanárok megtapsoltak, én pedig lesiettem a színpadról.
- Ügyi voltál! - ugrott a nyakamba Saci.
- Pacsi? - tartotta a tenyerét felém Ricsi, amibe belecsaptam, majd utána Andriséba és Laciéba.
A hiperszuper előadásom (:D) után leültünk a padra.
- Ott egy könyv - mutatott Saci egy földön fetrengő könyvre, majd felpattant és idehozta.
- Ez a suli könyvtáráé - mondta Lili, azonnal kiszúrva a belső borítón a vonalkódot.
- Úúú, akkor beviszem a könyvtárba, valaki biztos itthagyta - pattant fel Saci, majd elindult a suli felé, de aztán mégis megtorpant - Hol is van a könyvtár?
- Istenem, Saci, ennyire nem lehetsz béna - forgatta meg a szemeit Ricsi szórakozottan, majd utána ment.
Amíg Ricsi és Saci a könyvtárban voltak, Laci felhívta Cassot videóhívásban.
- És látod, ott lehet bűnédes jégkását kapni - mutatott a stand irányába. Nem is bűnédes.
- Aha. Leni ittvan? - kérdezte Casso, mire Laci felém fordította a kamerát - Jól énekeltél az előbb.
- Ki vett fel? Egyébként köszi - mosolyodtam el.
- Heni - mondta Casso - Kaptál valami értelmeset?
A téma természetesen hamar elterelődött rólam.
- Ricsi felszívódott, vagy mi van vele? - kérdezte Casso szórakozottan, ahogy feltűnt neki az ikre hiánya.
- Már elég régen elmentek Sacival visszavinni egy könyvet, szerintem megkeresem őket - álltam fel - A végén még közös erővel sem találják meg a könyvtárat - nevettem, majd bementem a suliba.
A könyvtárba érve a polcsorok között kerestem az egyik legjobb fiú és lánybarátom, akiket hamar meg is találtam a romantikus könyveknél. Khm. :) Amint megláttam őket, mosolyogva, feltűnés nélkül hamar elhagytam a könyvtárat és visszasiettem a többiekhez.
- Nem ér rá, éppen fontos dolga akadt - mondtam vigyorogva.
Lilinek és Enikőnek azonnal leesett, a fiúk viszont csak néztek, hol egymásra, hol rám, hol pedig az ugráló Lilire és Enikőre.
A következő pillanatban visszaért a Rilta (Ricsi+Sarolta), kézenfogva.
- Baszki - szaladt ki döbbenten Andris száján.
- Gratuláloook! - mosolyogtam rájuk.
Saci letörölhetetlen vigyorral a fején sétált Ricsi mellett.
Aztán később el is ráncigált Lilit, Enikőt is engem a tánctérre, hogy Kesha nosztalgiául szolgáló Tik Tok című dalára való ugrálás közben beavasson minket a részletekbe.
Ez az egész buli nyolc körül végetért. A tanárok ránkparancsoltak, hogy szedjük fel a szemetet magunk után (hah, persze), meg ilyesmik.
A szemétszedés felét a vécében töltöttem, majd Sárváry előtt kidobtam egy zacskót és hazalógtam.

Mai nap - 5/5***: annyira örülök! Ricsi és Saci összejöttek a könyvtárban, ráadásul a versenyt is megnyertem! Imádtam ezt a napot! :)