Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

63. Rossz döntés

Január 1. (szombat)
Itt az újév, tiszta lap, új esélyek, meg minden - mármint valami ilyesmiket gondolhatnak mások.
Én például tegnap este alig tudtam aludni. Szétgörcsöltem magam azon, hogy vajon jól döntöttem-e. Csak imádkozni tudok, hogy ne történjen semmi olyan, amiért megbánhatnám ezt az egészet.
És őt se akartam megbántani, remélem, úgy jött le neki az egész, ahogy azt akartam.
- Hugi! Fél tizenkettő van - röhögött Napsugár engem "ébresztgetve".
- Ne már! - ásítottam, majd a fal felé fordulva hátat fordítottam neki és lehunytam a szemem, hogy visszaaludjak.
- Hallod! Több, mint kilenc órát aludtál - nevetett.
- Dehogy is - ültem fel a szememet dörzsölgetve - Nem tudtam aludni.
- Mitől?
- A tegnaptól.
- Hát jó, mondjuk tényleg ment a zene, jó sokáig - gondolt bele.
- Nem, nem az - dörzsöltem meg az arcom, mire kérdőn rámnézett, én pedig bevallottam - Cassoval történt köztünk... egy-két dolog - igazgattam a szénakazal hajamat fáradtan.
- Összevesztetek?
- Majdnem. Megcsókolt.
- Úristen! - csillant fel a szeme.
- Igen, az, de...
- Meséld el, te jó ég, első csókod volt, Hugiii! Milyen volt? Hogy csókolt? Jól csinálta? Hogy kezdeményezett, mit mondott, mikor történt, hogy volt az egész...
- Jól csókolt - vallottam be elpirulva, mire vigyorogva ugrálni kezdett - Nagyon, és többször is - láttam be zavartan a hajamba túrva - A tűzijátékok alatt volt, amikor csak ketten maradtunk az erkélyen, beszéltünk pár szót, aztán... igen.
- És mi a folytatás? Együtt vagytok?
- Nem - törtem össze álomképét könyörtelenül - Én kértem, később, a buli folyamán, hogy várjunk még, mert alig ismerjük egymást.
Ezután Napsugár vagy tíz másodpercig pislogás nélkül meredt rám, valószínűleg azt várva, hogy bejelentsem, hogy csak viccelek, vagy valami ilyesmi.
- Mi? - nevette el magát értetlenül.
- Tényleg - túrtam a hajamba.
- Te komolyan friendzone-oltad???
- Nem így mondanám, csak...
- Komplett. Hülye. Vagy - jegyezte meg egyszerűen, jól tagolva.
- Sejtettem, hogy ezt fogod mondani - sóhajtottam fel.
- Persze, hogy ezt mondom! Úristen! A húgom összejöhetne a kiszemeltjével, eldobja magától, aztán majd vigasztalhatom, hogy Casso nem foglalkozik vele és barátnője lesz. Kétlem, hogy ezután próbálkozna még nálad, már bocsi.
- Ne is mondd - nyöszörögtem, mire széttárta a karjait afféle "ez van" stílusban.
Aztán megesett rajtam a szíve, és lehuppanva mellém, megölelt, mert azért sajnálja, meg minden, én pedig elmondtam, hogy miért döntöttem így.
Akkor ünnepélyesen bejelentem, hogy ezt határozottan elszúrtam.

Mai nap - 5/2: ezt elcsesztem, és most már nem is mehetek oda Cassohoz, hogy "bocsi, járunk mégis?", úgyhogy ennek ennyi volt. De legalább itt az újév. Mondjuk hó nélkül. Pozitívum: van egy nap még a szünetből. Hurrá. Ja, és sütött a nap is.