Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

47. Ajándék és nyeremény

December 4. (péntek)
Boldog nap! :) Kezdjük előröl.
Reggel a büfében kezdtem a napot.
- Na jó, akkor megkóstolom azt a diós bejglit is - nevettem el magam, mire a büfés néni egy szalvétára rátéve a sütimet a kezembe nyomta.
- Mégvalamit? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, köszönöm - ráztam meg a fejem - Bár mondjuk úgy érzem, az a linzer engem néz - nevettem.
- Akkor kéred? - mosolygott.
- Na jó, legyen - bólintottam, mire a kezembe nyomta a linzeremet. Éppen a tárcámban kotorásztam, amikor meghallottam a nevemet a sulirádióban, hogy az én festményem kapta a legtöbb szavazatot. Döbbenten vigyorogva néztem a büfés nénire.
- Gratulálok - biccentett mosolyogva, majd átvette az aprót a kezemből.
Vigyorogva rohantam fel a terembe.
- Úúú, Leni olyan ügyi vagy! - ugrott a nyakamba Saci.
- Köszi - mosolyogtam.
Törin Bíró Krétáról prédikált. Közben egy papírrepülőt láttam a teremben szállni.
- Roland! - förmedt Cassora Bíró. - Szóval akkor Kréta.
No comment. :)
Ja, és asszem az a repülő egy töridoga volt, úgyhogy mégnagyobb no comment. :)
(Egyébként tök jól repült.)
Az utolsó óránk osztályfőnöki volt, amire Pásztor kissé idegesen érkezett meg.
- Gyerekek! - sóhajtott, majd kétségbeesetten leült a tanári székre - Rengeteg panasz érkezett rátok.
- Félreértés, mi jók voltunk! - kiáltotta Laci röhögve.
- Na, pont ezzel akartam kezdeni! Az órába bekiabálás! - bökött Laci felé az ofő - Sokan panaszkodtak az óra megzavarása miatt, úgyhogy ezt szüntessük meg, ha kérhetem - mondta Pásztor, majd lapozott egyet a tanári könyvében - András. Az iskolában 7:50-kor már bennt kell lenni. Negyed tízkor érkezés? Kérlek, tartsd be a házirendet, gyűlnek az igazolatlanjaid - nézett késős osztálytársunk felé - Levendula. Hajdú tanárnő naplójának átírását, ha megkérhetlek, ne ismételd meg. Alig tudtam elhinni, hogy ilyet csináltál! Ez nem te vagy! - magyarázta. Hát, tényleg nem. Badumm tss. - Ezek mellett a sok egyes, házi feladat hiány, lustaság... Kérlek, gyerekek, szedjétek össze magatokat! - rimánkodott az ofő, majd folytatta prédikációját.
Otthon rettentően unatkoztam. Napsugár szalagavatói próbán, Anyuék dolgoznak, Saci nem ér rá, a telefonom meg lemerült.
Kétségbeesetten lehuppantam a fotelra, mire Smaragd (a macskánk) az ölembe ugrott. Bekapcsoltam a TV-t, ahol az Animal Planet-en valami "Édesvízi szörnyetegek"-et néztünk, Smaragd és én. Romantikus.
Egy idő után a cicám elaludt, úgyhogy szépen kitettem az ölemből, majd felmentem az emeletre, hogy a fényképezőmmel lefotózzam, mert ilyenkor olyan cuki. :)
Igen ám, csak a gépemben az elem jól lemerült, amilyen meg abba kell, azt meg nem tudom, hol van, úgyhogy keresni kezdtem.
Hagyj ne mondjam el miket találtam meg. Alufóliagalacsinok, ovis rajzok, régi plüssök... végül pedig találtam egy halom fonalat (az elemet véletlenül sem), úgyhogy csak úgy csinálni egy fekete-sötétkék karkötőt. Rám elég nagy lett, úgyhogy elkezdtem gondolkozni, kinek adhatnám... aztán bevillant: Cassonak!
A karkötőm mellé meg majd csinálok neki valami sütit. Igen, ez lesz az. És megvan az ajándékom! Hip-hip-hurrá!!! :)

Mai nap - 5/5***: megvan az ajándék, ráadásul megnyertem a festményszavazós versenyt is! :)