Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

104. Kettő és fél

Március 8. (kedd)
Nőnap. :)
Ma reggel izgatottan ébredtem a délutáni nőnapi-est miatt, pedig az egész csak délután kezdődik.
- Jó reggelt - köszöntem oda a szokásos csapatnak. Vagyis nem volt teljes. - Laci?
- Suliban, elvileg mindjárt visszajön - vont vállat Ricsi.
- Oké. Én is bemegyek, kértek valamit a büféből?
Senki nem kért semmit, én viszont igen (melegszendvicset), úgyhogy bementem egyedül.
- Köszönöm szépen - vettem el a kajámat, majd a kijárat felé igyekeztem.
Az aula egyik padján egy lány és egy fiú ült és beszélgettek, majd a fiú egyszer csak megcsókolta a lányt. Ahogy egy pillanat erejéig alaposabban szemügyre vettem az aula másik felében tartozkódó párt, észrevettem, hogy ők egészen pontosan Laci és Lili. Úristeeeeen! :)
- Itt vagyok - álltam vissza a többiekhez.
- Lacit láttad? - kérdezte Kitti.
- Igen - bólintottam halványan elmosolyodva.
- És?
- Lilivel volt - válaszoltam sejtelmesen, pont úgy, hogy mindenkinek leessen a dolog.
- Akkor megvan a második páros az osztályból - jelentette ki Ricsi.
- Meg bizony - értettem egyet vigyorogva.
- Akkor már kettő és félnél tartunk - töprengett.
- Milyen fél? - ráncoltam össze a szemöldököm, mire Ricsi halványan elmosolyodott.
- Hát, fél. Egy pár, de hivatalosan mégse - magyarázta mosolyogva, majd témát váltott.
Oké, ezt most csak én nem értettem? Na, mindegy.
Ezután nemsokkal felmentünk az osztályterembe, Lacit és Lilit pedig direkt nem vettük észre. :)
Amint a párosuk kézenfogva megérkezett a terembe, a fiúk, Laci haverjai hangosan füttyögni és tapsolni kezdtek, mire Lili elpirult, Laci pedig lecsitította őket, hogy "maradjanak már". :)
Lilit Enikő abban a pillanatban elráncigálta, hogy kifaggassa, a srácok meg inkább a kevésbé agresszív megoldást választották, és ők mentek oda Lacihoz.
- Nagy vagy, haver - tartotta a tenyerét a pár perccel ezelőtt érkező Andris.
- Kösz - röhögött fel Laci.
Órák után izgatottan hazamentem. Gondoltam, nem kell sürgetnem magam annyira, ráér még az öltözés.
Aha. Háromnegyed négykor kaptam észbe.
Villámgyorsan felkaptam a kék felsőmet, és a neccharisnyát, amit a farmerom alá veszek - csakhogy a kapkodásban a harisnya kiszakadt. De jó.
Sürgősen keresnem kellett valami megoldást, aminek a vége egy teljes újratervezés volt, úgyhogy az énekesnő egy másik klipjéből megihletődve előráncigáltam gyorsan a megfelelő ruhadarabokat a szekrényemből és felkaptam őket, a sminkemet pedig last minute-ben a suli mosdójában csináltam meg.
Az előadóteremből éppen az I'm with you hallatszódott.
- Szeretem ezt a számot - ültem le Saci mellé.
- Én is - bólintott a barátnőm - A kövire táncolunk?
- Persze.
Így kötöttünk ki a tánctéren, miközben Avril Girlfriend-je ment, amire még anno hetedikes koromban tomboltam a szobámban, és emiatt levertem egy vázámat a polcomról. Szép emlékek. :)
Tánc után szuszogva ültünk le a székekre. Az ugrálás és az éneklés miatt megszomjaztunk, úgyhogy kimentünk a teremből, így szerencsésen majdnem összeütköztem a folyosón egy lánnyal, aki nem más volt, mint Casso nővére.
- Szia - mosolyodtam el - Bocsi. Jól nézel ki.
- Köszi. Te is - biccentett Heni mosolyogva.
Neki is vannak gödröcskéi, a mázlisták. :)
- Kijöttök az udvarra? - kérdezte Heni.
- Persze - bólintott Saci.
- Mehetünk - egyeztem bele.
Az udvaron egy pad felé vettük az irányt.
- Cassoval egyébként otthon mi a helyzet? - érdeklődtem, mire a két barátnőm elmosolyodott.
Mindketten tudják, hogy oda vagyok érte, mégis mit kéne tagadnom?
- Van, amikor elejt rólad otthon egy pár szót, ami szokatlan, mert általában soha nem beszél lányokról, maximum csak ha szidja őket, vagy a te esetedben... - kezdte, majd mosolyogva elnyelte a mondat végét, mint ha valami titkot kotyogott volna ki majdnem, úgyhogy inkább témát váltott - Egyébként van valami, amit el kell mondanom.
- Mi az? - kaptuk felé a fejünket Sacival.
- Casso kinyír, ha megtudja, hogy elmondtam, úgyhogy amikor beleavat a dologba, tegyél úgy, mint ha nem tudnád. Most is csak azért mondom el, hogy ne kapj sokkot, amikor elmeséli - mondta - Szóval. Március 21-én van Casso születésnapja, ami szűk két hét múlva lesz - kezdte, mire akaratlanul is megpróbáltam kitalálni a mondat végét - Nagybátyáméktól az utóbbi években mindig valami élményt kap, ami idén valami luxi élményfürdő, hotel, meg ilyenek, ha jól tudom, de nem is ez a lényeg. Viszont most kapaszkodj meg valamiben - figyelmeztetett elfojtva a mosolyát - A nagybátyámék külföldön laknak, és ritkán találkozunk velük, úgyhogy semmi titok nincs az ajándékozásban és már a jegyek is megvannak, amiből az öcsém hármat kapott. Az első nyilván az övé, a második Ricsié, a harmadiknak pedig azt mondta, hogy gondolt rád - mesélte, mire leesett állal próbáltam értelmezni a hallottakat.
Egy hang sem jött ki a torkomon. Casso velem akar lenni a születésnapján. Úristenem. Azt hiszem, ezt fel kell dolgoznom. Édes Atyám.
- Na? - vigyorodott el Heni.
- Ez... ez... ez egyszerűen... - kerestem a szavakat.
- Fantasztikus? - segített ki Heni vigyorogva.
- Az - bólintottam elképedve - Hű!
Miután kiörvendeztem magam, Sacival és Henivel visszamentünk a suliba, ahol csoportfotózás volt.
Pont jókor érkeztem, úgyhogy gyorsan beálltam a "csapatomhoz".
Az egész kóceráj végén kihirdették a győztest. Mármint beöltözés szempontjából.
- Pál Szabina!
Casso sokezredik fanja kisétált a színpadra, majd átvette a tábla csokit és az oklevelet. Fogalmam sincs, mi volt rajta, de attól tartok, nem is nagyon érdekel.
Sacival és Napsugárral elindultunk hazafelé, majd miután Saci levált tőlünk, Napsugárnak elmeséltem Casso szülinapi útját neki. Részletesen.
- Szóval így állunk most - fejeztem be a monológom.
- Hugi... - kezdte mosolyogva - Ezt most légyszi ne cseszd el - ígértette meg velem, majd egyszer csak megfogta a kezemet és ugrálni kezdett - Meg amúgy is, ez kurvajó!!! - visítozott, majd a nyakamba ugrott.
Igaz, én ezt egy kicsit szolidabban fogalmazom meg, de valóban az. :)

Mai nap - 5/5***: ez az egész nap úgy volt tökéletes, ahogy annak lennie kell. Jézusommm!!!! :)