Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

25. Húzás

November 5. (péntek)
Igen, tudom, kihagytam egy pár napot, de van indokom, ami elég egyszerű, nem történt semmi. Csak tanultunk, és éltük a normális, átlagos sulis napjainkat. Ma viszont húzunk.
Reggel az aulában ki volt rakva a novemberi iskolaújság. Elvettem egyet és lapozgatni kezdtem. Benne voltak a fotóim, ami azt jelenti, hogy bekerültem az iskolaújságba! Jupiii! :)
Kaptam néhány tanártól egy pár gratulációt, amíg felértem a terembe, mert kivételesen most nekem is tökre tetszenek a képeim.
Órák után Pásztor izgatottan (min izgul?) jött be ofőre, majd elmondta, hogy a fiúk lányokat, a lányok meg fiúkat húznak, ugyanis a fiúk azzal fognak táncolni a bálban, akinek ajándékot adtak, amit nem teljesen értek, lényeg, hogy ezen kívül kézzel készített ajándékot kell adni.
Most rajzoljak, vagy mi? Szerintem elmúltam öt éves, lassan tíz éve.
Mármint félreértés ne essék, rajzolni imádok, csak ajándékként nem ezt terveztem.
Gyorsan felírtam egy cetlire, hogy "Levendula (Leni)", majd bedobtam a piros kalapba, amiben a lányok cetlijei voltak.
Miután mindenki kész lett, Pásztor a két kalappal megállt sorban az asztaloknál. Amikor kihúztam az enyémet, óvatosan kinyitottam, majd elolvastam az ismerős írást. Casso.
- Csak nem engem? - hallottam meg a hátam mögül Casso hangját, miután a tenyerembe temettem az arcom.
- De - húztam el a szám - És te?
- Szép próbálkozás, nem mondom meg - rázta meg a fejét egy szemtelen mosoly kíséretében. Sajnos sikerült olyan arcot vágnia, amiről semmit, ismétlem, semmit nem tudtam leolvasni, pedig majd megölt a kíváncsiság. Hjaj.
Ismét Sacival mentünk haza, otthon pedig mindent elpanaszoltam Napsugárnak, aki együttérzően hallgatta gondjaimat.
Jól jött.

Mai nap - 5/4: jó lett volna, ha nem Cassot húztam volna. Mindegy, túlélem.