Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

112. Élmény

Március 19. (szombat)
Reggel direkt korábban keltem, hogy még egyszer, utoljára meg tudjam nézni, hogy mindenem megvan-e.
Felöltöztem, majd a hajamat kifésültem, egy laza kontyba fogtam, szájfény és szempillaspirál használata után pedig lementem elköszönni Anyutól, Aputól és Sugártól.
- Hiányozni fogsz, Szívem - ölelt át Anyu.
- Majd írj! - figyelmeztetett Apu, majd megölelt ő is.
- Érezd magad jól - vigyorgott Napsugár.
Ezek után kimentem a házból a bőröndömmel, és átmentem Cassoékhoz.
- Fent vannak az emeleten - mondta Casso anyukája mosolyogva.
- Rendben, köszönöm szépen - bólintottam - Szerintem megvárom őket itt lennt.
- Ahogy szeretnéd. Kérsz valamit inni? - kérdezte.
- Nem, köszönöm - ráztam meg a fejem.
- Mindenesetre szólj, ha meggondolnád magad. Ülj csak le nyugodtan - paskolta meg a fotelt.
- Nem, tényleg, jó így - legyintettem. Pedig nem volt jó, le akartam ülni, de a zavarom miatt ezt így nem igazán erőltettem.
Casso és Ricsi hamarosan lejöttek az emeletről, Pityu pedig eldobott minket az állomásra.
Ricsi lestoppolta az anyósülést, úgyhogy Casso és én kerültünk hátra, ráadásul az egyik ülés tele volt pakolva Pityu cuccaival, szóval szorosan egymás mellé ültünk.
Szinte nekisimultam a közelségünk miatt, az illata pedig szédítő hatással volt rám.
Mint ahogy az is, hogy amint ránéztem, egyből eszembe jutott, hogy tegnap hajnalban még lesmárolt az összes haverja előtt.
Hatással volt rám, zavarba hozott és a gondolataimba szökött a pillanat, akkor is, ha ő ránézésre olyan volt, mint ha ezt csak álmodtam volna és nem történt volna ilyen, a játék része volt és ott is hagyta valahol az erdő közepén abban a faházban, ahol voltunk.
Ez pedig méginkább zavarba hozott.
- Elférsz? - húzódtam odébb.
- Ja, persze - válaszolta egyszerűen - Te?
- Én is - mosolyodtam el.
Amikor megérkeztünk az állomásra, mivel már volt jegyünk, egyből felmentünk hárman a peronra.
- Halljátoook, vegyünk pogit! - csillant fel Ricsi szeme, ahogy meglátta a "Fornetti" feliratot.
- Nem lehet, öt perc múlva jön a vonatunk - ráztam meg a fejem - Majd a vonaton veszünk valamit - ígértem meg, mire egyből megkaptam azt a választ, hogy "oké, Anyu". :)
A vonatra felszállva nekiálltunk megkeresni a helyünket, amit három velünk egykorú lány jól elfoglalt.
Próbálkoztam kedvesen elküldeni őket onnan, de nem igazán sikerült, majd Cassonak és Ricsinek elég volt megjelennie, egy kis elcsodálkozás után már szedték is a sátorfájukat. Nem fair, de legalább lett hely. :)
Az úton Casso leginkább telefonozott, Ricsi nyűglődött, hogy éhes, én pedig néztem a mellettünk elsuhanó tájat.
- Mikor jön a kajakocsi? - nyöszörgött Ricsi.
- Nincs kajakocsi - jeleztem.
- Ne mááár - csúszott lejjebb Ricsi az ülésén.
Nemsokára viszont kajakocsi helyett jött egy ellenőr, pontosabban egy nagyon fiatal ellenőrnő.
Csinos volt egyébként.
- Sziasztok, a jegyeket szeretném kérni - mondta a lány, mire odanéztünk.
Ricsi csillogó szemekkel adta oda neki a három jegyet, a telefonszámával együtt.
- Öööhm... izé - zavarodott meg a lány, majd letépte a papír felét és felírta ő is a számát és a nevét. Eléggé elpirult. - Tessék - nyújtotta oda remegő kézzel Ricsinek, aki egy jól bevált, "csajozós" mosolyt villantott egy kacsintás kíséretében. A lány majd' elolvadt (maradjunk annyiban, hogy Cassoék egész famíliája nyert a génlottón), úgyhogy megigazította a frizuját, majd magát legyezgetve tovább haladt a kocsival, Casso és Ricsi pedig elégedetten összepacsiztak. Ah, fiúk.
- Már bocs... de neked nincs barátnőd? - értetlenkedtem.
- Nincs. Tegnap dobtam - legyintett Ricsi.
- Értem - bólintottam furán. Kicsit rövid "kapcsolat" volt, konkrétan három napos.
A vonatról leszállva hívtunk egy taxit. Vagyis hívtam, Ricsi addig az ellenőr lánnyal üzenetezett.
- Ricsi, ne zavard. Neki most munkaideje van - figyelmeztettem.
- Most mér'? Jól van, akkor elköszönök Lizitől - vont vállat, majd zsebrevágta a telefonját. Ezek szerint Lizinek hívják.
Casso mellettem állt és felváltva engem és az ikrét nézte.
- Jó neve van - jegyezte meg Casso maga elé.
- Nem tetszik a Liza név? - kérdeztem tőle.
Casso erre csak elröhögte magát, vállat vont és a tesójára nézett, mire én is.
- Ez egyébként ilyen szerelem első látásra dolog Ricsivel és az ellenőrrel? - kérdeztem Cassotól, aki csak egy óvatos mosolyra húzta a száját.
- Kábé. De lehet hívni "jó a csaj, fel kell szedni" dolognak is - vont vállat röhögve, mire elhatároztam, hogy nem kérdezek többet.
Szerintem is jó csaj volt az a lány, de ugye ő csak viccből mondta és valójában nem látta annak?
Nyugtalanító belegondolni, hogy ahogy én meg tudom állapítani fiúkról, hogy jól néznek-e ki, és vonzani is tudnak ismeretlen srácok a külsejük miatt, nála ugyanez érvényes, csak a lányokkal.
A taxi nemsokára megérkezett. Ricsi ismét befoglalta az anyósülést, úgyhogy Cassoval beültünk hátra a mai napon másodszorra.
De most kimaradt közöttünk a középső ülés, amit azért bántam.
- Azt hiszem, szédülök - legyezgettem magam. Nem valami jó a gyomrom, kacskaringós utakon ki szoktam dobni a taccsot. Pár éve akkor is rosszul voltam, ha autópályán nem láttam az előreutat. Rossz volt.
- Levegő - tekerte le mellettem az ablakot Casso a karját átnyújtva előttem.
A huzat eléggé szétszedte a hajam, de mindegy. Inkább kibontottam, és hagytam, hogy fújja a szél. Azt úgy szeretem! :)
Már ha nem az arcomba fújja, mert azt nem szívlelem túlzottan.
A hotelhez érkezve a recepciónál elintéztem a szükséges dolgokat (Ricsi és Casso addig a fotelekben tévét néztek), majd átvettem a szobakulcsot és elráncigáltam a két osztálytársamat a képernyő elől.
- Hol a lift? - nézett körbe Ricsi.
- Egy emeletet megyünk - mondtam.
- Ééés hol a lépcső? - kérdezte Casso.
Ez egy nagyon hosszú hét lesz, úgy érzem. :)
Végül sikeresen megtaláltuk a lépcsőt. Az első emelet 18-as szobájába mentünk.
A szoba egyszerűen oltári volt. Fürdő (kád és zuhanyzó is), kis konyha, egy nagyobb nappali szerűség fotelekkel, erkély, tévé... és két ágy. Egy külön ágy, és egy francia. Jézusom.
- Én biztos, hogy nem alszom a franciaágyban! - jelentettem ki.
- Dehogynem, bocs. Inkább egy fiú és egy lány, mint két fiú - mondta Ricsi szórakozottan - Logikaaa - magyarázta.
- Nem érdekel a logikád. Kérek pótágyat! - hisztiztem.
- Aha. Akkor már csak azt kell eldönteni, hogy ki aludjon egy naaaagy, kényelmes franciaágyon, egyedül - biccentett Casso.
- Persze, hogy én - tártam szét a karom elnevetve magam.
- Azt mondtad, nem alszol franciaágyon - emlékeztetett Ricsi.
- Meggondoltam magam - vontam vállat.
- Oké, de akkor te mész pótágyért - közölte Casso röhögve.
- Nem! Hoztok magatoknak! - ültem le a franciaágyra.
- Ezzel kettő darab probléma is van - kezdett bele Ricsi "bölcsen" felvázolva a helyzetet - Egy, nem akarunk lemenni pótágyért, nem a mi ötletünk volt, ha meg mégis lemennék, akkor sem tudnánk megegyezni, ki alszik rajta.
- Ne már! - dőltem hátra az ágyon, mire Casso és Ricsi összeröhögtek - Jó. Valamelyikőtök itt alszik. De. Itt egy elválasztóvonal - húztam az ujjammal egy láthatatlan vonalat az ágyneműre - Oké?
Casso és Ricsi mosolyogva összenéztek.
- De kis cuki - jegyezte meg Ricsi suttogva, egy szórakozott mosollyal az arcán az ikrének.
- Oké? - kérdeztem meg újból.
- Felőlem - vont vállat Ricsi - Amúgy Rolival leszel, csak szólok. Én más csajjal kavarok, bocs - tárta szét a karját vigyorogva, majd levágta magát a különágyra - Mondjuk lehet ő is... - folytatta derűsen, mire hitetlenül felkaptam a fejem és Cassora néztem - Na, emiatt a nézés miatt fogsz mellette aludni. Bocseeesz.
- Ajj - nevettem el magam zavartan, majd újra hátradőltem az ágyon.
Remek. Ezek szerint egy hétig Cassoval alszom egy ágyban. Uramisten.
Miután berendezkedtünk a szobában, Ricsi kitalálta, hogy "menjünk már a vízbe", úgyhogy bezártam magam a fürdőbe átöltözni.
Éppen vetkőztem volna, amikor rájöttem, hogy kinthagytam a fürdőruhám. Kérem a tapsom.
- Kijöhetek? - szóltam ki a fürdőből.
Kijöhettem, úgyhogy kimentem a bőröndhöz, majd kutatni kezdtem a zacskókban.
Éreztem a hátamon a pillantásokat, ahogy végignézik a bénázásomat, ahogy perceken keresztül keresek egy átkozott fürdőruhát. A végére megtaláltam, úgyhogy visszaslisszoltam a fürdőbe átöltözni.
Amikor kész lettem, és jó sokszor leellenőriztem magam a tükörben, hogy mindent jól becsatoltam-e, hogy nem csavarodott-e meg a fürdőruhám, hogy nem csúszott-e el, megnéztem magam oldalról, szemből, hátulról, mindenhogy, ezután nagy levegőt véve kijöttem a fürdőből.
Mind a két fiú tetőtől talpig végigmért, talán akaratlanul, mint persze én is őket (mondjuk Cassot jobban), de akkor is feszélyező volt, és azonnal megbántam, hogy hagytam magam rábeszélni Napsugár "a bikinit vidd" dumájára.
Felvettem a köntösömet, összefogtam a hajam szorosan, előkerestem a strandpapucsomat, a törölközőmet a kezembe fogtam, levettem a fülbevalóm, a nyakláncom, a karkötőm, az összes bizsut és a karórám, csak egy arany fülbevalót raktam a fülemben, majd Cassoékra néztem.
- Mehetünk - biccentettem.
- Már is? - kérdezett vissza Casso mosolyogva, én pedig igyekeztem nem elveszni a látványában, úgy teljes egészében. Ahhhw.
A recepción kaptunk valami karszalagokat, amiket felraktunk egymásnak, majd elindultunk egy hosszú folyosón, aminek a végén egy kapu volt, aminek a karszalagon lévő vonalkódot kellett leolvasnia, majd beengedett minket az élményfürdős részbe.
Kerestünk három nyugágyat, amikre leterítettük a cuccokat. Vagyis, pontosabban Casso és Ricsi csak rátették a papucsokat afféle "foglalónak", én viszont egy csomó mindet tettem az enyémre. Pénztárca, rá a köntös, törölköző, nyugágy mellé papucs... ez van, lány vagyok és kész. :)
Először valami forgó-medence (vagy mi) felé vettük az irányt. Valami olyasmi, hogy kör alakú, és a víz sodor magával körbe-körbe.
- Amúgy tudsz úszni, nem? - kérdezte Casso a biztonság kedvéért - Mármint tudom, jókor kérdezem, most mondd, ha nem.
- Életben maradok a vízben - válaszoltam.
- Jó hír - biccentett elröhögve magát - Annál több megy?
- Igen, tudok úszni, mármint az ilyen alap úszások mennek - pontosítottam - Jó, a gyors nem annyira, sőt, egyáltalán nem, mert mindig utáltam, a pillangóról álmodni sem merek, de mondjuk mellúszás, az egész jó.
- Akkor tényleg életben maradsz, jók vagyunk - értelmezte derűsen.
Bementünk a vízbe, ami (mivel elég vékonyka vagyok) borzasztóan hirtelen elrepített Cassoéktól, mire kicsit bepánikoltam.
Aztán hirtelen átölelte két kar a derekam.
Tudtam, hogy Casso az, de azért megfordultam, majd rámosolyogtam.
Zavarbaejtően közelséges érintés volt, nem számítottam rá, viszont az összes pillangómat előidézte bennem és csak vigyorogni tudtam.
- Hány kiló vagy te? - kérdezte mosolyogva.
Eközben simítva elengedett, én pedig nagyon remélem, hogy nem érezte, mennyire beleremegtem ebbe.
- Ezt nem illene megkérdezned - jegyeztem meg mosolyogva.
Jobb napokon negyven kiló vagyok, számomra kevésbé jobb napokon annyi se, a nagyon jó napokon meg talán megközelítem a negyvenegyet.
Nem szeretem ezt hangoztatni másoknak, az én kis kilóim maradjanak csak szépen titkok. :)
- Bocsánat, Kisasszony - válaszolta jókedvűen.
- Hogy értél utol egyébként? - néztem rá.
- Hogy én is életben maradok a vízben - mondta elnevetve magát - Jól elsuhantál, hallod.
- Mert x kiló vagyok, ez a forgás meg nagyon erős. De azért hirtelen ért - nevettem fel.
- Oké, amúgy ne érts félre, nem vagyok pszichopata, annyira nem követelem a tudást, hogy hány kiló vagy, de amúgy a lányok miért titkolják ezt mindenki elől ennyire? Nem azért, nem szoktam megkérdezgetni, csak ezt így észrevettem.
- Mert... - kezdtem, aztán megakadtam - Nem tudom. A legtöbbjük azért, mert tartanak tőle, hogy túl soknak hangzik a szám, ahány kilók.
- Oké, de például ha teltebb a csaj, nyilván nem negyven kilóra számít senki, látjuk, hogy milyen alakja van kábé.
Konkrétan engem hozott fel ellenpéldának.
- Plusz egy csomószor olyan lányok titkolóznak, akiknek full jó alakjuk van, akkor meg nem mindegy? Meg amúgy most ne haragudj, te mitől tartasz, de tényleg? - röhögte el magát.
- Hogy elrepít a víz - válaszoltam őszintén nevetve, mire ő is felnevetett.
Ricsi ezalatt többször is vigyorogva, idiótán integetve elhaladt mellettünk, majd nemsokára becsatlakozott hozzánk.
- Csúszda! - szólalt meg Ricsi hirtelen, miközben egy sárga csúszdára mutatott, amivel bentről "kicsúszhatsz".
- Igen, Ricsi, az egy csúszda - nevettem fel.
- De nem az, csússzunk már egyet! - pattant fel, majd a csúszdához sietett.
Cassoval összenéztünk, majd együtt megállapítottuk, hogy mi is megyünk.
Ricsi kicsit bepörgött, nincs mese. :)
A fedett csúszda előtt nem állt nagy sor, sőt. Csak abban nem tudtunk megegyezni, hogy milyen sorrendben csússzunk.
- Én megyek először, az én ötletem volt - jelentette ki Ricsi.
- Én meg nem akarok utoljára menni! - jelentkeztem.
Casso volt az egyetlen, akinek totálisan mindegy volt, hogy hármunk közül hanyadiknak csúszik, úgyhogy végül Ricsi került először, én másodszor, ő pedig utoljára sorra.
- Juhúúú! - kurjantotta el magát Ricsi, miközben konkrétan beleugrott a csúszdába - Basszameg, ez rohadt jó! - hallottuk a hangját a csúszdából, mire felnevettem.
- Kisasszony, csúszhat - szólt nekem a csúszda mellett ácsorgó biztonsági akárki, mire óvatosan leguggoltam a csúszdában, majd elengedtem az eddig szorongatott fémrudat.
Tök jó volt, csak úgy száguldottam. Mivel fedett, kacskaringós csőcsúszda volt (és jó hosszú) a víz elég sokszor belement az arcomba, de hát ilyen az élet.
Amikor megláttam a fényt a csúszda (alagút) végén, gyorsan nagy levegőt vettem, befogtam az orrom (be szoktam, nekem valahogy mindig belemegy a víz az orromba), majd szépen belecsobbantam a vízbe.
Kiúsztam Ricsihez, aki a medence szélén ücsörgött, majd leültem mellé.
A hajam vizes volt, a hátamhoz tapadt, a szemembe belement valamennyi víz, a hosszú szempilláimon pedig megmaradt valamennyi vízcsepp.
Valószínűleg úgy néztem ki, mint egy béka.
- Mekkorát csobbantam? - kérdeztem Ricsitől.
- Nem nagyot - röhögött ki.
- Reméltem.
Nem szeretem, ha nagyot csobbanok, mert mi van, ha akkor azt hiszik az emberek, hogy kövér vagyok.
Cassonak ezt már meg se merem mondani. :)
Casso is megérkezett, majd mellém ült. Így ültem kettő Varga között.
- Üres a jazucci! - csillant fel a szemem, majd az akkor beinduló jacuzzi felé vettem az irányt, ahová azonnal beleültem.
Áh, ez aztán a relaxáció. :)
Jacuzzizás után kiszúrtunk egy nagyobb medencét, ami alatt lámpák voltak, amik különböző színekben világítottak. Baromi jól nézett ki.
- Ezt le kell fotóznom - közöltem, majd elővettem a nyugágyon heverő köntös zsebéből a telefonom, amivel lőttem pár képet, majd bemerészkedtem a fiúkhoz a színváltós medencébe.
A vize a jacuzzi után jéghidegnek tűnt, de hát elméletileg ez jót tesz a vérkeringésnek, vagy mit tudom én.
Egy idő után kicsit meguntuk ezt a "vizezést", úgyhogy a fiúk a vállukra kapták a törölközőt és már indulásra készen voltak, én pedig... természetesen én voltam. Megtörölköztem, kicsavartam a hajamból a vizet, ötvenkétszer megnéztem, hogy minden megvan-e, kiráztam a törölközőt, felvettem a köntöst, a karomra a törcsit tekertem, és csak akkor lettem kész. :)
A szobába visszaérve Casso és Ricsi előtt gyorsan behúztam a fürdőbe kicsit lezuhanyozni (hogy ne legyek egész nap klórszagú) és visszaöltözni. A hajamat is megmostam, csak a tisztaság kedvéért.
Egy törölközővel a hajamon, kicsit vizes utcai ruhában, és egy strandpapucsban visszacsoszogtam a fiúkhoz, akik érdeklődve fürkésztek.
- Még mindig lány vagyok, nem tehetek róla - nevettem el magam széttárt karral, majd erőszakosan megtöröltem a hajam, és szinte letéptem róla a törcsit. Előszedtem a hajszárítóm és a fésűm, majd visszamentem a fürdőbe hajat szárítani. Ilyen az élet, a férfiaknak ebbe bele kell törődniük. :)
Két óra múlva Ricsi közölte, hogy éhes, úgyhogy lementünk az ebédlőbe vacsorázni.
Svédasztal volt, a tányérommal a kezemben milliószor meg egyszer végignéztem a kajákat, végül kiszedtem magamnak egy kis gyümölcslevest, és lefoglaltam egy asztalt hármunknak, majd megláttam, hogy Ricsi és Casso már rég egy másik, négyszemélyes asztalnál esznek (remélem a szabad széket nem lábtartónak használják), úgyhogy átültem hozzájuk.
- Adom ezt a helyet - szólalt meg Ricsi evés közben.
- Én is - mondta Casso.
- Szerintem is tök jó - mosolyogtam - Köszönöm szépen, hogy eljöhettem veletek ide - néztem Cassora majd Ricsire. Cassonál kicsit több időt töltöttem el, na.
- Még csak első nap van - értetlenkedett Ricsi.
- Úgy értem... - nevettem el magam - ...mindegy, szerintem érted.
Kaja után Ricsi és Casso kiszúrtak egy csocsóasztalt, amit azonnal lefoglaltak. Eleinte csak néztem és behúztam a pontokat, ha valamelyikőjük gólt rúgott, majd én is beálltam. Vagy Ricsi, vagy Casso helyére. Felváltva. :)
Csocsózás után felmentünk a szobába (lifttel, természetesen :D), majd úgy döntöttünk, hogy elfáradtunk és alszunk.
Kicsit szégyenlősen lefeküdtem a franciaágyra, az én "részemre", a lehető legtávolabb Cassotól.
Miután már olyan éjfél körül lekapcsoltuk a lámpákat, a telefonomhoz csatlakoztattam a fülhallgatóm, és nyugtatásként zenét hallgattam, nehogy eszembe jusson, hogy én most igazából most Cassoval alszom egy ágyban. Jézusom.

Mai nap - 5/5***: imádom. Nagyon jól éreztem magam, és bízom benne, hogy a többi nap is ilyen lesz. Jelenleg Cassoval alszom. Juj, ez nagyon para. De még parább, hogy nem hívtam fel Anyut. Hoppá... :)