Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

46. Ismeretlen

December 3. (csütörtök)
Reggel Napsugárral úgy döntöttünk, hogy a szakadó hó miatt gyalog megyünk, mert "az olyan vicces". Jópofa volt, és igen, a végzős, nagykorú nővérem is velem együtt ugrált az útszéli hókupacokban. :)
Napsugár azonnal bement a suliba, én pedig odamentem Cassoékhoz.
- Halljátok, végre van valami hó - jegyezte meg Ricsi, mire helyeslően bólogattunk.
- Aham. De nekem mindig bemegy a szemembe - pislogott nagyokat Saci.
- Nekem nem, szerencsére - mosolyodtam el.
- Ja, mert neked olyan rohadt hosszú szempilláid vannak - közölte Laci, mire csak mosolyogva megvontam a vállam - Előőőny.
Egy darabig néma csend állt be közénk. Nem afféle "kínos csend" volt, egyszerűen csak mindenki elgondolkodott. Végül ezt a "gondolkodós" csendet Andris törte meg.
- Milyen órával is kezdünk? - kérdezte, hogy legyen valami téma.
- Rajz. Lauval - húztam el a szám.
- Ott basszameg - sóhajtott Andris, mire mosolyogva bólintottam.
Leraktam a táskám, és elővettem a telefonom, ugyanis rezgett egy csomót.
- Ki írt? - hajolt a telefonom felé Saci.
- Nem tudom. Ismeretlen - vontam vállat.

Ismeretlen: Szia
Ismeretlen: Ma elmehetnénk kajálni
Ismeretlen: Na akkor?
Ismeretlen: bocs, tudom hülye vagyok, nem mondtam mikor
Ismeretlen: Hetedik óra után eléd jövök, nektek hány órátok lesz?
Ismeretlen: pls válaszolj

- Ez meg ki a...? - kérdeztem magamtól hangosan.

Levendula: bocsi, megmondanád ki vagy?
Levendula: Csak mert idegennel nem áll szándékomban találkozni.

Figyeltem, hogy Cassonak rezeg-e a telefonja. Mert, ha rezeg, akkor ő írt, és akkor persze, hogy megyek, de sajnos nem rezgett. Mindegy, azért egy fél másodpercnyi reményt megért. Meg most így utólag belegondolva... Cassoval osztálytársak vagyunk, így az órarendünk ugyanaz. Vagyis nem kérdezné meg, hány órám van. Egyébként pedig megvan nekem a száma, szóval nem lenne ismeretlen.
Na mindegy, megpróbáltam.

Ismeretlen: Naaa, csak válaszolsz
Ismeretlen: viszont azt, hogy ki vagyok nem mondom meg, rájössz délután
Levendula: nem, nem megyek sehova, bocsi, és kérlek rekesszük be ezt a beszélgetést

Kínosan elnevettem magam a fejemet rázva.
Ez tiszta hülye.
- Most komolyan, ki az? - kíváncsiskodott Saci.
- Egy ismeretlen randira akart hívni - vontam vállat, majd a táskám legmélyébe süllyesztettem a telefonom.
Sacival ketten bementünk a suliba, ahol halkan kiveséztük a kapott SMS-ket. :)
A büfében nyugtatásként szokásos citromos teát kértem, ami egyébként nagyon jól esett.
Órák után Saci és én mit sem sejtve kisétáltunk a suliból.
Az iskola falát az a-s Benedek támasztotta. Karjait összefonta, majd amikor elhaladtam mellette, a karomnál fogva visszarántott.
- Tuti nem akarsz találkozni velem? - kérdezte felvont szemöldökkel, miközben magához húzott.
Megőrült, szó szerint.
- Száz százalék - szabadítottam ki a csuklóm a szorításából, majd ellöktem magamtól.
Idegesít a gyerek.

Mai nap - 5/?: Benedek egy bunkó. Ennyi a mai nap leírása... Pozitívum: volt hó, és finom volt a tea ma is. Éljen a jó hozzáállás. :)